Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A megalapozó salátatörvény a költségvetés és az adótörvények kiegészítése, azzal együtt értelmezhető, külön tehát nem értelmezhető, de feltár olyan részleteket, amelyek fontosak és megvilágító erejűek, és a másik két törvényben kevésbé láthatóak. Két fő csoportra szeretném ráirányítani a figyelmet: az egyik a foglalkoztatási intézkedések, míg a másik az új szerencsejáték-felügyeleti hatóság, vagyis Andy Vajna magánfelügyelete.

Először a foglalkoztatási szociális intézkedésekről. Amikor a Fidesz 2010-ben hatalomra jutott, egyből nekikezdett durván átszabni a foglalkoztatás állami szabályozását. Kidobáltak mindent, amiről azt gondolták, hogy csak pótcselekvés, mert korábban nem merték keményen, határozottan munkára utasítani és kényszeríteni az embereket, így áldozatul estek az olyan szoft eszközök, mint az információval való ellátás, a képzés, a munkára nem képesek jövedelempótlása. Maradt a munkakényszer és annak emblematikus rendszere, a közmunka, és maradt a sérültek, a munkára nem teljesen képesek megalázása és támogatástól való megfosztása. Hiába mondtuk el már akkor is, hogy a maximum kiegészítőnek szánt eszközök valóban fontosabbak, csak jól kellene csinálni, nem alibizni, mint ahogyan azt a korábbi kormány alatt csinálták. Hiába mondtuk, hogy a kényszerközmunka egyetlen dologra jó: hogy a gyerek lássa elindulni a munkába az apját, de semmi másra nem nagyon. Ha a munkanélküliekkel való foglalkozás középpontjában nem az áll, hogy ők akár több év foglalkozás után a saját lábukon meg tudjanak állni, akkor a közmunka csak bezár, és újratermeli ugyanazokat a problémákat, mint korábban, nincs értelmes termelőmunka, sem a család, sem a település, sem a régió nem jut előrébb. És hiába mondtuk, hogy a rokkantak megalázásától nem lesz jobb senkinek, a csalókat ki kell szűrni, a korábbi rossz kompromisszumot, a munkanélküliek rokkantellátásba tolását meg kell szüntetni, de a valóban csökkent munkaképességűeket, a valóban betegeket nem kell bántani, önök ezt nem hitték el, minden rokkantat csalóként kezeltek.

Úgy tűnik, hat év kormányzás után ezt már önök is kezdik megérteni, önök is rájöttek: a munka nélkül tengődőknek több, célzottabb segítségre van szükségük, így elővették azokat az eszközöket, amelyeket korábban félredobtak. Örülünk, hogy hat év kormányzás után rájöttek, hogy a munkanélkülieknek segíteni kell információkkal, képzésekkel, men­to­rá­lással, és akkor talán rendes munkát is találhatnak, a jövedelmen kívül méltóságot adva ezzel saját maguknak és családjuknak. Kár, tényleg kár, hogy elvakultságuk miatt erre hat évet kellett várni. Ugyanez zajlott annál a felismerésnél, hogy a multiknak való olcsó bérű bedolgozásból nem él meg az ország, attól nem fejlődünk, béremelésre van szükség. Az a baj, hogy ha egy kormánynál az alapvető felismerésekre hat évet kell várni, az a kormány egy rossz kormány, és a kormányzása káros az országnak. Vajon hol tartanánk, ha a felismeréseik időben megtörténnek? Hány százezer ember élete lenne ma könnyebb? Hány százezer gyerek életkilátása lenne kedvezőbb, mert szüleinek rendes munkája van?

Hogy a konkrét intézkedésekre is kitérjek, lehetővé teszik, hogy az állami foglalkoztatási szerv által szervezett, munkaerőpiaci információkat nyújtó állásbörze kiadásaira is lehet használni a Nemzeti Foglalkoztatási Alap forrásait, és emelik a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság jövedelmi határát. Ezeket mi üdvözöljük.

Létrehozzák, pontosabban új életet lehelnek ‑ re­mélhetőleg ‑ az esélyteremtő házak hálózatába. Ezeket a központokat 2010 előtt a szociális minisztérium hozta létre minden megyében, itt hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolatos információkhoz, támogatási lehetőségekhez lehetett hozzájutni ‑ most újraindítják. Reméljük, nemcsak uniós pénzek felszívására és eltüntetésére szolgálnak majd.

Hat év után ismételten megállapítható lesz a rehabilitációs ellátás akkor is, ha nem működik a rehabilitáció ‑ ezzel persze elismerik, hogy nem működik, és hogy nem tudnak elhelyezkedni a rokkant emberek. Bevezetik a kivételes rokkantsági ellátást is. Ennek módosítását is kértük korábban, mert sokan a túl szigorú feltételek miatt nem lettek jogosultak ellátásra. Most hat hét után rájönnek, hogy embereket hagytak az út szélén.

A másik intézkedéscsomag tulajdonképpen mulatságos is lehetne, ha nem lenne tragikus, ahogy a fideszes oligarchák privatizálják a magyar államot, ugyanis Andy Vajna kap egy saját felügyeletet.

(14.40)

A szerencsejáték területét a kormány, mondhatni, nettó maffiamódszerekkel lenyúlta, törvénnyel, statáriálisan két nap alatt felszámolt egy több száz milliárdos piacot morális okokra hivatkozva. Majd egy kicsit később kiosztotta a koncessziókat a saját haverjainak, akkor már nem voltak morális aggályok.

A haverok közül kiemelkedik Andy Vajna, aki a kaszinókon túl megkapta a filmes területet, ehhez talán még ért is, de mára az egyik központi stróman lett az Orbán-kormány médiafoglalásában is. A kaszinói után adókedvezményeket kapott, áfát és egyéb adót nem kell fizetnie, csak az ezeket helyettesítő kisebb játékadót, és még azt is levonhatja a koncessziós díjból. Bevételeit nem ellenőrzik rendesen, a nye­rőgépeit nem kellett bekötni a NAV-hoz, ami min­den más magyar vállalkozó arculcsapásával ér fel, akiknek minden pénztárgépével ezt meg kell ten­ni. Most pedig kap egy saját felügyeletet; hát hiába, nagy embereknek ez is jár, saját állami felügyeletet.

Amúgy pedig nem pontosan értjük, miért. Az eddigi alibi munkát szerintünk a NAV főosztálya is remekül ellátta. Az egyébként, hogy milyen területnek van önálló állami felügyelete, hatósága, jelzésértékű; azt jelzi, mit tart az állam fontosnak. A környezetvédelemnek, a vízügynek már nincs, beolvasztották, lefokozták, az nem fontos. Ugyanígy a minisztériumoknál az oktatásnak, a munkaügynek, a szociális területnek nincs önálló minisztériuma, a propagandának viszont van. Ebből látszik, hogy mi a fontos a kormánynak a kaszinózás, a könnyű pénzszerzés és a népbutítás, a propaganda.

Mindettől függetlenül a szerencsejátéknak lehetne akár önálló felügyelete is, szólnak mellette szakmai érvek is, nem pusztán adózási, de biztonsági kérdés is, akár nemzetbiztonsági is. De jelen körülmények között nehéz volna ilyen szakmai érveket komolyan venni. Itt egyszerű osztozkodásról és a védelmipénz-szedő területek felosztásáról és ellenőrzéséről van szó.

Ezen kívül a törvényben csak néhány szokásos fideszes intézkedés van. Eltüntetik az Eximbank önálló költségvetési sorát, hátha akkor kevésbé lesznek átláthatóak a kereskedőházakra és más bizniszekre kiszivattyúzott közpénzek.

Ismét kitolják a bányák rekultivációs kötelezettségét. Persze, ezen sem lepődünk meg, hiszen a kormánynak nem fontos a környezetünk épsége. Nekünk viszont igen, költségvetési módosítóban jelezni is fogjuk, kérjük majd, hogy támogassák.

És csattanóként: kitolják az állami szerveknél az elektronikus biztonság követelményének határidejét. Most, amikor éppen végigsöpört a világon a zsarolóvírus, ez öngyilkossággal ér fel, de a kormány sosem arról volt híres, hogy lépést tartana a világgal, hanem hogy dacol vele. Pedig itt a dacolás nem sokat ér, a vírust ez nem érdekli. Kiberbiztonság, digitális oktatás, a középfokú és felsőfokú oktatás fejlesztése, ezek kellenének. Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)