Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hall­ga­tom régóta ezt a vitát, és engem valahogy egy dolog nagyon zavar. Egészen más felfogásban kellene szerintem ehhez az egészhez hozzáállni.

Egy háromszereplős történetről van szó: ban­kok, politika és a hitelfelvevők. Kik viselik a követ­kezményeket? A bankok viselik vagy azok az ügyin­tézők, akik intézték a dolgokat? A politikusok viselik a következményeket? Nem. A hitelfelvevők, ők azok. Hiszen itt emberekről van szó, ne felejtsük már el! Családokról van szó, gyermekekről van szó, akiket kilakoltathattak, akik viselik ezeknek a követ­kez­ményeit. Őket lakoltatják ki, ők azok, akik nyögik a terheket, és mi arról beszélünk itt folyamatosan, hogy ki a hibás, milyen paragrafus, ki mit tett, mi­lyen törvényeket hoztunk, 50 ezer vagy 100 ezer em­bernek nem oldottuk meg a problémáját.

Meg kellene állapodnunk egy minimumban! Az a minimum pedig az lenne ‑ mivel itt emberekről van szó ‑, ha azt mondjuk, hogy mindaddig kilakoltatási moratórium van, amíg meg nem oldottuk min­den­kinek a problémáját. Amíg egyetlenegy embernek is problémája van ezzel az egésszel, addig nincsenek jó törvények, addig nem tettünk meg mindent, hiába mondja államtitkár úr, hogy mindent megtettünk! Nem! Amíg egyetlenegy embernek is problémát jelent, addig nem vagyunk kész a munkával. Majd ha kész vagyunk a munkával, addig pedig ne lakoltassák ki az embereket, hiszen ne ők viseljék egyedül ennek a következményeit!

Ez a problémám egy kicsit, hogy itt em­beréle­tek­ről van szó, emberi sorsokról van szó, olyan csalá­dokról van szó, akik egy egzisztenciális katasztrófába kerültek, hiszen mindenki, aki ebben a helyzetben van, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy egzisz­ten­ciális katasztrófába került, úgy, hogy egyébként becsületes dolgozó emberek voltak, hiszen nem kap­tak volna hitelt, ha nem lett volna munkahelyük, és nem dolgoztak volna.

(18.20)

Tehát így álljunk már hozzá ehhez a kérdéshez! Legyen már egy minimum, amiben meg tudunk egyezni, és majd utána vitatkozzunk arról, hogy próbáljuk meg ezzel a módszerrel, ha nem sikerül, akkor egy másikkal, egy harmadikkal, egy ötödikkel, és mindaddig csináljuk, amíg meg nem oldottuk mindenkinek a problémáját. Ez lenne az alap. (Taps a Jobbik soraiban.)