Tállai András (Fidesz)

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is, nézzük a kivándorlással kapcsolatos tényeket! Az arány kiegyenlítődik: amennyien távoznak az országból munkavégzés céljából, annyian egyébként haza is jönnek, miközben (Derültség, taps és közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj! ‑ Az elnök csenget.) az utóbbi időben ennek a dinamikája kedvező, mert többen térnek haza, mint amennyien munkavállalás céljából elhagyják az országot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Azt a mindenit! ‑ Dr. Bárándy Gergely: Többen jönnek haza, mint ahányan kimentek!) Ezen lehet persze mosolyogni… (Mesterházy Attila: Csak röhögni lehet!), mert úgy tűnik, hogy a nagy ellenzéki fegyver, a nagyágyú sajnos elillant, és ezzel nem tudnak tovább lőni a kormánypártokra.

Ami pedig a reménytelenség költségvetését vagy a gazdaság helyzetét illeti (Z. Kárpát Dániel: Bérlakásprogram!), azt gondolom, ehhez nem kell túl sokáig az érveket sorolni, hiszen ezek egyértelműen cáfolhatók. Tehát nem tudom, milyen kilátástalan helyzetben van az az ország, amelyik végre 4 százalék fölötti gazdasági növekedéssel bír. Milyen kilátástalanságban van az az ország, ahol az első negyedévben 11 százalékkal nőttek a reáljövedelmek? Miért lenne kilátástalanságban az az ország, ahol 2010 óta közel 700 ezer munkahely teremtődött?

Vagy miért probléma az, hogy életpályamodellek, életpályarendszerek indulnak az országban? Vagy miért nehézség az, hogy a rezsicsökkenést követően a minimálbér növekedésével, a jövedelmek növekedésével végre valóságos otthonteremtési prog­ram tud elindulni Magyarországon? (Z. Kárpát Dániel: Erről szeretnék hallani valamit.)

Azt gondolom, hogy a kormány minden olyan intézkedést megtett ezen a téren is, amelyre az a jellemző, hogy a kilátástalanság biztos nem igaz. Inkább nevezzük a munkából élők költségvetésének, inkább nevezzük a remény költségvetésének a 2018-ast. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)