Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! 2010 óta nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, a jövedelmi egyenlőtlenségek folyamatos növekedése egész rétegeket hozott kritikus helyzetbe. A gyerekek körében a szegénységben vagy kirekesztettségben élők aránya 8,1 százalékponttal meghaladta az országos átlagot. Különösen rossz helyzetben vannak az egyszülős családok, közel kettőharmaduk, 62,3 százalékuk él szegénységben vagy társadalmi kirekesztődésben, és ez a rendkívül magas arány még 6,3 százalékponttal nőtt is az előző évihez képest. A kormány szociálpolitikája gyakorlatilag azokat segíti, akik arra nem szorulnak rá; ez a felfogás egyedülálló Európában.

A kormány 2010 óta számtalan kegyetlen intézkedést hozott a szegények ellen a segélyek csökkentésével, megszüntetésével, végül még a létminimum számítását is megszüntették. A kormány lemondott több millió emberről, miközben felesleges luxusberuházásokra költi az adófizetők pénzét, csak az érdekli, hogy a haveroknak és a rokonoknak jobb legyen. Ennek a kormánynak történelmi felelőssége lesz az egyes társadalmi csoportok egymás ellen uszításában, valamint a magyar társadalom elnyomorításában is. Közhely, de igaz: ha egy országban hiányzik az elkötelezettség a gyermekszegénység felszámolása iránt, az nemcsak a gyermekekre hat ki, hanem az egész társadalomra és a jövőnkre is.

Államtitkár Úr! Mire annyira büszkék önök? Arra, hogy egy hónap alatt plakátkampányra elköltöttek több mint 4 milliárd forintot? Erős és büszke Magyarországot hirdetnek, és közben mérhetetlen a szegénység Magyarországon? És amit mondtam, hogy milyen állapotban vannak, mondjuk, az egyszülős családok vagy maguk a gyermekek, erre olyan büszkék? A plakát helyett inkább a családok megsegítésére kellene azt a több tízmilliárd forintot költeni, amit elszórnak plakátokra! Államtitkár Úr! Mi a fontos? Tényleg erre annyira büszkék? Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)