Teleki László (MSZP)

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy nem tetszik a képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon, de én örülök annak, hogy Matolcsy a rokonom (Derültség az MSZP padsoraiból.), mert így legalább egy roma testvérrel több van ebben az országban, aki tehetős. (Derültség és taps az MSZP és a Jobbik padsoraiból.) Ezért kimondottan örülök neki, hogy ilyen tehetős rokonom is van, mert eddig nem tudtam róla, hogy ilyen tehetős rokonom van, tehát ezért én kimondottan örülök, és elnézést kérek az ellenzéki képviselőtársaimtól. De komolyan, ha ő ezt mondja, akkor nekem ezt kell mondanom, hogy ez öröm számomra. (Korózs Lajos közbeszól.)

Amikor olvastam a beszámolót, akkor, azt gondolom, egyetlenegy dolog miatt gondoltam, hogy itt kell legyek, mert ma Magyarországon nagyon sok szegény ember van. Olyan szegény emberek vannak, akik nap mint nap bérből és fizetésből élnek, és amikor láttam a fizetéseket, amivel soha nem szoktam foglalkozni, hogy kinek mennyi a fizetése, kinek miből van autója, kinek miből van lakása, ez mindenkinek a magánügye, de akkor, amikor összeadtam, nem kell nagyon nagy matematikai zseninek lenni, hogy az 5 millió forint egy évben mennyi, 60 millió forint. És nem akarok populista lenni, 60 millió forint. Néhány adatot megnéztem, a KSH adataiból merítek, hogy mit jelent ez más nyelvre lefordítva. Egy pedagógus átlagbére, egy pedagógus, aki 15 évig dolgozott, 15 éves munkaviszonnyal rendelkezik: 140 ezer forintot visz haza egy hónapban, ez 1 millió 680 ezer forint, a 60 millióval szemben. Még egyszer mondom: tehát 140 ezer forintot visz haza egy olyan pedagógus, akire rábíznak reggel fél nyolckor - reg­gel fél nyolckor! ‑ 30-40 gyereket, és estére azokkal a gyerekekkel a tudást meg kell taníttatni, és a szülőknek el is kell mondani, hogy a gyerek megvan darabszámra ‑ így mondom, bocsánat. A pedagógusok felelőssége soha nem látott nagy, és azzal szemben, amit önök keresnek, azzal szemben 140 ezer forintot visznek haza havonta. Tehát felháborító!

Felháborító az is, hogy a kórházi dolgozók ‑ szintén KSH-adatot mondok ‑ 120 ezer forintot visznek haza havonta. 120 ezer forint/hó! Ez 1 millió 440 ezer forint/év, a 60 millióval szemben. Rendben van ez így, hogy azok, akik egyébként a betegeket ápolják és gondoskodnak róluk, gyógyítják őket, azok ennyi pénzt vigyenek haza? És a hónap végén nem arról van szó, hogy esetleg arra gyűjtenek, hogy síelni tudjanak menni vagy nyaralni tudjanak menni a következő nyáron, hanem hogy a csekkeket be tudják fizetni. Ez sem populista, higgye el nekem, alelnök úr, a való világból hozom ezeket a számokat, és ezek az élettapasztalataim is egyébként. Önök gondoltak arra, hogy ezek a kórházi dolgozók hogy tudnak megélni máról holnapra, vagy a pedagógusok, akiket említettem?

De még két dolgot szeretnék mondani. Közfoglalkoztatottak: 80 ezer forint/hó, 840 ezer forint/év, a 60 millióval szemben. Tudom, azt mondják, hogy nincs olyan magas iskolai végzettségük, de a gyakorlatban rengeteget dolgoztak ezek az emberek, 30-40 éve bent dolgoznak a rendszerben, mert nem tudnak elmenni kedvezményes nyugdíjjal idő előtt, hogy tudjanak pihenni, akik 30-40 évet ledolgoztak, és ennyit vihetnek haza egy évben, még egyszer mondom, 840 ezer forintot.

Még egyetlenegy számot hadd mondjak. Több mint 1 millió nyugdíjas 80 ezer forint/hó összeget kap a postástól. Több mint 1 millió nyugdíjas kap ennyit, 80 ezer forintot! (Korózs Lajos: 80 ezret se…) A KSH adatait mondom, azokból merítek, nehogy azt mondják, hogy mellé akarok lőni, ez 840 ezer forint/év.

(12.00)

Tudom, hogy ez önöket nem fogja meghatni, mert látják azt, hogy az önök bérei és a való világ bérei közt nincs semmilyen szinkron, de önöket ez nem érdekli. Higgye el nekem, hogy ezek, akiket felsoroltam, ezek a foglalkoztatási ágazatok vagy éppen hivatások, hivatásos pedagógusok vagy éppen ápolónők, ők pedig azon gondolkodnak, hogy hogy tudnak máról hónapra megélni. Tehát én ennyit szerettem volna mondani. Az önök felelőssége, hogy ezen kívül milyen juttatásokat kapnak és kérnek akár ösztöndíjakban, akár pedig egyéb más támogatásban. Lelkük rajta, egyszer majd valóban el kell számolni.

Az ösztöndíjak. Én nem szeretném kiemelni most az ösztöndíjasokról, hogy kik kaptak önöktől ösztöndíjat. De tudja alelnök úr ‑ saját területemről hadd beszéljek ‑, hogy hány cigány nem tud eljutni azért főiskolára, egyetemre, mert nincs annyi pénze, hogy megfinanszírozza a család büdzséjéből a továbbtanulást? Közel 230 ezer. Tudom, megint azt mondja, hogy semmi köze hozzá. De abból a pénzből, amit elköltöttek festményvásárlásra vagy elköltöttek ingatlanvásárlásra, kastélyvásárlásra, abból célzottan lehetett volna, mondjuk, egy ilyen ösztöndíjprogramot megindítani, ahol nem a rokonok, barátok, hanem a rászorultak kapnak ösztöndíj-támogatást.

Lehetne sorolni még a területemhez tartozó olyan finanszírozási problémákat, amelyeket a kormány egyedül nem tud megoldani, és azt mondják, sok esetben önök támogatják a kormány gazdaságélénkítését. Akkor miért nem segítenek be, mondjuk, a cigánytelepek felszámolásába? Miért nem hirdetik meg azt a programot? Miért ösztöndíjprogramot hirdetnek saját maguknak? Ott 120 ezer embernek nincs kilátása az élethez. A mélyszegénységben van 120 ezer ember.

Tisztelt Alelnök Úr! Remélem, hogy erre is kapunk majd választ, még akkor is, ha nagyon jót beszélgetnek képviselőtársammal. Bizonyára nem fontos, amit mondok, mert azt mondják, hogy csak egy ellenzéki képviselő mondja. Higgye el, hogy minden egyes mondatom azért van megalapozva, mert az életből hoztam, és látom, hogy milyen problémák vannak, önök pedig elszórják azt a pénzt, amire azt mondják, hogy nem is kell elszámolni vele, mert nem az adófizetők pénze ez. Tehát egyszerűen felháborító, hogy idejutottunk.

Tisztelt Alelnök Úr! Én örülök, hogy ön van itt. Ha én tehetném, akkor önt kinevezném az MNB elnökének, mert legalább ön itt van és itt volt az elmúlt időszakban is, és még kapta és vállalta azokat az ütéseket, amelyeket adtunk ellenzéki oldalról. Tehát ön egy igazi úriember. Matolcsyról nem lehet ezt elmondani. Ha tehetném, mondom még egyszer, már ma kinevezném önt az MNB elnökének, mert nem egy ízben vállalta azt, hogy itt köztünk van, és végighallgatja azt, amit mondunk. Tehát le a kalappal ön előtt, pestiesen mondva. Ezt nem tudjuk elmondani az elnökéről. Nem kell tolmácsolnia, biztos nézi a televízióban, hogy ki mit mond, és jegyzi is, hogy ki mit mondott, ami nagyon fontos lehet.

De egy biztos: a 2016-os évi beszámolót az ellenzék oldaláról ‑ tudom, hogy teljesen mindegy ‑ azért nem lehet elfogadni, részben azért, amiket mondtam, és amiket mondtak képviselőtársaim az ellenzéki oldalról, még a Jobbik oldaláról is, arra oda kellene figyelni. De önök megint, ahogy tették az elmúlt években, egyetlenegy mondatunkra nem fognak odafigyelni, hogy mit hogyan nem lehet költeni abból a pénzből, amit önök nyereségnek hívnak, az 50 millió vagy 100 millió forint (sic!), mert két összeget is mondtak, hogy hogy lehet abból jól gazdálkodni, hogy az ország gyarapodjon, és lehessen látni azokat a fejlesztéseket, amelyeket a kormány megindít, és az önök forrásai is mellé párosulnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)