Mirkóczki Ádám (Jobbik)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 27 évvel az úgy­ne­ve­zett rendszerváltás után és 27 évvel a remélt poli­tikai, morális, közéleti megtisztulás után jószerivel még mindig ugyanott tartunk az antikommunista követelések tekintetében, mint 1990-ben. Nincsenek feltárva sem az ügynöklisták, nem férhetők hozzá az állambiztonsági múlt különböző dokumentumai, legalábbis abban a tekintetben nem férhetünk hozzá, ahogy azt mindenki szeretné, hogy legyen, és csírá­já­ban sem valósult meg a lusztráció, vagyis a meg­tisztulás.

Természetesen mutogathatnak önök bárkire, és kezdhetik minden mondatukat azzal, hogy mit miért nem lehet. Azt azért szeretném tisztába tenni, hogy önök 27 éve a Magyar Országgyűlés parlamentjében frakciót alkotnak, és 11 éve önök kormányoznak. Teszik mindezt természetesen úgy, hogy retorikában, szavakban a legnagyobb antikommunista fordula­to­kat használják, és mindent megtesznek azért, hogy az önök polgári, konzervatív, keresztény értékrendje megmutatkozzon, és az antikommunizmusban gya­kor­latilag mindenkit előzzenek.

Ezzel szemben önök valójában azért tesznek meg mindent, hogy soha semmi senkiről ne derüljön ki. Erről szól az önök mindenféle félmegoldásokról szóló javaslata, amiket elfogadnak, és erről szól minden külsőség. Önök létrehozták az úgynevezett Nemzeti Emlékezet Bizottságát, amely valójában egy olyan gittegylet, amely az önök politikai akaratáról gondoskodik, vagyis arról, hogy ne férhessen hozzá senki semmi érdemi információhoz.

Hazudnak akor is, amikor önök azt állítják, hogy mindez lengyel mintára készült. Szeretném itt is felhívni a figyelmet, hogy a lengyel Nemzeti Em­lé­kezet Intézete csak és kizárólag nevében hasonlatos a magyar szabályozáshoz, valójában örülhetnénk, ha csak feleannyira sikerült volna lemásolni a lengyel mintát, mint amennyire önök azt gondolják vagy állítják.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önöknek még mindig nem tűnt föl, hogy a volt KGST és Varsói Szerződés országai közül egyedül mi maradtunk adósak ezekkel az elemi rendszerváltó igényekkel. Kör­beröhög minket Szlovákia, Románia, hogy pél­dául Lengyelországot ne is említsem. És az a legszo­morúbb az egészben, hogy önök minden év október 23-án és november 4-én akár sokmillós, országszerte ha nézzük a viszonylatokat, akkor milliárdos szín­pa­do­kat ácsolnak, és onnan szónokolnak nagyon szép antikommunista szólamokat, de valójában nem ve­szik észre, hogy ezzel éppen az ádozatokat és a meg­nyomorított családokat alázzák meg a legjobban. Hiszen azokkal a politikai kérésekkel és igényekkel, amelyek valójában tíz fillérbe nem kerülnének, azok­kal a morális elvárásokkal, amelyek valójában befe­jez­nék a rendszerváltást, azokkal szemben érdemben semmit nem tettek.

Ezért kérdezem ‑, mivel már nem várunk önök­től semmit ‑, hogy (Az elnök a csengő megkocog­tatásával jelzi az időkeret leteltét.) bevallják-e végre, hogy 27 éve hazudnak. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)