Czibere Károly

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először azt kell mondanom: lehet, hogy most foghíjasok a padok, de azt remélem, és ezzel fogom majd zárni a felszólalásomat is, hogy ebben az ügyben korábbi időszakokban is tapasztalt egység és kompromisszum lesz majd a végszavazásnál. Hiszen azt láthattuk az elmúlt években, hogy minden parlamenti erő hovatartozás nélkül alapvetően támogatja azokat a kezde­ménye­zé­se­ket, amelyek a fogyatékos emberek társadalmi elfo­ga­dásának, társadalmi befogadásának és társadalmi integrációjának a kérdéskörét érintik, és ez az ügy ilyen. Ezért tehát ez a javaslat egy szimbolikus ügy, egy olyan közös ügy, ami az egész társadalomnak a közös ügye. A kormány ezért is támogatja.

A Magyar Országgyűlésben hosszú évek óta ha­gyo­mánya van annak, ahogy említettem, hogy a fo­gya­tékos emberekkel, a fogyatékosságüggyel kap­cso­latos javaslatok, jogszabálytervezetek szavazása min­den esetben nagyarányú, a legtöbb esetben egyhangú támogatással zárul. Így volt ez a képviselő úr által is említett magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv hasz­nálatáról szóló törvény tervezetének esetében is, amelyet 2009. november 9-én ellenszavazat és tar­tóz­kodás nélkül fogadott el a Ház. Ezzel egy olyan törvény vált a hazai jogrendszer részévé, amely nem­zetközi összehasonlításban is rendkívül előremutató rendelkezéseket tartalmazott, és ma éppoly büszkék lehetünk ennek rendelkezéseire, mint meg­szüle­té­sekor. A jelnyelvi törvény a hallássérült emberek ér­dek­védelmének régi törekvését megerősítve, annak eleget téve a magyar jelnyelvet önálló természetes nyelvként ismeri el, a magyar jelnyelvet használó sze­mélyek közösségét pedig, ahogy képviselő úr is említette ezt, nyelvi kisebbségként határozza meg, amely­nek tagjait megilleti a magyar jelnyelv haszná­latának, fejlesztésének, megőrzésének, a siketkultúra ápolásának, gyarapításának és átörökítésének joga. Alig két évvel ezután Magyarország azon kevés állam sorába lépett, amely az Alaptörvényben, a legma­ga­sabb szinten rögzítette, hogy a jelnyelvet a nemzeti kultúra részének tekinti és ennek megfelelő véde­lemben részesíti.

A mögöttünk hagyott évek jól illusztrálják, hogy mindezek rögzítését nem célnak, hanem eszköznek, egyfajta alapnak, kiindulási alapnak, építkezési alap­nak tekinthetjük a jelnyelvet használó hallássérült személyek érdekében végzett munkánkhoz. A jel­nyel­vi törvény által kötelező állami feladattá tett térí­tés­mentes jelnyelvi tolmácsolás országos rendszerét az elmúlt években fejlesztettük, megerősítettük. Most készülünk 2018 tavaszától a következő idő­szakra vonatkozó továbbfejlesztésére. Szabályozását kiterjesztettük. Míg 2009-ben erre a célra 298 millió forint állt rendelkezésre, jelenleg ez évi 420 millió forint, és nevesített hazai költségvetési forrás útján biztosítjuk azt, hogy a jogosult személyek az ország bármely pontján az állam által garantált térítés­men­tes jelnyelvi tolmácsoláshoz hozzájussanak. Az egyen­lő esélyű hozzáférés folyamatos fejlesztése, javítása a fogyatékos emberek társadalmi integ­ráció­jának alapfeltétele. A jelnyelvi tolmácsok országos névjegyzékének létrehozásával és a továbbképzési rendszer működtetésével emeltük a jelnyelvi tolmács szakma presztízsét, és őrizzük a szolgáltatás magas szakmai színvonalát.

Ahogy képviselő úr is említette, fontos tovább­fej­lesztése volt ennek a szolgáltatásnak az, amikor elindult a KONTAKT videotolmács-szolgáltatás. Ez az, amely jelentősen kibővítette a felhasználók körét, és ez az, ami arra vezetett bennünket, hogy az elmúlt hónapokban egy 4 milliárd forint keretösszegű pá­lyá­zatot hirdessünk meg valamennyi, fogyatékosok érdekvédelmét, képviseletét ellátó országos szakmai szervezet részére, hogy végiggondolják, hogy az akadálymentesítés, az infokommunikációs aka­dály­men­tesítés területén milyen fejlesztéseket tudnak bevezetni saját célcsoportjuk segítésére és támo­ga­tására.

A jelnyelvi törvény alapján a médiaszabályozás terén tett lépéseknek köszönhetően is tapasz­talhat­juk, hogy folyamatosan nő a feliratozással, jelnyelvi tolmácsolással közvetített televíziós műsorszámok aránya, és ugyancsak a jelnyelvi törvény nyomán vált természetessé mára, hogy a siket emberek minden hivatalos és hatósági eljárás során anyanyelvüket, a jelnyelvet használhatják. Én is szeretnék arra kitérni, hogy a legfrissebb apropót a Siketek Világszövet­sé­gé­nek III. nem­zet­kö­zi konferenciája szolgáltatja, és Bu­da­pest ad otthont ennek a nagyszabású ese­mény­sorozatnak, amelyet a Siketek és Nagyothallók Or­szá­gos Szövetsége szer­vez. A kormány elköte­lezett­ségét ebben az ügyben pontosan jelzi, hogy a prog­ram fővédnöke minisz­ter­elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján bátran kijelenthető, hogy Magyarország kiemelkedik a jelnyelv használatának és a hallássérült személyek társadalmi integrációjának előmozdítása terén nem­zetközi összehasonlításban is. A magyar jelnyelv nap­­jának kinyilvánítása ezért nem pusztán üres gesz­­tus, hanem valódi tartalommal bíró, fontos társadalmi, mondhatjuk, nemzetstratégiai üzenetet hordozó lépés lehet.

Ezért a Tapolczai Gergely és Nyitrai Zsolt kép­viselő urak által benyújtott határozati javaslatot a kormányzat üdvözli és annak elfogadását javasolja a tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm szépen.