Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy ideális világban az előadó-művészeti szervezetek vezetőinek, például színházak vezetőinek a kiválasztásánál kizárják a politikai érdekeket, egy ideális világban kizárólag a szakmai, művészeti szempontokat veszik figyelembe. Egy ideális világban a döntésekbe nem szólnak bele felülről, nem szólnak bele központilag, a kormány részéről nincsen semmilyen nyomás. A hatalom is tudja, hogy ez nem is lenne érdeke, nem akar beavatkozni a helyi ügyekbe, fontosnak tartja és tiszteli a helyi közösségeket, a közösségeknek az autonómiáját, szubszidiaritását, nem folytat kultúrharcot, nem akar senkit kinevezni sehova, nem akar senkit szívesen látni sehol, amely intézmény nem az ő fenntartásába tartozik; döntsenek erről a fenntartók, döntsenek az önkormányzatok szakmai szempontok alapján.

Egy ilyen ideális világban szakmai bizottságok alakulnak, ahová tekintélyes szakembereket, színészeket, színházigazgatókat hívnak meg, de a helyi kulturális élet szereplői és az adott intézmény színészei, munkatársai is meghívást kapnak, a szakmai bizottság ajánlása alapján pedig a fenntartó mindenféle külső, kormányzati nyomás nélkül meghozza a szakmai döntését az igazgatói kinevezésről. Egy ideális világban az igazgató kinevezésével kapcsolatban szigorú szakmai feltételeknek és előírásoknak kell megfelelni végzettség, szakmai vezetői tapasztalatok és az életút tekintetében. Egy ideális világban, azt gondoljuk, ennek valahogy így kéne történnie.

Egy kevésbé ideális világban szintén előírnak bizonyos feltételeket, például azt, ami jelenleg az előadó-művészeti törvény 40. §-ában olvasható, idézem ezt: „A vezető munkakörének ellátásával szakirányú felsőfokú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy bízható meg. E paragrafus tekintetében szakirányú felsőfokú végzettségnek minősül a felsőfokú oktatási intézményben szerzett, az intézmény alaptevékenységének megfe­lelő diplomával vagy oklevéllel, vagy jogász- vagy közgazdászoklevéllel tanúsított végzettség.” ‑ eddig az idézet az előadó-művészeti törvény 40. §-ából.

Ebben a kevésbé ideális világban azonban már komoly politikai nyomás nehezedik a szakmai bizottságok munkájára, és a fenntartók döntését is befolyásolni szeretnék. Ebben a világban már rég elkezdődött a kultúrharc, az aktuális hatalom saját jelöltjeit szeretné kinevezni vezető helyekre. Ebben a kevésbé ideális világban jobbos és balos színházakra osztják az intézményeket, és a cél a nem a saját oldalhoz tartozó vezetők ellehetetlenítése, kizárása.

(14.40)

Ez a folyamat nem ment el a végletekig, hiszen a jelentős társadalmi, lakossági, szakmai felháborodás hatására a hatalom megijedt és visszatáncol, engedményeket tesz, ad egy kis időt, kinevez még egy évre, kimutatja ugyan a foga fehérjét, de még nem tarol le mindent tiszta erőből. Erejét fitogtatja, szépen sorjában halad, kigyomlálja a neki nem tetsző elemeket a rendszerből, de nem megy neki mindennek egyszerre; na nem azért, mert nem akarna, nem azért, mert türelmes, hanem mert van még társadalmi ellenállás, amivel szemben meghátrálásra kényszerül. Még nem vette le teljes mértékben a demokratikus és szakmai elkötelezettségének az álarcát, kilóg a lóláb, de ha teljesen egyértelmű lesz a szép szavak és a csúnya tettek közti ellentét, akkor zavarba jön, egyre kevésbé, de zavarba jön.

Van egy harmadik világ, ezt mindenki saját ízlése szerint minősítse. Ebben a világban azt írják a törvényben, idézem: „A vezető munkaköre betöltésének feltételeit és a feltételek alól adható felmentés szabályait a kormány rendeletben határozza meg.” ‑ pél­dául úgy, ahogy a most tárgyalt törvénymódosításban szerepel, hiszen onnét idéztem. Ebben a világban már nem adnak a látszatra. A szakmai feltételek előírása és a kontroll? Ugyan már! Minek az? Eddig sem érdekelték túlzottan ezek a szempontok önöket, de most végre kiélheti magát a hatalom, nem kell annyira tit­kolóznia vagy megjátszania magát, azt adhatja, ami a lényege, nyíltabban, őszintébben.

Ebben a világban a szakmai érvelés, a meggyőzés helyett le lehet írni egy olyat a törvény indoklásában, idézem: „Az elmúlt évek gyakorlatának tapasztalata alapján az érintett önkormányzati és állami fenntartók, valamint a szakmai, társadalmi szer­vezetek részéről számos szabályozási-értelmezési kérdés és pontosítási igény merült fel, és szükségessé vált a vezetőválasztásra vonatkozó rendelkezések felül­vizsgálata.” ‑ idáig az idézet. Még azért talán van valamilyen látszat, próbálják védeni magukat, bár az is lehet, hogy a teljes hatalom birtokában ez provokáció, amikor leírnak egy olyan bürokratikus versengést is, idézem: „A részletszabályok kormányrendeleti szintre kerülésével a mindennapi kihívások szabályozási szükségletére gyorsabban és hatékonyabban reagál majd a jogalkotó.” Azt gondolom, azt gondolja a Lehet Más a Politika, hogy ennél már tényleg csak egyfajta megfogalmazás az, ami konkrétabb, ha így hangozna a törvényi paragrafus, hogy: a Fidesz-KDNP dönti el, hogy ma Magyarországon kiből lehet színházigazgató, ellenvéleménynek, apellátának nincsen helye.

Tisztelt Ház! Az államtitkár úr ugyan ismertette ezt a kormányrendeletet, és némileg megnyugtatóak voltak azok, amiket elmondott, de államtitkár úr és tisztelt Ház, ha ezt alacsonyabb szintre mozdítják, kormányrendeleti szintre viszik ennek a szabályozását, akkor innét, az Országgyűlés hatásköréből kikerül ez, és bármikor ezt a kormányrendeletet viszonylag könnyen, sőt nagyon könnyen tudják módosítani, egészen másmilyenre átírni. Azt gondolom, egy felelős országgyűlési képviselő, és a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak jelzem ezt, arra való hivatkozással, hogy majd gyorsabban tud reagálni a kormányzat, felelősen ezt nem tudja megszavazni. Ez egy rendszernek, egy demokratikus rendszernek a le­építése, leépítése mindazoknak az értékeknek, amelyeket a kormány is a saját programjában és elvileg saját értékei között hirdet, amelyeknél az autonómia, a szubszidiaritás tiszteletben tartásáról beszél.

Ez legkevésbé sem az, ez direkt beavatkozás. A külső vagy az ellenzéki reakciók kapcsán akár a sajtóban megjelenteknél talán tompább ez a kormányrendelet, kevésbé ijesztő, mint amit sokan vártak, de mégiscsak teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy ez kikerül az Országgyűlés hatásköréből. A legkevésbé sem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet.