Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvi­selő­társaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönjük szépen Putyin bábkormányának, hogy benyújtotta ezt a nem­zetellenes költségvetést, és megadta a lehe­tő­sé­get nekünk, hogy képviseljük Magyarország tár­sa­dalmának érdekeit önökkel szemben. Úgy, mint ahogy ezt megszoktuk, ezért ennek megfelelően érdemes pár szót mondani erről a költségvetésről, amit néhány milliárdos tollba mondott önöknek, hogy saját érdekeit képviselve az önök szavazatával lehetőséget teremtsen további gazdagodásukra, úgy, mint az az elmúlt hét évben is történt.

Legjobban azt a szót szokták emlegetni, hogy a családok költségvetése. Igen, én ezzel egyetértek, mindössze azzal van a gond, hogy azt a pár családot fel lehet sorolni, hogy kinek is a költségvetése. Habony Árpád és családja; Orbán Viktor és kedves családja és svájci bankszámláinak költségvetése; Rogán Antal és zseniális üzletasszony feleségének költségvetése; Mészáros Lőrinc és családjának költ­ség­vetése; Csányi Sándor és családjának költ­ség­ve­tése; Matolcsy György és családjának költségvetése; Polt Péter felesége és gyermekeinek költségvetése; Andy Vajna és kedves feleségének költség­ve­té­se ‑ bízom benne, hogy a jövő év újabb Lamborghinit hoz neki, ha már az eddigi költségvetési törekvések erre megteremtették a lehetőséget -; Csetényi Csaba és kedves családjának költségvetése; Liszkay Gábor és kedves családjának költségvetése; és a vidéki fi­de­szes Döbrögiket, Voldemortokat, trafikosokat és föl­des­urakat nem hagynám ki nyilvánvalóan, hiszen önök­nek semmi más célja nincs ezzel a költ­ség­ve­téssel, mint hogy egybetartsák azt a 2 millióból egyre fo­gyatkozó számú fideszes szavazót, akiket valahogy megpróbálnak egybetartani, s közben 8 millió ma­gyar emberről ezzel lemondanak, és 8 millió magyar ember érdekeivel ellentétes költségvetést fogadnak el.

Tehát ennek megfelelően, ha arról beszélünk, hogy kinek a költségvetése ez: a magyar milliárdosok költségvetése, hiszen nyilvánvalóan a támogatási rendszerben, a költségvetési átcsoportosításokban, még a módosítókban is leginkább ezt a célcsoportot igyekeznek célozni a költségvetéssel.

Nyilvánvalóan elmondható, hogy a gőg és arro­gan­cia költségvetése, hiszen az a költségvetési rend­szer, ahol csak a mi frakciónk részéről száznál több módosítóval igyekszünk megjelölni források meg­ne­ve­zésével, hogy hogyan lehetne a magyar választók érdekeit képviselni ebben a költségvetésben, hogyan lehetne javítani az emberek lehetőségét abban, hogy minél többeknek teremtsen lehetőséget a központi költségvetés és javítsa az életminőségüket, önök a gőg és arrogancia politikájával mindent elutasítanak, mintha egyetlenegy sem lenne méltó arra, hogy eset­leg érdemben megfontolják.

Nyilvánvalóan annak a pár száz kormányközeli családnak a költségvetése, akik idáig is gazdagodtak, és most ezzel a kampányköltségvetéssel tovább tud­nak gazdagodni majd a következő időszakban. Ennek megfelelően nyilvánvalóan ez valamilyen szinten az ostobaság és szűklátókörűség költségvetése is, hiszen önök lemondanak magyar szavazókról, lemondanak magyar családokról, lemondanak a magyar vidékről ezzel a költségvetéssel, és megteremtik a lehetőségét annak, hogy még az utolsó kis szalmaszálba is be­le­kapaszkodva minél több pénzt toljanak ki annak a szűk érdekcsoportnak, aki azt az 1,8-1,9-es szava­zó­bázist, ami még megvan önöknek, legalább egyben tartsa.

Nyilvánvalóan kérni az ellenzéket, hogy egy ilyen költségvetést támogasson, teljesen nem nor­má­lis, hiszen gyakorlatilag ezzel a költségvetéssel a jövőt adják el újfent, és a jövő elherdálását valósítják meg. Akárhogy is nézzük, mint arról már az ellenzéki kisebbségi véleményekben hallhattunk, önök le­mond­tak a magyar vidék lakosságáról, lemondtak a ma­gyar falvakról. Ezzel a költségvetéssel erősítik azt, hogy a négy számjegyű kis utak felújítására nincs szükség. Önök szerint nincs szükség az önök által már részben bezárt iskolákra, nem kell azokat újra­nyitni, a tönkretett vasúthálózattal nem kell fog­lalkozni, nem kell foglalkozni azzal, amit idáig… (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Te miről beszélsz? ‑ Balla György: Melyik országban élsz? Egyetlenegy olyan mondatod nincs, aminek a való­ság­hoz köze van.) A 2018-as költségvetésről be­szélek és az önök kormányzati tevékenységéről, ha ez így nem világos. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Arról be­szélek, hogy mindez a költségvetés és a kor­mány­zati törekvés hogyan járul hozzá a vidék elnép­te­le­ne­déséhez.

Az önök kormányzatának eddigi költségvetései is az elvándorlást, az elnéptelenedést segítették, és nyilvánvalóan ez a költségvetés újfent ezt segíti, és annak a pár embernek, akiket felsoroltunk, azoknak a családoknak, mint ahogy mondják önök is, hogy a családok költségvetése, azoknak pedig megteremti a lehetőséget arra, hogy ők tovább gazdagodjanak.

Ennek megfelelően, miután egyetlen olyan módosítónkat, ami a magyar emberek életét és sor­sát jobbá tenné, nem támogatták, a Lehet Más a Po­li­tika frakciója nem kívánja támogatni ezt a költ­ség­vetést, és minden lehetséges fórumon, par­la­menten belül, parlamenten kívül el kívánjuk mondani, hogy önök hogyan játsszák ki a közvagyont saját ma­guk­nak és érdekcsoportjaiknak. Sajnos a kö­vetkező időszak valószínűleg erről fog szólni, és őszintén saj­nálom, hogy ennek a költségvetésnek az elfogadására van még ember, aki jelentkezik az önök padsoraiból. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik sorai­ban.)