Pogácsás Tibor (Fidesz)

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A közműépítés igazi nagy boomja a rendszerváltás indult el Magyarországon, és ennek egyik formája volt az úgynevezett lakossági önerős közműberuházás.

A lakossági önerős közműberuházás formájának a megteremtéséhez jött létre, illetve alakult ki az a lehetőség, amely a víziközmű-társulatok bevonását eredményezte ezeknek a beruházásoknak a lebonyolítására. A víziközmű-társulatok a település lakosságából összeálló társulatok, a település lakossága adja a víziközmű-társulatot, saját alapszabályt fogalmaz meg, saját maga választja meg a víziközmű-társulat vezetőjét. A víziközmű-társulat általában, mint ebben az esetben is, az önkormányzattal kötött megállapodás alapján végzi a beruházást.

A kezdetekben általában 40 százaléknyi állami támogatás mellett, 60 százalékban lakossági önerővel zajlottak ezek a beruházások. Ahogy az állam erő­södött, ahogy a gazdaság erősödött, az állami támogatások mértéke is növekedett, különböző egyéb támogatások is megjelentek, illetve az európai uniós társfinanszírozás esetén az európai finanszírozás is csökkentette a lakosság önerejét. Így lehetséges az, hogy például az ön által elmondott nagyságrend a ’90-es években is ekkora volt, akkor is 250-260 ezer forintot kellett a csatornaberuházáshoz ingatlanonként biztosítani.

Az elszámolás kötelezettsége a társulatnak, nyilvánvalóan el kell hogy számoljon, hiszen az európai uniós finanszírozással, a felhasználással el kell számolnia fillérre, és ha a társulat megszűnik, akkor minden kötelezettsége, illetve megtakarítása az önkormányzathoz kerül át (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és amennyiben nem zárul le a lakossággal való elszámolás, az önkormányzat folytatja ezt. Még egyszer mondom: a társulat és a társulatot alkotó lakosok azok (Az elnök ismét csenget.), akik ebben a legtöbbet tehetnek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)