Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először történik meg ez itt a Házban, hiszen talán éppen a tegnapi nap Matolcsy György tette ugyanezt, hogy elmondta az expozéját, utána itt hagyta a termet (Korózs Lajos: Szégyen!), és aztán nem vett részt a vitában, nem is reagált az elhangzottakra. Akkor legalább úgymond túsznak itt hagyta az alelnökét, most úgy tűnik, hogy ez sem történt meg. Érdemes talán a fideszes többségnek (Dr. Hargitai János: Beteg.); tisztelt alelnök úr, érdemes beszélni a volt képviselőtárs-haverjával, hogy esetleg adjon annyi tiszteletet ennek a Háznak, amikor egyszer megtárgyaljuk, és itt kell hogy legyen ebben a Házban, egy órát legalább szánjon már arra ‑ ha mi itt rászánjuk erre az időt ‑, hogy végighallgatja azokat az észrevételeket, amiket az ő előterjesztése alapján szeretnénk elmondani. Szerintem ez a minimum. S ha ilyet egyébként bármikor korábban a mi időszakunkban a kormány megengedett volna magának, akkor maguk már a demokrácia végét kiáltották volna, és rögtön adott esetben öngyilkossággal fenyegettek volna bennünket. (Szilágyi György közbeszól.)

De hogy visszatérjünk valóban a témához a közjáték után, engedjék meg, hogy a vezérszónoki hozzászólásomat is elmondjam!

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés teljesítéséről szóló zárszámadás az igazság pillanata. Feketén fehéren kiderül ugyanis, hogy mit mondott és valójában mit tett a kormány Magyarországgal. Lehet ugyan sikerpropagandát tartani a választást megelőző évben, lehet hangulatot, akár még háborús uszítást is kelteni Soros-tervvel, brüsszelezéssel, és erre adófizetői tízmilliárdokat fordítani, hogy eltereljék a figyelmet az ország valódi gondjairól, de az igazság pillanata az, amikor a zárszámadás az Országgyűlés elé kerül, és kénytelen bemutatni a Fidesz, hogy milyen folyamatokat támogatott és milyen folyamatokat sorvasztott el.

Ez a költségvetés, amelyet 2016-ban végrehajtottak, tovább folytatta az Orbán-kormány azon politikáját, ami távolról sem a közjó szolgálatát célozta. A zárszámadás szakmai értékelése mellett nem mehetünk el anélkül, hogy a korrupciós kockázatokat is figyelembe vegyük. Mit is láttunk? Főleg a rokonoknak, ismerősöknek, unokatestvéreknek és lakóparki barátoknak hozott jót a Fidesz 2016-ban. Nagyon jó évet zárt például a Pasa parki Csetényi Csaba reklámügynöksége a kampányhirdetésekkel, Garancsi István Market Zrt.-je az újabb és újabb közbeszerzésekkel, a Szemerey család online hírportálok és sörfőzdék megvételével, Andy Vajna új újságokkal, míg Mészáros Lőrinc a balatoni turizmussal lett gazdagabb. Ne legyenek kétségeink, mindezt a magyar emberek, a magyar adófizetők pénzéből tudták elérni.

Ennek tükrében kell tehát megvizsgálni, hogy az ország, egy átlagos magyar család is ugyanúgy gyarapodott-e, mint ez a néhány szerencsés fideszes barát, rokon, ismerős. A számok itt sem hazudnak, nagyon nem. A magyar gazdaság ugyanis csak 2,2 százalékos növekedésre volt képes. Az Állami Számvevőszék elnöke hosszasan értelmezte az EU-átlagot, hogy ehhez képest mennyivel jobb a magyar adat, és a statisztikában mindig fontos, hogy mihez képest értelmezzük azt, hogy jó vagy rossz valami. Egy összehasonlítást elfelejtett: ha, mondjuk, régiós kontextusba akarjuk helyezni, akkor egészen biztos, hogy ez a 2,2 százalékos növekedés már nem mutat ilyen jól, hiszen a szomszédos országokban ennél magasabb növekedést értek el az elmúlt évben.

Az adatokat látva tehát egyértelmű, hogy még mindig mi vagyunk a sereghajtók, és nem csupán a visegrádi négyek között, hanem már a balkáni térséget figyelembe véve is. A közép-európai régióban a magyar növekedési adat volt tehát a legrosszabb. Ellenben Románia esetében egyre kevésbé számít például ilyen értelemben populista szólamnak, hogy utolérik Magyarországot, hiszen 4,6 százalékos bővülésük kétszer olyan gyors volt, mint a mienk. Sőt, a pénzügyi válságot nehezen viselő Szlovénia és Horvátország is 3 százalék feletti GDP-növekedésre volt képes.

Tudjuk, hogy mindenről az EU tehet, most is erre próbálják fogni, hiszen ‑ idéznék az előterjesztésből ‑ lassabban érkeztek az uniós források, mint feltételezték; erre hivatkozott az ÁSZ elnöke is, ez áll a törvényjavaslatban. Ugyanakkor egyébként az indokolásban már pont ennek az ellenkezőjéről beszélnek, azt mondják, hogy jó 650 milliárddal több brüsszeli pénz érkezett Magyarországra, mint amit várni lehetett, tehát összesen 2100 milliárd forint EU-s támogatás érkezett Magyarországra.

(11.20)

És igen, ebből a 2100 milliárd forintból sikerült 2,2 százalékos növekedést elérni ‑ ami egyébként az előjegyzéseknél gyengébb szám ‑, miközben a beruházások volumene 10 százalékkal zuhant. És erre mondja Orbán Viktor, hogy az EU nélkül is fejlődő gazdasági modellt teremtett a kormány. Azt is mondja, hogy mindenki minket akar másolni. Lehet persze ezt gondolni, miközben Szlovákia után Románia is leelőz bennünket, amíg a kormány saját magát ünnepli sikerpropagandával.

A költségvetési hiány 1,9 százalék lett, ami vért és könnyeket takar. Azt mutatja, hogy a költségvetés könyörtelenül megvont pénzeket onnan, ahova a társadalom döntő többsége sokkal nagyobb forrásokat adna, így az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra területéről is százmilliárdok hiányoznak. Hihetetlen tragédiákat, problémákat takar ez az 1,9 százalékos költségvetési hiány. Feketén-fehéren látszik, hogy a jóléti kiadásokon mindenáron spórolni akarnak, miközben arról már nemigen akarnak beszélni, hogy a szegények élete tovább romlik. Szociális biztonságra, nyugdíjakra a költségvetés arányában, még a válsággal nehezített 2010. évben is sokkal többet fordított, mint 2016-ban. És ezt akarják sikerként bemutatni, hogy például a nyugdíjasok rákényszerülnek a munkavégzésre, mert lehetetlen 70-80 ezer forintos nyugdíjból megélni.

Továbbra is tehát a legnagyobb vesztesek közé tartozik az egészségügy. A kórházi osztályok már nem tudják biztosítani az állandó orvosi felügyeletet, rezidensek ügyelnek éjszaka is, az ápolók pedig kénytelenek másodállást vállalni, de egyre többen fordulnak Ausztria, Németország vagy éppen Anglia felé. A háziorvosi rendszer a működőképesség határán. Vannak olyan körzetek, amelyek évek óta nem láttak háziorvost. Amikor ellenzéki képviselők forrásátcsoportosítást javasolnak, akkor azt egyszerűen lesöpri a Fidesz az asztalról. Egészségügy helyett tehát Várba költözés, stadionépítés és a haveri zsebek megtömése a prioritás a Fidesz-kormány számára. Ez is egy értékrend.

Az oktatásra is kevesebbet fordítunk arányában, mint 2010-ben. Általános a pedagógushiány, már nemcsak kis falusi iskolákban, de már budai kerületekben is bármilyen szakos tanárt felvennének. Eközben itt a legnagyobb a fluktuáció, úgy látszik, a tanárok a tényeknek hisznek, nem pedig a sikerpropagandának. Tehát a nyugdíjasok biztonsága, az egészségügy és az oktatás, ezek a területek vesztettek az Orbán-kormány hatalomra jutása óta a legtöbbet.

De nézzük meg, milyen területek nyertek. Első helyen természetesen nem állhat más, mint saját maguk, az állam. Tehát szó sincs bürokráciacsökkentésről, amit önök sokat hangoztattak. Soha ennyi államtitkár, ennyi állami vezető, politikai tanácsadó nem volt, mint most. A bukást egyébként elismerte Lázár János és Csepreghy Nándor is az elmúlt hetekben. A költségvetés, illetve az önök gazdaságpolitikájának sajátos, de kudarcos része, hogy az állam egyre inkább terjeszkedik a gazdaság területén is. Nem lehet azt mondani, hogy ez hatékony lenne, ellenben rendkívül sokba kerül az adófizetőknek, ugyanis a magyar állampolgároknak kell kifizetniük az új nemzeti tőkésosztály nagyjait, ahogy önök fogalmaznak. Már alig tudunk olyan gazdasági szektort mondani, amit nem egy-egy fideszes oligarcha kaparintott meg. Bankok, építőipari cégek, médiumok, kaszinók, gyárak, szállodák, csak egy-egy példa a portfoliójukból.

Ez az, amit a társadalom lát. Saját maguk, illetve a fideszesek vezette állami szervek természetesen mindent mindig a legnagyobb rendben találnak. Az Állami Számvevőszék 2016. évi vizsgálata, nem meglepő módon, kedvezően értékeli a költségvetési folyamatokat. Reálisan valószínűleg nem is várhatnánk ennél többet az Állami Számvevőszéktől, hiszen annak az élére is egy volt kollégájukat, egy volt fideszes képviselőt állítottak. Szó sincs benne arról, hogy 2016-ban a magyar költségvetést az OECD illetékesei az egyik legátláthatatlanabb büdzsének minősítették. A kormány, rendeleti úton gyakorlatilag azt tesz vele, amit akar, úgy csoportosít át, ahogy akar, és határozatokban annak utal ki pénzt, akinek akar, vagy akinek nem szégyelli. Mindezt az Országgyűlés engedélye vagy parlamenti vita nélkül teheti meg a kormány.

Kitűnő példa erre a rendkívüli kormányzati intézkedések és az Országvédelmi Alap-előirányzatok. Lehet, hogy önöknek az egész költségvetéshez képest ez a 200 milliárd forintos sor nem olyan sok, de itt mutatkozik meg az, hogy egy következmények nélküli országot építettek. Oda adnak, ahova akarnak, kontroll nincs, transzparencia nincs, szakmai előkészítés nincs; úgy lesz, ahogy a pártérdek diktálja.

Nézzük meg akkor, mi is foglalkoztatta e soron a kormányukat 2016-ban. A Miniszterelnökség a budai Várba való költözésére és a karmelita kolostor felújítására adott saját magának 12 milliárd forintot. Így már biztos el fog készülni a miniszterelnök 3 milliárdos dolgozószobája is. A Belügyminisztériumban nem mertek korábban elég nagyot álmodni, így a Várba költözéssel kapcsolatban újabb másfélmilliárdot kértek és kaptak.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a később visszavont olimpiai pályázathoz újabb 6 milliárd, a vizes vb előkészületeihez pedig 7 milliárd forint nem várt kiadást jelentett. Természetesen ezeket a hiányokat is pótolták ebből az összegből. A Külügyminisztérium a totális kudarcot jelentő kereskedőházait tőkésítette fel milliárdokért 2016-ban. Megjegyezni azért azt is érdemes, hogy pont a mostani héten jelentették be, hogy az összes afrikai kereskedőházat felszámolják. Ezen afrikai kaland tételes elszámolására, a felelősség vállalására már nem is reméljük, hogy valaha sor kerülhet, pedig itt lenne az ideje.

Azon már meg sem lehet lepődni, hogy az emberi erőforrások minisztere is a budai Várral volt elfoglalva, milliárdokért akart műtárgyakat beszerezni. De azért a Terror Háza vezetője is kapott újabb 6 milliárdot az emlékévre. Hogy mire költötte, azt egyébként közérdekűadat-igénylések egész sora ellenére sem hajlandó elárulni. Ennyit az átláthatóságról. Félreértés ne essék, ezeket a tételeket önök emelték ki a törvényjavaslatban, valószínűleg önök ezekre a tételekre a legbüszkébbek.

Összefoglalva: a 2016. évi költségvetés hűen tükrözte az Orbán-kormány elhibázott, az EU-s források elpazarlására épített gazdaságpolitikáját, így az állam egyre jobban rátelepült a gazdaságra, baráti oligarchák kaparintották meg a legjelentősebb ágazatok feletti kontrollt, mindezt pedig az adófizetők pénzéből tették. Ezzel szemben a nyugdíjasok szociális biztonságára a magyar kormány soha nem szánt arányaiban ennyire keveset, mint 2016-ban, vagy a hazai oktatást és az egészségügyet is csak a benne dolgozók elkötelezettsége és hivatástudata tartja életben.

A jövő generáció számára is igen súlyos hír, hogy a strukturális problémákkal nem törődnek, azokat sem kezelni, sem megoldani nem képesek, így a beruházások alacsony szintje már a jövőt veszélyezteti. Eközben Magyarország pénzügyi forrásait a kormány pazarló módon használja, ellenben a gazdasági növekedést képtelen az EU-forrásoktól függetlenül is fejlődő, dinamikus pályára állítani.

Minderre való tekintettel a 2016-os költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az MSZP frakciója nem fogja támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)