Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor adótörvényekről és azok változtatásáról beszélünk, akkor ez nyilván elválaszthatatlan a költségvetési dolgoktól is. Amikor a költségvetésről beszélünk, akkor önök mostanában mindig azt hozzák szóba, hogy ez a munkából élők költségvetése. Szeretném jelezni, hogy a változások és a változtatások nem erről szólnak. A változások, változtatások nagy része gyakorlatilag a munkához nem kötődő jövedelmekhez igazodó, annak a kedvezményrendszerét piszkálgató, nyilván alapvetően az önös érdekek és az önök pereputtyához vagy éppen holdudvarához tartozók érdekei szerint.

Volt egy nagy álom. Arról szólt a történet, hogy egy számjegyű egykulcsos személyi jövedelemadó lesz majd Magyarországon 2018-ra. Már látjuk, hogy ez nem áll össze, a 9 helyett ‑ mert az a legmagasabb egy számjegyű érték ‑ 15-tel nézünk szembe; csak azért, hogy az ígéretek meg a valóság hogy áll egymással párhuzamban. (Font Sándor: Ha ezt meglépnénk, azt is kifogásolnátok!) Nézze, képviselőtársam, ott a gomb, lehet nyomni, és utána lehet beszélni is. De nem ez a lényeg. A lényeg sokkal inkább az, hogy a személyi jövedelemadó 15 százalékáról való nem csökkentés mellett a munkavállalói járulékok, amelyek a munkát terhelő költségként jelennek meg, szintén nem csökkentek. Nézzék csak okosan végig azt, hogy 2010-ben hogy nézett ki, mondjuk, a minimálbérre rakódó, munkavállaló és munkaadó által együttesen megfizetett járulék összege: ez 32 ezer forint volt a 60 200 forintos nettó minimálbérhez illesztetten. Most pedig ott tartunk 2017-ben, hogy ez a járulékösszeg 73 ezer forintot meghaladó; nem a duplája, hanem a duplájánál is nagyobb mértékű.

Tehát a történet arról szól, hogy önök akkor, amikor például minimálbért, garantált bérminimumot emelnek, annak a bruttóját emelik az égig, a járulékterheit emelik az égig, s ezeket szedik be a munkaadóktól. Gyakorlatilag a beszedett összegek nagyobb mértéket képviselnek, mint amit az emberek kezébe nettó forintnövekedésként odaadnak. S hát ki itt a nyertes? Igazából nem is a munkavállaló, nem is a munkaadó, mert a munkaadó fizethet, a munkavállaló nagyjából olyan reálértékű pénzzel a zsebében, a kezében mehet a boltokba vásárolni. Az aktuális kormány, önök azok, akik a haszonélvezők, mert önök ezeket a beszedett pénzeket kényük-kedvük szerint szórhatják szét a haverok között.

De nézzük példaként, hogy a gyermektelen ‑ mert ilyen családok és dolgozók is vannak ‑ dol­gozók vagy családok esetében hogy néz ki az adóztatás ma Magyarországon! A magyar adóék 48 százalék feletti értéket képvisel, ez egyébként az OECD-államok viszonyrendszerében a harmadik legmagasabb. De ha az előbbi témához visszatérek, a minimálbér adóztatásához, akkor azt kell mondjam önöknek, hogy ebben a körben, tehát az OECD-tagállamok között az első, a legmagasabb. Nem véletlen, mint mondtam, hogy a járulékteher összességében 32 ezerről 73 ezerre nőtt.

2010-ben a GDP-arányos közteher 37,5 százalékos volt, a 2016-ra zárt esztendővel a hátunk mögött ez 39,2 százalékra emelkedett. Az adórendszer pedig, amit működtetnek, a gazdagok érdekeit szolgálja. Több mint 400 milliárd forint az a pénz, amivel a tehetősek tovább gyarapodhattak, miközben az alacsony jövedelműek, az alacsony jövedelmű családok keretei között élők adója pedig folyamatosan nőtt. Megszűnt, ma már esett róla szó, de azért megerősítem, hogy megszűnt a minimálbér adómentessége. Ami 2010 előtt adómentes volt, azt először 16 százalékos, a jelen időszakban pedig 15 százalékos adóteherrel párosítják.

(12.30)

Tehát nem lehet mást mondani, az alacsony jövedelmek a legmagasabb adóterhekkel vannak párosítva. Nem beszélek az áfa kérdéséről, mert Gőgös Zoltán képviselőtársam ezt ki fogja bontani, csak egy mondatot mondanék: 27 százalékos mérték; 27 százalékos európai, világbajnoki csúcs, amit önök ebben a vonatkozásban tettek. 2018-ban a nem munkából származó jövedelmeknél a felét adózzák annak, mint amit a munkabérként megszerzett jövedelmeknél. Értik?! Ez az önök szerinti munkából élők költségvetése, ahol a nem munkából származó jövedelmek a felét adózzák annak, mint a munkabérből szerzett jövedelmek.

A haverok támogatása rendben van, látszik. Újabb kiskapukat nyitnak, most itt a tao tekintetében is a kedvezmények lenyúlásának érdekében. A központi költségvetésben, mert összefügg a kérdés, 942 milliárd forinttal több bevételre tesznek szert 2018-ban, ez 8,1 százalékos mértéket ölel fel. És azt is hozzá kell tenni, hogy a fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek plusz 363 milliárd forintot tesznek ki. Az áfanövekmény nagyjából 300 milliárd forintos nagyságrendet ölel fel. A lakossági befizetések növekedése is számonkérhető, hiszen a költségvetésben megjelenik, ugyancsak nagyjából 300 milliárd forintos nagyságrendű növekedést igazol vissza.

Vagy nézzük a személyi jövedelemadót! A személyi jövedelemadó tekintetében 2090 milliárd forint az a nagyságrend, amivel számolnak. Ez 17 százalékkal magasabb, mint a 2017-es. És persze mindezek mellett az illetékbefizetések mértéke is nagyjából egyötödével növekszik, úgy 190 milliárd forintra tehető. És mint mondtam közben, az szja maradt 15 százalékon, miközben 17 százalékkal ma­ga­sabb mértékű bevételre tesznek szert, mint a tavalyi esztendőben.

A minimálbérről és annak adóztatásáról azért még néhány dolgot. A minimálbér tekintetében sajnos az a helyzet, hogy ma is a V4-ek vonatkozásában kullogunk a nettó minimálbérek vonatkozásában. Mert a bér az, amit az emberek kézbe vesznek. A minimálbérek vásárlóereje hat éven keresztül kevesebb volt, mint 2010-ben, a kormányváltáskor, és most a kormányváltás előtt hoztak olyan változtatást, amivel egyáltalán a reálbérek tekintetében el tudták érni a 2010-es szintet. Hat éven keresztül a legkisebb jövedelmi pozícióban lévő embereket meglopták e tekintetben. Kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénz volt a kezükben az önök szabályozása, a járulékterhek növekedése okán.

Az adóterhek mérséklését a leggazdagabbaknál tették meg, nem ott, ahol kellett volna, pont, ahol szükség lett volna rá, a legszegényebbek vagy a nem annyira tehetősek körében. A magyarok jövedelmi helyzete úgy néz ki ma Magyarországon, hogy megint csak az OECD-tagállamok viszonylatában, 31 országot vizsgálva a 28. helyen állunk. Ha belenézünk, mondjuk, 2010 és 2017, 2018 várható dolgaiba, akkor azt látjuk, hogy az állam működési funkcióira költött források rohamosan nőnek, emelkedő tendenciát mutatnak, miközben a jóléti funkciókra fordított pénzek a költségvetés függvényében folyamatosan csökkennek.

Azt gondolom tehát, hogy ha önök a munkából élők költségvetéséről és ehhez kapcsolódó adótörvények bevezetéséről beszélnek, akkor nem helyesen mondják a szót. Ez igazából nem más, mint a korrupció és az igazságtalanság költségvetése, amelyhez párosul még néhány olyan adótörvény, ami tovább nehezíti a nem túlságosan jó viszonyok között élő és keveset kereső emberek dolgát.

Egyetlenegy záró példával fejezem be a gondolatokat. Akkor, amikor valakinek bármilyen okból kifolyólag nincs biztosítási jogviszonya, még a társadalombiztosításért fizetendő összeget is megemelik 7320 forintra a korábbi összegről. Hát ez az, ami alapvetően probléma, az önök filozófiája, adó- és költségvetési törvényeken keresztül nem ott segítenek, ahol szükség van, hanem ott, ahol az önök érdekei ezt szolgálják. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)