Bartos Mónika (Fidesz)

BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Amikor a XXI. század glo­ba­lizált világában távolságról beszélünk, egy nagyon vi­szonylagos tényt próbálunk megközelíteni. Mert, habár a kilométerek nem csökkentek távoli világok között, a távolság annál inkább. Erre az egyik nagyon jó példa Magyarország és Új-Zéland, illetve Új-Zé­land és az EU fejlődő kapcsolatrendszere.

Diplomáciai kapcsolataink több évtizedes múlt­ra tekintenek vissza. 2016-ban kezdte meg műkö­dé­sét a wellingtoni magyar nagykövetség. Ez azért is öröm­teli, mert ahogy államtitkár úr is mondta, Új-Zélandon mintegy 3 ezer fős magyar diaszpóra él. Az új-zélandi magyarok beilleszkedtek a helyi társa­da­lom­ba, aktívan részt vesznek a politikai és gazdasági élet­ben. 1998 és 2008 között volt magyar szár­ma­zású képviselő az új-zélandi parlamentben, sőt a gaz­dasági, pénzügyi életben is lerakták kézje­gyüket.

A távolság csökkenését abban is megfi­gyel­het­jük, hogy magas szintű látogatások egész sora történt a térségbe, így Új-Zélandra is. Kövér László házelnök úr 2014. novemberi látogatása a parlamentjeink közötti kapcsolatot erősítette meg. A parlamentáris diplomáciának különleges helye van az országok, a nem­zetek közötti párbeszédben, amit Magyar­or­szág ‑ mint az Interparlamentáris Unió alapító tag­ja ‑ mindig is kiemelten kezelt. Áder János köz­tár­sa­sági elnök úr 2016 novemberében tett látogatást Új-Zélandon, hogy együtt tisztelegjen az ott élő magya­rokkal az 1956-os hősök és a forradalom és sza­badságharc 60. évfordulója előtt. Sajnálatos módon természeti csapás, egy 7,8-as erősségű földrengés szakította félbe programjai sorát.

A következő év is kiemelkedő volt, hiszen 27 év után első külügyi tárcavezetőként Szijjártó Péter miniszter úr látogatott Új-Zélandra, többek között abból az ünnepi alkalomból, hogy felavassa a wel­ling­toni magyar nagykövetséget, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc után Új-Zélandra ér­ke­zett magyar menekültek befogadásának 60. évfor­duló­ja alkalmából állított emléktáblát.

Több megállapodás él országaink között, úgy­mint a vízumkötelezettség kölcsönös megszün­te­té­sé­ről szóló, a 90 napot meg nem haladó látogatás ese­tén vagy a megállapodás az ideiglenes munkát vál­laló turisták programjáról. Van néhány olyan terület, amelyben nem közös az álláspontunk, ezek egyike a GMO-mentesség, azonban ez nem zárja ki, hogy a mezőgazdaság más területein ne találnánk meg a kö­zös hangot. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége hasznosnak tartaná hazai szakemberek részére ta­nul­mányutak szervezését elsősorban tejelőmarha-, húsmarha-, juh-, szarvas- és lótenyésztés területén. A horgászati és halászati szakterületen pedig ér­de­mes lenne a kutatóintézmények közötti infor­máció­cserét, szakmai képzéseket és közös kutatásokat erősíteni.

A most előttünk fekvő megállapodás egy új lépés a kapcsolatok fejlődésében, hozzájárul Magyarország és az EU, valamint Új-Zéland partnerségének javításához. A kötelező erejű politikai záradékok az emberi jogok, a nonproliferáció és a terrorizmus elleni küzdelem területén nyilvánítják ki a kötele­zett­ség­vállalásokat. Ezen túl a megállapodás keres­ke­del­mi és gazdasági területen folytatott együttműködésre is kiterjed, de a szakpolitikák kérdése is kiemelt he­lyen szerepel. Szabályoz többek között az egész­ség­ügyre, környezetvédelemre, az éghajlatváltozásra, az energiaügyre, az oktatásra, a kultúrára, a munka­ügy­re, a katasztrófavédelemre, a tengerügyre és halá­szat­ra, a közlekedésre, a jogi együttműködésre, a pénz­mosásra és a terrorizmus finanszírozására (sic!), a szervezett bűnözésre és a korrupcióra vonat­kozó együttműködést is.

Már csak a felsorolásban szereplő témák sok­szí­nű­ségéből is jól látható, hogy az asztalunkon fekvő megállapodás milyen sokrétűen támogatja az együttműködést, ezért a javaslat elfogadását jó szív­vel ajánlom képviselőtársaimnak. Köszönöm a figyel­müket. (Taps a kormánypártok soraiban.)