Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy néha nemcsak vitát kiváltó politikai kérdésekről, hanem a naptárt elővéve azokról az eseményekről is kell szólnunk, amelyek egy-egy naphoz kötődnek. Tegnap én is ezt tettem, mint ahogy ezt tette az a nemzetközi közösség is, amely Berlinben a berlini fal leomlására emlékezett. Valóban, november 9-én ez az esemény volt talán a legfontosabb. De én találtam egy másikat is. Annyi közös van bennük, hogy az egyik a kommunista rendszer brutalitásáról, a másik pedig a rendszer bukásának szimbolikus eseményéről szól.

Hadd idézzük fel a történteket! 1989. november 9-én az NDK Kommunista Pártja már nem tudott ellenállni a nagy nyomásnak, és hozott egy határozatot, amely a fal megnyitásáról szólt. Természetesen ők akkor nem gondoltak még a fal lebontására. Úgy is mondhatnánk, hogy legalábbis politikai értelemben omlott le ezen a napon a fal.

Az előzmények fontosak számunkra, hiszen annak magyar vonatkozásai is vannak. 1989. szeptember 11-én Magyarország megnyitotta határait az NDK polgárai előtt. Hogy kinek a politikai érdeme ez, abba a vitába én nem kívánok beleszólni, viszont egy civil szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és egy egyházi személy, Kozma Imre elévülhetetlen érdeme a menekültek ezreinek a befogadása és ellátása. Ezek az események ? a fal lebontása, illetve a magyar határ megnyitása ? jelei voltak a kommunista rendszer bukásának és a Szovjetunió összeomlásának. Ebben nemcsak a rendszer életképtelensége és embertelensége, de kiváló politikai személyek is szerepet játszottak. Gondoljunk csak Lech Wałęsára, Reagen elnökre és persze II. János Pál pápára is. És aki az idők szavát felfogta, ne hagyjuk ki Gorbacsovot sem.

S ha már II. János Pált említettem, akkor hozzá fűződik az a másik esemény, amelyik szintén 9-én történt, Apor Vilmos boldoggá avatása. Vagyis olyan példaképként állította a mártír győri püspököt elénk, ami nemcsak nekünk, de az egész világnak fontos. Ez valóban a kommunista rendszer brutalitását mutatta. Ismerjük a történetet, amikor a szovjet katonák, akik között voltak persze rendes emberek is, de azért szép számmal akadtak olyanok, akik raboltak, loptak és nőket erőszakoltak meg, és ezek ellen nyújtott védelmet a győri asszonyoknak, és akkor egy szovjet katona egy sorozattal próbálta félreállítani őt az útból, és ebbe belehalt a mártír püspök. Tehát olyan események kapcsolódnak össze ebben a napban, amelyek a kommunizmus jellegét mutatják, illetve befejezésének, bukásának a szimbolikus eseményeit.

És persze a hírek között azért így a végén hadd említsem meg, mert szintén nemzetközi vonatkozása van annak az interjúnak, amit érdemes megemlítenünk. A magyar és a bajor miniszterelnök közös interjújáról van szó, amely a Die Weltben jelent meg. Ez a hagyományos magyar-bajor kapcsolatra épül. A közös vélemény az Unióról, a demokráciáról, az európai értékekről azért is fontos számunkra, mert érzékelteti azt, hogy Magyarország törekvései és reményeink szerint lassan az elfogadottsága is erősödik és növekszik.

Ez a nap tehát nem csupán egy olyan esemény emléknapja, amelyik a kommunizmus végét jelentette, hanem azoknak az értékeknek a megjelenítése is, amelyek ezt a véget elősegítették és ma is sajátjai a magyar törekvésnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.30)