Sneider Tamás (Jobbik)

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Múlt hét szerdán több ezer szociális dolgozó vonult az utcára, meghirdetve a szociális munka napja helyett a szociális elégedetlenség napját. Magam is ott voltam munkatársaimmal, akik ugyancsak erről a szakterületről jöttek ide a parlamentbe dolgozni. Ott voltam, mert teljesen egyet tudok érteni azzal, hogy rendkívül alacsony fizetést visznek haza ma Magyarországon a szociális dolgozók. Ráadásul úgy, hogy egy áldozatos munkát végeznek, hiszen a legrászorultabbakon próbálnak segíteni, az időseken, a munkanélkülieken vagy éppen a fogyatékkal élőkön, sorolhatnám tovább ezt a területet. Ott voltam azért is, mert ez az ágazat az összeomlás felé közeledik, ugyanis a rendkívül alacsony fizetések miatt nagyon sokan mennek el az egészségügy területére dolgozni, mert ott is jóval többet keresnek, ami meglepő, hiszen az is egy mostohagyermeke a jelenlegi magyar kormányzatnak ? az egészségügyi ágazat is ?, vagy éppen külföldre vándorolnak, mert nem tudnak itthon megélni, és legalább ötszörös bért tudnak kínálni nekik Németországban vagy Ausztriában.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A 2010-es kormányprogramból idéznék három mondatot: „Ma a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti területen dolgozók megbecsültsége a leggyengébb, társadalmi megítélésük és jövedelmi helyzetük sokszor még alacsonyabb, mint a rájuk bízott, ápolást és gondozást igénylő, segítségben részesülő rászorultaké.” A következő mondat: „Az elmúlt 8 év kormányzása mostohán bánt velük.” És még egy utolsó mondat: „A jövő szociális biztonságának mértéke és minősége rajtuk is múlik, munkájuk becsületét haladéktalanul vissza kell adni.”

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Eltelt öt év. Nem tudom, hogy az ön szótárában mit jelent az, hogy haladéktalanul, de ez a helyzet nem változott, kérem, válaszoljon, hogy mikor számíthatnak önre a szociális dolgozók. (Taps a Jobbik soraiban.)