Kunhalmi Ágnes (MSZP)

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Halász úr ahányszor elmondta, hogy nem változik semmi, az már a feltűnés, hogy igenis változik valami a kinevezések kapcsán. De lássuk magát a törvényt!

Megszoktuk azt már, hogy amióta Orbán Viktor 2010 óta újra kormányoz, a lexek előjöttek, és a személyre szabott törvények országa lettünk. Van lex Matolcsy, hogy Matolcsy György sokat kereshessen; van lex Mocsai, hogy az egykori kiváló kézilabda-kapitány rektor lehessen; van lex Vajna, hogy a sikeres hollywoodi producer még sikeresebben lophassa szét magát a játékgépeken. Most itt a lex Szombathely, még egy személyre szabott törvény, még egy szög a normális, mindenkire vonatkozó, kiszámítható törvények alapján működő ország koporsójában. Legalább hat tucat ilyen törvény született az elmúlt években, ami a jogállam, a demokrácia semmibevétele, kiválóan példázza, hogy a Fidesz saját embereit és gazdasági holdudvarát szeretné boldogítani, miközben a magyar emberekre hivatkoznak. A Fidesznél törvényeket lehet vásárolni hűséggel, hízelgéssel, behódolással, de elsősorban pénzzel.

Az előttünk fekvő törvénynek nincsenek elfogadható elemei, ha valami jó mégis elmondható róla, akkor az az, hogy kivételesen nem a lopásról szól. De kiválóan példázza, mit gondol a Fidesz az előadó-művészetről, illetve a színházakról a XXI. századi Magyarországon. Az alternatív színházakat már sikerült a tönk szélére sodorni, most a megmaradt szakmaiságot lehet csak tovább rombolni, amit ez a javaslat meg is tenne.

Nem igazán értjük, hogy mi szükség van a színház­igazgatóknál elvárt vezetői tapasztalat öt évről há­rom évre való csökkentésére, hacsak az nem, hogy a kaposvári színházat Rátóti Zoltán lemondása óta irányító Fülöp Péter a továbbiakban is betölthesse ezt a funkciót, és a szombathelyi Weöres Sándor Színház is politikai irányítás alá kerülhessen. Egy újabb lex haverok vagy lex lakájok van születőben talán? Ha nem, akkor talán érdemes lenne megindokolni, hogy miért kormányrendelet szintjén szabályozzák innentől kezdve a színházigazgatók kinevezését.

Senkit nem lepne meg Magyarországon, ha a fi­deszes kultúrfelfogás újabb lépése lenne, hogy a ki­ne­vezéseket a kormány magához rendeli. Ha ezt a ja­vas­latot elfogadja az Országgyűlés, egyszerűbb dolga lesz a Fidesz-kormánynak, hogy a szakma megkerülésével nevezzen ki hűséges, de talán hozzá nem értő személyeket a színházak élére. Így lehet jutalmazni azt, aki az elmúlt években a társulat és a szakma bi­zalmát ugyan nem érdemelte ki, de Orbán Viktorét, Lázár Jánosét vagy Balog Zoltánét igen. Csak nem önök járnak színházba, hanem a nézők, akik nem kur­zuselőadásokat akarnak látni, hanem magas szín­vonalú művészetet, jó színházakat. Jó színházakat pedig nem a politika tud csinálni, soha nem a politika csinál jó szakmai színházakat, hanem megfelelő képességű színházigazgatók, jó dramaturgok, színészek és rendezők, nem politikai kinevezettek.

Tisztelt Országgyűlés! A művészet mindig akkor jó, ha szabad. A fideszes térfoglalás az elmúlt években remekül bemutatta, hogy képes működő dolgokat tönkretenni, és rengeteg pénzből olcsó, silány minőségű propagandát gyártani vagy az arra adott pénzt is ellopni. A Magyar Művészeti Akadémia például kiváló példa erre, ahol úgy tűnik el a közpénz, mintha az Andrássy út egy nagy fekete lyuk lenne. Kicsi, sötét, de legalább a miénk. Az MSZP szerint az Országgyűlésnek azon kellene dolgoznia, hogy a művészet minél szabadabb legyen Magyarországon és minél kevésbé függő a politikától, és nem azon, hogy a politika dróton rángassa a színházak vezetését. Ezért ezt a javaslatot az MSZP nem tudja támogatni. Köszönöm.