Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Júniusban írásbeli kérdéssel fordultam önökhöz, és arról érdeklődtem, hogy 2014 óta mennyit költöttek egészségmegőrző, prevenciós programokra, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnának a magyar emberek egészségi állapotának javulásához. Meggyőződésünk, hogy erre nagy szükség van Magyarországon. A magyar felnőtt lakosság 54 százaléka elhízott, a középkorú férfiak esetében 71 százalék ez az arány. A lakosság több mint kétharmada 10 percet sem sportol naponta.

A halálozási mutatóban Magyarország az EU-ban az 5. helyen áll. A leggyakoribb halálozási okok között olyan betegségek szerepelnek, amelyek a rossz táplálkozással, a mozgásszegény életmóddal hozhatók kapcsolatba, így a szívinfarktus, a stroke és a daganatos megbetegedések. Kicsit naiv módon reménykedtem benne akkor, hogy egy olyan országban, ahol egy vizes vb megrendezésére 150 milliárd forint jut, ahol egy Puskás stadion 190 milliárd forintja mögött elbújhat az Arsenal vagy a Bayern München létesítményeinek költsége, azt látjuk majd a válaszukban, hogy az emberek egészségére is legalább ennyit költenek. Azonban, ahogy olvashattuk, saját bevallásuk szerint 2014 óta összesen 19,5 milliárd forintot költöttek három év alatt prevenciós programokra, vagyis három év alatt a Puskás stadion költségének mindössze egytizedét költötték ezekre a célokra.

Azon sem lepődtem meg, hogy amikor érdeklődtem többször önöknél és a Magyar Olimpiai Bizottságnál is, hogy vajon az élsporthoz és a versenysporthoz képest mekkora összeget fordítanak rekreációs célú szabadidősport-fejlesztésre, soha nem kaptam egyenes választ önöktől. Gyanítom, hogy nem véletlenül. E területen sem repkednek Puskás stadionnyi összegek.

Egy XXI. századi országban az egészségügy egyik leghangsúlyosabb része a betegségek megelőzését, az egészséges életmód elősegítését kellene hogy előtérbe helyezze az egészséges életkörnyezet biztosítása mellett.

(15.20)

Ha az emberek egészséges és boldog életet élnek, azzal egyben tehermentesíthető az egészségügy, csökkennek a munkáltatók terhei, és ami ennél sokkal fontosabb: tartalmas, teljes és boldog életet élhetnek az emberek ebben az országban.

E célok teljesítése helyett viszont azt látjuk, hogy a kormány szándéka sokkal inkább a közpénzek lenyúlása, többek közt különböző élsportokhoz kapcsolódó létesítményfejlesztések és rendezvényszervezések, és nem a magyar emberek egészségének a megőrzése.

A Honvéd Kórház sürgősségi osztályának vezetője ezt nyilatkozta nemrég: a magyar egészségügy állapota azon a szinten van, ahol a magyar futball. Államtitkár úr, mikor lesz végre fontos az emberek egészsége? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mikor költenek legalább annyit egészségmegőrzésre, mint stadionokra? Várom válaszát.