Kunhalmi Ágnes (MSZP)

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Hoffmann Rózsa elment. Ahhoz képest, hogy véleményem szerint egy új időszámítás indult 2010 után, nagyon méltányosan fogalmaztam, és világosan jeleztem, hogy a problémák egy része datálódik a mi időszakunkból, pontosabban a korábbi ‑ mi… akkor még gyerek voltam, tehát a korábbi időszakból, de jelentős részben... Utaltam ugye arra, hogy mennyien hagyják el a pályát, és az nagyon gyorsan felgyorsult az önök oktatáspolitikájának köszönhetően az elmúlt időszakokban.

Szeretnék még annyit mondani, hogy azt is említette volt államtitkár asszony, hogy kényszernyugdíjaztak. Rosszul fogalmaztam, valójában visszafoglalkoztatást szerettem volna jelezni, de azt hiszem, ezt már korábban is jeleztem, hogy a nyugdíj mellett lehessen visszafoglalkoztatni, hogy ezt kellett volna megoldani, és nem ennek a lehetőségét elvenni.

És még amire szeretnék reflektálni, hogy az osztályozásmentesítés nem egyenlő azzal, hogy elhanyagolják azt a területet. Államtitkár asszony tett egy utalást arra, hogy nem ösztönzi a gyerekeket. Pontosan az veszi el a motivációt és a kedvet, ahogy Dúró Dóra is fogalmazott, hogyha egy egyszerű számmal fedjük le annak a kisgyereknek a tudását. Itt részképességzavarokról van szó, nagyon sok gyerek, mondjuk, diszlexiás, de kiválóan számol, vannak olyan gyerekek, akik diszkalkuliások, de gyönyörűen rajzolnak. Az én közvetlen környezetemben is voltak olyan gyerekek, a családban is, akik diszlexiások voltak, és bizony kinőtték, jó szakember, jó iskola, és az egész oktatáspolitikai szemlélet arról szólt, hogy továbbmehetnek ezek a gyerekek. Ma doktorok, többdiplomások, és jó, hű állampolgárai hazánknak. De ha akkor, abban a pillanatban gyerekkorban nem kaptak volna segítséget ‑ és az első Orbán-kormányra is jellemző volt ez a fajta nyitottság és segítség ‑, akkor ezekből a gyerekekből soha nem lett volna diplomás felnőtt. Köszönöm, elnök úr.