Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány dolgot a vezérszónokimban nem sikerült elmondanom.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény módosításáról beszélt az államtitkár úr, és itt kiemelte, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi tevékenységet végző, vezetői megbízással rendelkező személyek képzésének rendszere átalakításra kerül 2018. január 1-jével, az új képzési rendszerben a vezetői megbízás feltétele az alap vezetőképzésen vagy mester vezetőképzésen, majd meghatározott időközönként megújító képzéseken való részvétel lesz. Az új rendszer kialakításával egyidejűleg a szociális alap- és szakvizsgarendszer megszüntetésre kerül. Ez így talán még teljesen rendben is lehetne, de utána van még egy mondat: a képző intézményt a miniszter jelöli ki. Ki lesz a képző intézmény? Szeretném megkérdezni, hogy Mészáros Lőrinc vett-e a héten valamilyen képző intézményt, hogy ő folytassa le a képzéseket, mert úgy látjuk, hogy az elmúlt hetekben kezd kitágulni ennek a rendkívüli embernek a képessége. Ne haragudjanak, kell ilyeneket is feltenni, mert látjuk, hogy már a Mátrai Erőművet is próbálja megszerezni ez az ember.

Jobbikos képviselőtársam szólt az Erzsébet-program módosításáról is; az is gyalázat, amit ezzel művelnek, és akkor itt is felhozhatjuk a Mészáros Lőrincet. Mi van még, amit nem szereztek meg? Mi az, amit a szociálisan rászorulók köpenyege alá bújtatva még oda akarnak valakinek adni, államtitkár úr? Jól mondta jobbikos képviselőtársam: be akarják biztosítani maguknak ezeket a szervezeteket, mert ’18-at meg fogják bukni? Államtitkár úr, önök mutatták azt meg, hogy törvényeket másik törvénnyel meg lehet semmisíteni. Nem fogják tudni bebiztosítani magukat, nem lehet, mert azt, amit műveltek ebben a hét évben, nem lehet tovább eltűrni ennek a magyar népnek.

Tényleg állandóan elmondják, igaza van, Szél Bernadett mondta, örülök, hogy az államtitkár úr idejött, de évek óta nem látjuk Balog Zoltánt miniszterként, évek óta! Ma láttam, hogy bejelentette, az egész gyermekvédelmi törvénnyel meg az egész módosítással kapcsolatban egy tételt emelt ki, egyetlenegy tételt ma: azt, hogy a külföldön élő magyaroknak, akik gyermeket szülnek, a 68 ezer forintos támogatást oda fogják adni. Az egész törvényből ennyit kell kiemelni, államtitkár úr? És akkor miért nem tette mellé, hogy megint szavazatokat akarunk vásárolni? Amúgy mondhatnám, hogy nem ezen fog múlni a költségvetés tétele, hogy most adunk plusz 68 ezer forintot vagy sem.

Örülök, hogy itt van az egészségügyi államtitkár úr, mert nem csak a szociális ellátórendszerben vannak ezek a visszaélések. Itt el kell mondanom, hogy a karcagi kórházban egy éve nem tudjuk meg azt, hogy hova tűnt a püspökladányi lakosunk, aki le volt szedálva, és a tél kellős közepén, a tél kellős közepén 45 kilósan eltűnt a kórházból. Egy éve nem sikerül kideríteni, hogy mi történt. Ombudsmani vizsgálatot kértem, ennyit tudtam az ügy érdekében tenni! És akkor fel kell tenni a kérdést: miért stadionokat építünk? Miért? Miért a focira szánjuk, azt sem tudjuk már, hány száz milliárd forintnál járunk az elmúlt hét évben? Már senki nem tudja, mert a tao­pén­zekkel együtt már lehet, hogy nem százakról beszélünk, hanem ezermilliárd forintokról? Akkor miért nem a szociális ellátórendszert erősítjük meg? Miért nem az egészségügyet erősítjük meg, az oktatást erősítjük meg? És akkor majd látjuk a jövő évi költségvetésben is, hogy persze egy icipicit majd adunk ide meg adunk oda, mert jönnek a választások, és valahogy ezt az elmúlt hét évet feledtetni kellene a lakossággal, de az alapproblémát megint nem szüntetjük meg, nem akarunk ezzel foglalkozni.

Jól mondta a képviselőtársam is, gyermekekről beszélünk, gyermekekről. Miért nem lehet már az isztambuli egyezményt ratifikálni? Miért nem lehet végre pontot tenni az ügy végére, és elkezdeni a munkát, ha gyermekvédelemről beszélünk? Csak olyan eseteket hoztam fel, és megint csak a bicskei gyermekotthont. Lehet azt mondani, hogy majd ezzel a bíróságokat nem tudjuk befolyásolni, Selmeczi képviselőtársam, de nem ezt láttuk az utóbbi években, képviselő asszony. Ha akarják, mindent tudnak, ha akarják, még a bíróságokat is tudják befolyásolni, Polt Péter gondoskodik róla. De képviselőtársaim, sokszor ezek az ügyek bírósági szakaszba se jutnak. Pont a bicskei ügy mutatta meg, bírósági szakaszba se jutott!

Még egyszer kihangsúlyozom: ezt az embert a miniszter kitüntette, a mai napig nem jött ide és kért bocsánatot. (Kucsák László: De ez még az előző felszólalás volt!) És? Képviselő úr, nyomjon gombot, és akkor mondja el a véleményét! (Dr. Szél Bernadett: Ennél kicsit komolyabb a téma!) Nem lehet elégszer elmondani, nem kért bocsánatot, rendben volt, hogy egy ilyen némbert, egy ilyen embert augusztus 20­‑án, egy állami ünnepen ki lehetett tüntetni. Akkor mit várunk el másoktól, ha a kormány ezt az üzenetet közvetíti?

És azzal, ahogy önök viselkednek nagyon sok esetben velünk, képviselő úr, milyen üzenetet mondanak? Látta, hogy mi van az egyik szakgimnáziumi érettségi tételben? A képviselő úr elolvasta, oktatással foglalkozik, hogy mi a család, ki a vezetője a családnak? A férj, a férfi, és majd csak utána lehet egy nő a vezetője, ha netalántán elváltak, és csak ott marad egymaga a gyereket nevelni. Szóval, olyan üzeneteket küldenek, hogy…, hogy... És akkor beszélünk gyermekvédelemről! Nincs a kormánynak gyermekvédelme, nincs családvédelme, nincs nőpolitikája, de az már régen nincsen, és semmi nincsen, államtitkár úr. Jól mondta a képviselőtársam, hét éve csak úgy tesznek, mintha dolgoznának. Végre el kellene kezdeni a munkát, képviselő úr, államtitkár úr, de szerintem ezt a kis időszakot kibírjuk valahogy, ha már ezt a hét évet kibírtuk, és remélem, majd a következő kormány dolgozni is fog az emberek érdekében. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)