Dr. Kiss László (MSZP)

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik, amiről már korábban beszéltünk, ez a közösségi tulajdonú közszolgáltatások kérdése, hogy olcsóbb-e, drágább-e; azt gondolom, arról lehet vitatkozni, hogy erre szükség van-e vagy nincs, hogy államosítani kell-e ezeket a szolgáltatókat, vagy nem kell államosítani. Én magam egyébként azt gondolom, hogy akár lehet hatékony az az irány, amit a kormány választott, hogy közösségi tulajdonú közszolgáltatás történjen, azonban ez a konkrét javaslat, amely előttünk van, ez nem az. Sokba kerül ugyanis ez a dolog, és szem elől tévesztjük a valódi célt, a valódi cél pedig az, hogy elérhető árú rezsi legyen mindenkinek, az, hogy ezek a rezsiszámlák ne menjenek az egekbe. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat pazarol. Pazarol, hiszen úgy költ erre a területre, hogy valójában sem hatékonyságot, sem érdemi szolgáltatást ezzel nem vásárol. Ahogy elemezhetjük ezt a pazarlást, egy harmadik példával kell hogy előjöjjek, és azt kell mondjam, hogy ez a másik dolog, amiről szeretnék most beszélni.

Nagyon régen megoldatlan a III. kerületben a Gázgyári lakótelep helyzete. Erről egyébként többen is beszéltünk itt a Házban, magam egy korábbi hozzászólásomban, felszólalásomban a most százéves Gázgyári lakótelep lehetetlen helyzetéről beszéltem. Ez az a lakótelep, amelyik korábban a Fővárosi Gázművek kezében volt, ők építették meg száz évvel ezelőtt, és ez az a lakótelep, amelyik, amikor átkerült a főváros kezébe maga a lakótelep, akkor a mai napig rendezetlen viszonyokat találhatunk itt. Nem költenek eleget az állagmegóvásra, de ha csak a legprofánabb példát mondom, például olyan csekkeket kapnak a bérlők, ahol saját maguknak kell kitalálni azt az összeget, amit ide beírnak. Talán egy becsületkassza lehetne akkor, hogyha egyébként azokról a bérletidíj-emelésekről, amelyek megtörténnek, tájékoztatnák a bérlőket; ez sokszor nem történik meg.

Nagyon sok esetben a számlák is késve érkeznek, úgy van tartozásuk a bérlőknek, hogy valójában még nem is kapták meg a csekket. Hasonlóan gyakran előfordult az, hogy amikor a főváros - idéző­jelben ? rendezte a bérlők helyzetét, akkor a mai napig is sikerült úgy rendeznie, hogy van, akinek 120 ezer forintos bérleti díjat kell fizetnie egy olyan lakásért, amelyikben bent lakik, és amelybe született, és amelybe az ő édesapja és édesanyja beleszületett. Úgy sikerült rendezni ? idézőjelben ? a Gázgyári lakótelep helyzetét és a benne élők helyzetét, hogy nagyon sok esetben a lakótelepen élőknek az egyik családnak más, míg a másik családnak egy újabb szerződést írtak. Van, aki olyan szerződést kapott az idézőjeles rendezéskor, hogy örök életére megkapja a bérleti jogot, de van, aki addig kapja csak meg a bérleti jogot, amíg maga is a Gázgyárnál, a Fővárosi Gázműveknél dolgozik. Még egyszer mondom, itt szinte kivétel nélkül olyan bérlőkről beszélünk, akik ebben az ingatlanban születtek, vagy akiknek az apja vagy a nagyapja is ebben az ingatlanban élt, és ebben nőtt fel.

Amikor megtörtént a Fővárosi Gázművek állami kézbe helyezése, akkor én írásbeli kérdéssel fordultam az illetékes miniszterhez, amelyben azt firtattam, hogy vajon a Gázgyári lakótelep sorsa most rendeződni fog-e, vajon a főváros mostohagyermeki státusából kikerül-e a Gázgyár, és most már fog-e rendeződni az, hogy az itt élők méltó körülmények közé kerültek. Azt a választ kaptam, hogy erre nem terjedt ki a reprivatizáció, és most is megmaradnak ezek a viszonyok, hiszen a főváros kezében maradt a Gázgyári lakótelep sorsa. Itt pusztán csak arról szeretnék szót ejteni, hogy egy olyan műemlék épület kapcsán, egy olyan közösség kapcsán nem hozott megoldást egyébként a fővárosi tulajdontól való átvétel, amelyre igenis gondolni lehetett volna és gondolni kellett volna. Ez a mai napig megoldatlan kérdés a III. kerületben.

Persze, sokan vicceltek akkor, amikor az egyik főpolgármester-jelölt a Gázgyári lakótelep mögötti felújított gyárépület előtt tartott sajtótájékoztatót, amikor is felhívta a figyelmet a lakótelep sorsának a rendezetlenségére, de a valódi helyzet az, hogy magát a Gázgyárat tényleg sikerült a kormányzatnak felújítania, de magát a lakótelepet, ahol az emberek élnek, azt viszont nem, semmilyen problémát nem sikerült kiküszöbölni. Igazából az ott élőket persze nem érdekli, hogy a lakótelep kinek a kezelésében van, őszintén nem érdekli, hogy a főváros-e a gazdája, a kerületi önkormányzat a gazdája, vagy az állam a gazdája, azonban az érdekli, hogy ezek a problémák, amelyek gyakorlatilag a Főgáz privatizációja óta jelen vannak ? tehát nem mostani problémák ?, azok a megoldás irányába hassanak; ez nem történt meg. Nem történt meg most sem, amikor egyébként lett volna lehetősége a kormányzatnak arra, hogy erre a közösségre vagy erre a lakótelepre figyeljen; ezt súlyos hibának tartom. Súlyos hibának tartom azt is, hogy egész egyszerűen elfelejtette a Gázgyári lakótelep kérdését rendezni a kormányzat a Főgáz visszavétele kapcsán, ami gyakorlatilag, azt lehet mondani, hogy egyébként a helyieket súlyosan negatívan érinti.

(21.20)

Már felhívtam a figyelmet arra, hogy egy olyan épületegyüttesről van szó, ami száz éve épült, egy olyan épületegyüttesről van szó, amely száz éve ad helyet annak a közösségnek, akik a Gázgyár munkásai, dolgozói voltak, egy olyan közösségről van szó, amely szinte száz éve egységes, és amely száz éve gyakorlatilag együttesen van ebben a helyzetben. Én szeretném kérni a kormányzatot ezen a helyen is, tudom, hogy ez nem szűken ehhez a napirendhez tartozik, de ha erről szót ejthetünk, akkor lehet, hogy utánalövés lehet, de legyen szíves a kormányzat ennek az ügynek a kapcsán is fokozott figyelemmel kísérni ennek a közösségnek a helyzetét. És ha már az állami visszavételnél nem sikerült az, hogy olyan megoldás szülessen ezzel a közösséggel, amit egyébként maga a közösség megérdemel, akkor a későbbiek során vizsgálják azt meg, hogy van-e jogszabályi lehetőség arra, hogy ezeket a problémákat megoldják. Van-e jogszabályi lehetőség arra, hogy egy százéves, hihetetlen jelentős építészeti értéket képviselő lakótelepi közösség körülményeinek a romlása és magának az épületeknek a romlása megálljon? Lehet-e arra jogszabályi lehetőség, hogy ez a közösség megkapja azt a fajta ? egyébként mindenki számára biztosított ? jogot, hogy olyan bérleti viszonyok jöjjenek létre, amelyek egyértelműen és megnyugtatóan rendezik mindenkinek a sorsát?

El lehet képzelni, hogy mennyire nonszensz az, amikor ma valakinek olyan bérleti szerződése van, hogy ha elveszíti a munkáját, akkor elveszíti a lakhatását is, még egyszer mondom, egy olyan házban, egy olyan lakásban, amelyben nemcsak ő született, hanem adott esetben édesapukája, édesanyukája vagy a nagyszülei is. Van-e lehetősége a kormányzatnak arra, hogy megvizsgálja a Gázgyári lakótelep helyzetét, és ha már ennél az állami visszavételnél erre nem került sor, akkor vajon mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ezek a problémák megoldódjanak? Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)