Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A történeti igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a javaslat szintén úgy hasalt el az Igazságügyi bizottságon, hogy érdemi indokolás nélkül a kormánytöbbség letartózkodta, egész pontosan, azt hiszem, a jelen lévő szocialista képviselők támogatásával letartózkodták. Ennél a törvényjavaslatnál nagyon fontos megemlíteni, hogy nem véletlenül egy egyszerű törvényjavaslatot hoztunk ide, és nem pedig egy alaptörvény-módosítást, ugyanis felfogásunk szerint a jelenlegi alkotmányos keretek között is lehetséges egy lusztrációs törvény megalkotása.

Elöljáróban szeretnék arról szólni, hogy mi volt az indítóoka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot előterjesztettük. Az, hogy a Fidesz-KDNP kétféleképpen ünnepelte meg a Nagy Imre-újratemetés 25. évfordulóját. Egyrészt csináltak egy kisebb személyi kultuszt Orbán Viktornak, az egyik akkori szónoknak, és már tulajdonképpen a 25 éves megemlékezés nem is Nagy Imre és mártírtársairól szólt, hanem az ott szónokoló Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökről. A másik ünneprontó megemlékezésük pedig az volt, hogy rendészeti államtitkárnak nevezte ki ugyanez a hősies Orbán Viktor azt a Tasnádi Lászlót, aki 1989. június 16-án nem mást csinált, mint irányította azokat az ügynököket, akiknek az volt a dolguk, hogy figyeljék meg az akkori ellenzékieket, többek között Orbán Viktort. Az a helyzet, hogy nem tudom, önök ezt mennyiben gondolták komolyan vagy a miniszterelnök mennyire gondolta komolyan.

Novák képviselőtársam az imént már visszaidézte ezt a néhány héttel ezelőtti azonnali kérdést és az arra adott meglehetősen szürreális miniszterelnöki választ. Az LMP-nek az a határozott álláspontja, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba.

És hogy válaszoljak Szelényi képviselő asszonynak az iménti szavaira, én azt gondolom, hogy az igazságtételre sosincs késő. Az a helyzet, függetlenül attól, hogy hányan vannak még, akik élnek, és akikre ténylegesen vonatkozhat, vagy akik egyáltalán politikai ambíciókkal bírnak az érintett körből, szerintem igenis fontos egyrészt az, hogy világos határvonalakat húzzunk a jelenlegi jogrendben. Ráadásul arról van szó, mint éppen a Tasnádi-ügy mutatta, hogy igenis vannak személyek, akik nemcsak hogy egyszerűen kiszolgálták a kommunista rendszert, nem egyszerűen ügynökök voltak, hanem irányították azt az elnyomó apparátust, amelyiknek a titkaival még mindig küszködik az új magyar demokrácia.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a lusztrációs törvényjavaslat az Alaptörvény keretei között azt irányozza elő, hogy azok, akik irányították az elnyomó szervezeteket, tehát irányították az ügynökapparátust, akár a pártközpontban, akár a kormányzat, az Elnöki Tanács részéről, vagy éppen az állambiztonsági szerveknek a vezénylő hídján álltak, ezek a személyek ne lehessenek se rendészeti, semmilyen államtitkárok ebben az országban. Mi azt követeljük, azt tartalmazza ez a lusztrációs törvényjavaslat, hogy váljanak el világos minőségek Magyarországon, 25 évvel a rendszerváltás után. Ha ezt megtesszük, akkor talán Vas Imrének se kéne még egyszer elismételnie azt, hogy mennyire zavaros volt ez az elmúlt negyedszázad. Itt van a lehetőség arra, hogy egy lusztrációs törvény megalkotásával világos határvonalakat lehet vonni, és be lehet fejezni azt a játékot, hogy egyszerre lehet kommunistázni a politikai ellenfelet, ugyanakkor pedig kormányba emelni azt a volt kommunistát, aki, meglehet, nagyobb felelősséggel bír a ’89 előtti történésekért, mint akiket önök éppen aktuálisan kommunistáznak. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)