Dr. Hadházy Ákos (LMP)

DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Rögtön az elején mondom a kérdést, hogy szokott-e ön beszélni az édesapjával, szokott-e beszélni a testvéreivel pénzügyi kérdésekről, hogy édesapám, hogy megy az üzlet, hogy állnak a bányák, mennyi a bevétel. Szokta-e esetleg mondani, hogy azért nem kéne ennyire túltolni ezeket az állami beruházásokat? Ha nem szokta, akkor segítek, mert egy újságíró megnézte ezeknek a cégeknek a bevételeit, és gyakorlatilag 2010-ben 1,9 milliárd, majd 2015-ben már 5,2 milliárd forint jött be a bányákból meg a fuvarozásból. Az osztalék 2010 és 2015 között 3,9 milliárd volt, ebből 2015-ben 2,2 milliárd forint jött be. Ez annyi pénz, amennyit egy átlagos ember ezer év alatt keres, ezer év alatt, tehát Szent Istvántól mostanáig ha valaki dolgozott, ennyit keresett volna ezen a gödrön. Szokott-e ön arról beszélni, hogy édesapám, ezért haragudni fognak, mit mondjak nekik. El tudom képzelni, hogy akkor azt mondaná, hogy fiam, azt mondjad, hogy én egy beszállító voltam, én nem az állammal üzleteltem, és akiknek beszállítottam, azok meg nyílt közbeszerzésen szerezték azt a beruházást vagy azt a megrendelést.

Ha gondolja, akkor elmondom, hogy ez nem egy jó érvelés, mert a nyílt közbeszerzéseket nagyon egyszerű kijátszani. Az ön tisztelt veje például úgy játszotta ki, hogy olyan referenciákat írtak ki a városok, amelyekre csak ő volt alkalmas. Hódmezővásárhelyen bárki indulhatott, utána viszont már az összes többi városban úgy írták ki, hogy csak az ő cége indulhatott volna.

Nagyon sokat szoktam azon gondolkodni, hogy hogy meri ön ezeket megcsinálni, hogy meri ön ezt a történelmi szintű csalássorozatot tulajdonképpen engedni, hogy meri azt mondani, hogy Farkas Flórián megmarad itt úgy, hogy közben 1,6 milliárd forintot elvittek valahova valakik az ő vezetésével. Azt gondolom, azért meri, mert Kádár Jánosra ránézett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ő is nagyon sokáig húzta, de azért itt lesznek különbségek. Köszönöm szépen. A kérdés tehát, hogy az édesapjával beszélt-e erről.