Heringes Anita (MSZP)

HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Több dolog van, ami a vezérszónoki körbe már nem fért bele. De mindenképpen úgy érzem, hogy ki kell térjek arra, hogy a 65 év felettieket természetesen nem visszakényszerítik a munkába, csakhogy jelen pillanatban nem kapnak tisztességes nyugdíjat. Innentől kezdve nem kényszer, csak ahhoz, hogy meg tudjon élni, és a gyerekeit tudja segíteni, az unokáit tudja támogatni, mert azért vidéken ez egyre jobban így van, hogy még mindig a kisnyugdíjas támogatja az unokát, hogy előrébb tudjon menni, hogy egyetemre tudjon járni, ahhoz majd el kell mennie dolgozni. Ahogy képviselőtársam is elmondja, ez lesz az egyetlen lehetőség, hogy a szövetkezethez kell majd csatlakozni, mert normális munkáltató nem fogja azt mondani, hogy ő többet szeretne fizetni majd utána, hanem azt fogja mondani, hogy nézi a saját zsebét, az én zsebemnek jobb, hogyha ebből a szövetkezetből veszem ki a nyugdíjast, mint munkaerő-kölcsönzés alapján, és akkor majd azokat fogjuk foglalkoztatni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az a bajunk, hogy nem hiszünk a tisztességes szándékban, merthogy az elmúlt hét év tapasztalata az, hogy a legtöbb esetben ezekben a szövetkezetekben a végén kizsákmányolás lett. Ha az embernek az a tapasztalata, hogy ez a vége, akkor én bármennyire is hiszek az adott szóban, hiszek abban, hogy jó szándékkal nyújtanak be képviselőtársaim indítványokat, a tapasztalat most már azt mondatja velem, hogy nem hiszem el, hogy a végén ebből jó lesz; merthogy még mindig nem látom, hogy ez a szövetkezet miért kell ide.

Ha a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét önök nem vették volna el, ha biztosítanák a nyugdíjasok számára, hogy úgy vállaljanak munkát, hogy könnyítve, a munkáltató számára is könnyítve lehessen őket felvenni, de nem kell szövetkezet közéjük, mert ez egy plusz olyan, mint a hulladékszállításban az NHKV, bejött közé, de úgy semmi értelme nincs; tehát ezt meg lehetne oldani jól is, ha nem az lenne a cél, hogy a szövetkezetből valaki jól járjon.

Ami miatt ezt alá tudjuk támasztani, hogy maga a kifejezés, amit létrehoznak, az a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet. Szerencsére Varga Gábor képviselőtársuk lehet, hogy elolvasta ezt a javaslatot, és észrevette, hogy csak és kizárólag a „közérdekű” szó nem szerepelt eddig benne, hogy közérdeket szolgál, úgyhogy ő gyorsan benyújtott egy módosító indítványt, hogy közérdeket is szolgálhat. Így már szerepel benne. Tehát valószínűleg ezt a kifejezést kifelejtették belőle, mert maguk se gondolták, hogy ez így van, de Varga Gábor képviselőtársam valószínűleg, ahogy mondom, elolvasta az indítványt, és észrevette, hogy pont a címéből a legfontosabb szó hiányzik az indítványból, úgyhogy ő ezt benyújtotta.

Amiről még mindenképpen úgy gondoljuk, hogy el kell mondani, hogy a szövetkezet helyett a munkaügyi szervezetet kellene használni, és az adó- és járulékcsökkentéssel ösztönözni a munkáltatókat. Ilyen szövetkezetekre ebben a formában nincs szükség. A nyugdíjasok munkajogi védelmét kellene elősegíteni még és erősíteni. A munkaügyi szervezet munkahelyfeltáró és -közvetítő szerepét kellene fejleszteni ahelyett, amit tesznek vele, hogy elsorvasztják és szinte működésképtelenné teszik. Rugalmas nyugdíjba vo­nulási lehetőséget kellene megteremteni, amit pont önök vettek el.

Reméljük, hogy nem lesznek átfedések az iskolaszövetkezet és a nyugdíjas-szövetkezet tulajdonosi körében, legalábbis azokban, akik létrehozzák, akik ez a 10 százalék, akik nem a kötelezően nyugdíjasok közé tartoznak. Éppen ezért be is nyújtottam egy módosító indítványt, hogy a kettő között ne lehessen átfedés, ne úgy, mint a benyújtók névsorában, mert valahogy érdekes módon ismételten, mint ahogy az iskolaszövetkezeteknél is, itt is Czomba Sándor és Kósa Lajos a benyújtók között van. Gondolom, tényleg egy kávé felett gondolták ki, hogy valamelyik havernek ezzel a szövetkezeti rendszerrel egy újabb felületet biztosítsanak majd.

Lehetne ezt jól is csinálni, lehetne ezt tisztességesen is csinálni, hogyha tényleg a nyugdíjasok lennének az előtérben, ha tényleg velük kívánnának képviselőtársaim foglalkozni, hogy nekik könnyebb legyen az életük. Azt gondolom, amit a legelején is elmondtam: tisztességes nyugdíjat kell adni nekik. Nem 1,3 százalékkal kell emelni a nyugdíjakat, ami előtte még csak 0,9 volt, hanem azt kell nekik mondani, hogy olyan nyugdíjat kell kapjál, amiből meg is tudsz élni.

Ez nemcsak rájuk vonatkozik, hanem én ezt a mai napig felháborítónak tartom, hogy ha vidéki kistelepülésekre lemegy az ember, akkor már a szülő nem tudja a gyereket segíteni, mert neki nincs miből, hanem a mai napon is, hogyha bárkinek, egy diáknak szüksége van pluszpénzre, akkor a nyugdíjasnak kell a kicsi nyugdíjából a zsebébe nyúlni, és azt mondani, hogy édes fiam, nekem már egyébként van annyi kabátom, hogy nem veszek újat, hanem akkor az utolsó filléremet is rád fogom költeni.

Tisztességes nyugdíjat adjunk a nyugdíjasoknak, emeljük rendesen a nyugdíjukat, ne kényszerítsük őket arra, hogy vissza kelljen menniük dolgozni, ha ők nem szeretnének, mert ez azért kényszer, mert nem tudnak megélni ebből a fizetésből. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. ‑ Dr. Kovács Zoltán közbeszól. ‑ Heringes Anita: Képviselőtársam itt se volt, azt se tudja, miről van szó!)