Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselő­cso­portja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves, családias hangulatban telik, úgy gondolom, ez a beszámoló, pedig akkora fényes sikerekről beszélt itt Matolcsy elnök úr. Mielőtt elviharzott volna, ezt csak a jegyzőkönyv számára szeretném rögzíteni: 9 óra 25-kor a saját beszámolóját itt hagyta a Magyar Nemzeti Bank elnöke, ezzel egyébként alapvetően semmibe véve a parlamentet, de ő ezt így szokta csinálni.

Polt Péter nem így csinálja, az ombudsman nem így csinálja, az Országos Bírósági Hivatal vezetője nem így csinálja, csak Matolcsy csinálja így, Matolcsy elnök úr csinálja így: itt hagyja alelnök urat, aki… ‑ a sajtóhírek szerint valójában már ön vezeti a Nemzeti Bankot. Ezzel is egyébként demonstrálja Matolcsy György azt, hogy ő valójában csak egy kirakatszemély, aki ezeket a kommunikációs fordulatokat ide behozza nekünk a Házba, megpróbál bolhacirkuszt csinálni a parlamentből. Nem fogunk most ezekre reagálni.

Volt itt már minden, voltak piros pöttyök, volt itt az adventről szó a meghallgatások kapcsán. Volt itt olyan, hogy hódító támadta a Magyar Nemzeti Bankot, akkor még nem mi voltunk, hanem egy Magyarországon is nagykövetséggel rendelkező NATO-tagállam volt az, amelyik támadta a Magyar Nemzeti Bankot, akkor még nem a Szocialista Párt támadta a Nemzeti Bankot. Aztán most az, hogy neki mindenki rokona…

Ezek a dolgok azért vannak ‑ bízom benne, hogy azért önök is tudják, tehát legalább már önöket nem vezette félre Matolcsy György ‑, azért vannak ezek a dolgok, hogy a valódi kérdésekről szó se essék. (Bangóné Borbély Ildikó és Heringes Anita belép a terembe. ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Hol a Matolcsy? ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Csajozik!) És ezért mi úgy gondoljuk, hogy ezeket a dolgokat mégiscsak föl kellene eleveníteni. Nem tesszük meg most Matolcsy elnök úrnak azt a szívességet, hogy azokra a felvetéseire fogunk válaszolni, amelyeket ők elmondtak. Én alapvetően csak azon csodálkozom, hogy ha olyan fényes sikereket aratott és ilyen fényes napok vannak az MNB mögött, amikről Matolcsy is beszélt, akkor miért nincs itt az egész Fidesz-frakció, hogy ezt méltassa. Miért nem hallgatja ő végig az erről szóló vitát? (Korózs Lajos közbeszól.) És miért nem mondja el még egyszer, hogy milyen fényes sikerei vannak? Azért, mert nincsenek fényes sikerek, alelnök úr. Ezt ön is tudja, a Fidesz-frakció is tudja.

Az, hogy a Magyar Nemzeti Banknak 95 plusz 54 milliárd forint van a számláján, ez azt jelenti, hogy még az eredménytartalékba is tudtak enni 54 milliárd forintot, ettől valójában a magyaroknak félni kell. Azért kell ettől valójában félni, mert nem lehet tudni, hogy önök ezt megint mire fogják költeni. El fogja-e veszíteni ez már megint a közpénzjellegét? Megint beteszik-e majd azokba az alapítványokba, ahol nagyjában-egészében büntetőjogi kategória az, ahogyan működnek? (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Igen, kalandos úton kerülnek aláírások, tisztelt képviselőtársaim, az alapítók határozataira, a kuratórium helyett hol az alapító dönt, hol a kuratórium elnöke dönt, és ezekre a dolgokra természetesen majd válaszolni kell.

(9.50)

Nem véletlen az, hogy amikor így működnek bizonyos dolgok, már csak a transzparencia, az átláthatóság és a visszakövethetőség tekintetében, tisztelt alelnök úr, ha így működnek a dolgok, akkor Matolcsy számára tényleg egy dolog maradt, mint hogy Polt Péter legfőbb ügyész egész családja ott dolgozzon a Magyar Nemzeti Banknál és egzisztenciálisan függjön tőle. 266 milliárd forint nagyon sok pénz! Az nagyon sok pénz, és azzal tényleg azt lehetett volna tenni, amit éveken keresztül mondtunk, tavaly sem történt meg, nem erről szól a beszámoló. Be lehetett volna fizetni a költségvetésbe osztalékként, és olyan dolgokra lehetett volna költeni, ami ténylegesen a magyarok problémája, ilyen az egészségügy kérdése, az oktatás kérdése, a szociális kérdések, a béremelések vagy éppen a nyugdíjemelések kérdése.

Béremelések tekintetében önök kiválóan jártak, pedig korábban Matolcsy György, aki most bátran elfutott a beszámoló vitája elől, az élharcosa volt annak, hogy pofátlanul nagy fizetések ne legyenek, amelyek meghaladják a 2 millió forintot havonta. Olyanok aztán ne legyenek! Most azt mondta nekem a múlt heti bizottsági ülésen, hogy botrányos, hogy én azt gondolom, hogy ő botrányosan sokat keres: 5 millió forintot keres. (Nagy Márton István felé:) Önök meg, azt hiszem, hogy 5 ezerrel kevesebbet. (Korózs Lajos: Ha csak annyit keresne…) Ötmillió forintot keres havonta!

Én akkor arra kérem önöket, tegyék meg, hogy társadalmasítják ezt az elképzelésüket, jöjjenek el hozzánk Dél-Magyarországra, vagy menjenek el Északkelet-Magyarországra, és ott magyarázzák meg azoknak az embereknek, akik nem az átlagon keresnek, jóval az átlag alatt keresnek, ahol 150 ezer bruttóért már egymást lökik félre, 150 ezer bruttóért! Magyarázzák el ezeknek az embereknek, hogy miért gondolják azt, hogy én botrányosan politizálok! Miért gondolják azt, hogy én botrányosan magasnak tartom az önök bérét? Jöjjenek el oda, és magyarázzák meg, társadalmasítsák akkor ezt az elképzelésüket, alelnök úr! (Z. Kárpát Dániel: Igaza van!) Matolcsy György ne szaladjon el ilyenkor bátran ezek elől a kérdések elől, jöjjön el ő is az emberek közé, úgy, hogy hagyja otthon a testőreit. Jöjjön el, és magyarázza ezt meg azoknak az embereknek, akik 130-150 ezer bruttóért letapossák egymás sarkát, csak legyen már valami munkájuk. Jöjjön el, és mondja meg, ne veszítse el 266 milliárd forint a közpénz jellegét. Ne próbáljanak meg erre törvényt hozni, amit később még az Alkotmánybíróság is elmeszel, amit utána önök úgy állítanak be, mint a Magyar Nemzeti Bank egyik legnagyobb vállalása, a legprogresszívabb és legelőremutatóbb olyan vállalkozása, amely pénzügyi tudatosságra neveli a magyarokat! Ezek azok az alapítványok, amelyek összesen 112 szerződést kötöttek és ezekből 66 alkalommal a Közbeszerzési Döntőbizottság volt az, amelyik megbüntette önöket. Milyen pénzügyi tudatosságra, ki nevel itt kicsodát, alelnök úr?! Hát, nem csoda, hogy ilyenkor elfut innen Matolcsy, persze, hogy ezeket nem szereti végighallgatni. Ne vicceljenek már ezekkel a dolgokkal, kérem!

A pénzügyi felügyeletről megint alig esett szó. Ez nem tartozik a fényes sikerek közé azóta sem. Ez mindenkinek kínos ebben a teremben. Nekünk azért, mert nekünk elmondják a problémájukat a devizakárosultak, a brókerbotrányok károsultjai, önöknek meg azért, mert menekülnek előlük. Ha Matolcsy György vállalja azt a mondatot, amit a Gazdasági bizottság ülésén elmondott, hogy márpedig ő mindig is ellene lesz annak, hogy bármilyen úgynevezett károsult ‑ így mondta, cinikusan, alelnök úr - bár­mi­fajta kielégítést nyerhessen a Magyar Nemzeti Bank nyereségéből, ő annak mindig is ellene lesz, és ha ilyen törvénytervezetet készítünk, ő mindig is ellene fog érvelni, ez az önök politikája! Én nagyon sajnálom egyébként, hogy ilyen helyzetbe hozzák a kormányzó frakciót, amelyik ilyenkor társadalmi felelősségvállalásról beszél. Ez nem társadalmi felelősségvállalás! (Z. Kárpát Dániel: Ez elég ciki!) Ez egész egyszerűen egy cinikus, a saját zsebükre gondoló, a saját zsebüket tömő és a saját céljaikat, a saját oligarcháikat szolgáló politika, amibe a Magyar Nemzeti Bank is belement ‑ ezért támadjuk.

Ezért nem a Magyar Nemzeti Bank intézményét támadjuk, ezt a fajta vezetését támadjuk, amelyik mindig hoz valamilyen paravánt, hol a kis piros pöttyöket, hol Matolcsy teljes rokonságát, ami 7,5 milliárd ember, azért, hogy erről beszéljünk, holott a probléma nem ez. A probléma az, amivel önöknek is szembesülni kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy azoknak az embereknek meg kellene valamit mondani, akiknek nem azon az árfolyamon váltották le a devizahitelét, amelyen le kellett volna, a felvételkori árfolyamon. Azt mondták, hogy majd ezért meg fog minket támadni az Európai Unió, be fog minket perelni és elveszítenénk ezt a pert ‑ egy. Önök annyit vitáznak az Európai Unióval, egyszer most az életben még egyet is értettünk volna ezzel a vitával. Ez megért volna egy ajtócsapkodást, de önök nem tették. Önök ez elől bátran elfutottak. Tudják, miért? Mert 136 milliárd forintot keresett rajta a Magyar Nemzeti Bank.

Kettő: nem támadott volna meg minket senki. Románia is úgy váltotta le a devizahiteleket, hogy a felvételkori árfolyamon váltották le a románoknak a devizahiteleket. Megtámadta őket az EU, alelnök úr? (Nagy Márton István nemet int.) Ha nem, akkor szerintem kell erre kísérletet tenni Magyarországon is. Tudják, most 900 ezer embert érint ez a probléma, aki elveszítheti a lakhatását, de akkor Matolcsy György azt mondja a Gazdasági bizottság ülésén, hogy úgynevezett károsultakat ők biztosan nem fognak támogatni. Ez benne szerepel a jegyzőkönyvben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek kell majd a választóknak, önöknek kell majd a devizakárosultaknak, önöknek kell majd a brókerbotrányok károsultjainak a szemébe nézni, de akkor ezt mondják, mert ezt mondta a jegybankelnök, akire önök büszkék. A jegybankelnöknek pedig az alelnök úron keresztül is, ha már ilyen bátran elfutott a jegybankelnök a saját vitája elől meg a saját beszámolója elől, innen is üzenem önöknek, hogy a társadalmi szerepvállalás keretében ezt a problémát is legyenek kedvesek társadalmasítani. Higgyék el, jól ismerem őket, nagyon sokat foglalkoztam a brókerbotrányok károsultjaival, a devizabotrányok károsultjaival önök helyett. Jól ismerem őket, össze tudom őket hívni. Arra invitálom önöket, alelnök úr, önt is, Matolcsy elnök urat is, hogy jöjjenek el és bátran álljanak ki e mellett az álláspontjuk mellett. Ne ám csak itt, a parlamentben, ahol még velünk se állják a vitát! Jöjjenek el oda bátran, el kell mondani, hogy önök ezt gondolják erről.

A helyzet az, hogy önök tudják, hogy mit gondolnak? Nem is érdekli önöket ez a rengeteg ember. Fogalmuk sincs, önök ebben pénzt láttak. Pénzt láttak, ahol el lehet tüntetni az egyik oldalon a Quaestorban 220 milliárd forintot, a Buda-Cashben… ‑ ó, hát abban pedig még lehetőségeket is láttak. Olyan cégek nőttek ki abból, amiket a Buda-Cash kezelt, ó, azok napilapokat vettek meg! (Z. Kárpát Dániel: Sajnos igen.) Ezekben önök pénzt láttak, nagyon sok pénzt láttak.

Persze, azért volt, aki kivehette a pénzét: 333 ember. Van egy ilyen lista, ők kivehették a pénzt. Miért ők? Kinek készült az a lista, alelnök úr? Önöknek? Önöknek készült az a lista? (Z. Kárpát Dániel: Hol volt a pénzügyi felügyelet?) A pénzügyi felügyelet tudott arról a listáról? Mert ha nem tudott, az a baj. Ha tudott róla, akkor meg még cinkos is. Kinek készült ez a lista?

Ezekről kell beszélni, hogyan létezik az, hogy 2014 decemberétől 2015 januárjáig kint ül a Quaestornál a Magyar Nemzeti Bank, ellenőrzi. Csak a jóisten tudhatja meg talán, hogy milyen eredménnyel ellenőrzi ezt a céget, majd egy hónap múlva 32 ezer család megtakarítása köddé válik. Aztán önök itt olyan törvényeket hoztak, úgy megsegítették őket ‑ reméljük, hogy egyszer majd a magyarok egyéb­ként ezt viszonozni tudják ‑, hogy arról koldultak, 21 ezer ember a mai napig fut a pénze után. De önök már törvényileg elvonták tőlük a vagyont, mert azt mondták, ha bárki akár csak a nulla forintot is elfogadta, akkor már nem jogosult arra, hogy részt vegyen a felszámolási eljárásban.

Aztán ott voltak a magán-nyugdíjmeg­taka­rí­tá­sok és azok kérdése, ez is a 2016-os év. A magán-nyugdíjmegtakarítások kérdésére 2016-ban kérdeztem rá, hogy miért úgy történhetett ez, hogy annak a legnagyobb, a mintegy 511 milliárd forintot kitevő, külföldi papírokat befogadó portfóliója valahogyan, egy furcsa verseny alatt, odakerült egy magyar kereskedelmi bankhoz, és egyébként az újsághírek szerint ennek a kereskedelmi banknak a vezérigazgatója tulajdonában lévő lakásban lakott Matolcsy György.

(10.00)

Van-e ezek között összefüggés? Miért így történhetett? Ez mind azt bizonyítja, hogy kérem szépen, ha ebben a bankban van valami szakmaiság, akkor az egészen biztosan nem a jegybank elnökéből, a jegybank elnökétől van. Ő egy kirakatember, idejön, bolhacirkuszt csinál a parlamentből, bemondja ezeket a kommunikációs blöfföket. Ez nem más, mint egy lövőcsel. A szakmához valószínűleg akkor annyira nem ért, hogy meg tudja védeni az álláspontját, és helyette dolgozik valószínűleg alelnök úr, mert Orbán Viktor miniszterelnök úr is önt dicsérte meg a devizahitelek sikeres leváltásáért. Valószínűleg dolgozik még rengeteg, nagyon tisztességes hivatalnok abban az intézményben, amit úgy hívunk, hogy Magyar Nemzeti Bank, és ettől még nem dőlt össze. De valójában, ha fényes sikerek volnának, akkor ezeket a kérdéseket fel sem lehetne tenni. Ezeket a kérdéseket persze fel kell tenni.

Sikeres növekedési hitelprogram; igen, a Növekedési Hitelbankon keresztül, aminek egyébként a tulajdonosa Matolcsy György unokatestvére; amiről persze nem lehet beszélni, mert a piacgazdaság tekintetében mást is érhetett volna ilyen szerencse. Hát, nem érhetett volna ilyen szerencse, annyi bank van! De aztán önök már megunták ezt, most már kellett saját bankot is csinálni, és akkor gyorsan megvetették az MKB-t az alelnöktársával. Hát, honnan volt rá pénze? Családi kölcsönből az is? Csak melyik családéból?

Tehát úgy gondolom, alelnök úr, hogy ezekről a pontokról, amelyeket soroltam, kell beszélni, mert ezek azok, amik meghatározzák a közbeszédet, ezek azok a pontok, amelyek meghatározzák a jegybank tekintélyét. A jegybank tekintélyéhez nagyon sokat tehet hozzá a jegybank elnöke, és nagyon sokat el is vehet. Egész Európában, ha megszólalna a jegybank elnöke és ilyeneket mondana, kis piros pöttyökről beszélne, meg arról, hogy mindenki az ő rokona, valószínűleg az árfolyam meg a kamatlábak elkezdenének emelkedni. Annyi szerencsénk van, hogy Matolcsy… ‑ már azért emelkednének az árfolyamok, mert rájönnének, hogy ez az ember, Jézus Máriám, ilyeneket mond, ez nagyon szakmaiatlan. De annyi szerencsénk van, hogy Matolcsy Györgyre senki nem figyel oda, mert senki nem veszi komolyan. Ennyi történik praktikusan.

Ennyi történik praktikusan ebben a történetben. Ennek a jegybanknak ma nincs tekintélye, sem Európában, sem Magyarországon ezek miatt a botrányok miatt. Amikre nem tud egyenesen válaszolni Matolcsy György, nem tudja azt mondani, hogy nem, én nem laktam ebben a lakásban. Ötször kérdeztük meg, egyszer sem mondta. (Dr. Hende Csaba: Itt mondta!) Nem, nem mondta! El kell olvasni a jegyzőkönyveket! Nem mondta! (Zaj az MSZP padsoraiból. ‑ Közbeszólás ugyanott: Nem válaszol! ‑ Dr. Bárándy Gergely: 26 azonnalit tettem fel neki, nem válaszolt! ‑ Gőgös Zoltán: És Akarattyán sem lakik, pedig ott a lakcíme!) Egyetlen alkalommal sem mondta.

Szóval, ha mindezeket komolyan vesszük, azokat a szakmai részeket, amelyeket önök mondanak, akkor én továbbra is arra hívom fel önöket, hogy jöjjenek el, biztosítani fogjuk hozzá mi is a nyilvánosságot, társadalmasítsák azokat az elképzeléseiket, amiket mondanak, hogy az márpedig botrányos, hogy én magasnak tartom az önök havi ötmillió forintos bérét. Jöjjenek el Baranyába, Szabolcsba, Miskolcra, mondják el ott az embereknek, nyugtassák meg őket! Összehívom önöknek nagyon szívesen a Quaestor-károsultakat, mondják el ott, hogy márpedig ők úgynevezett károsultak, akik egészen biztosan önöktől semmifajta segítségre nem számíthatnak. Higgyék el, a jövőben is oda fogunk figyelni, hogy mire költik az alapítványok pénzét, hogy hogyan költik el az alapítványok pénzét, betartják-e a törvényeket, és minden egyes alkalommal ki fogjuk kényszeríteni, hogy önök tartsák be a törvényeket, mert pillanatnyilag nincs erre szándékuk. Erre oda fogunk figyelni. Azt kérem önöktől, hogy a beszámolót ezzel egészítsék ki.

Elnök úr, valószínűleg a frakcióm még élni fog azzal a kéréssel, hogy szünetet rendeljen el a Ház azért, hogy megvárjuk Matolcsy elnök urat, hátha visszaér a Szabadság térről (Dr. Legény Zsolt közbeszól.), és akkor ő maga is tudjon válaszolni ezekre a kérdésekre. (Mesterházy Attila: Úgy van!) Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)