Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak azt szeretném folytatni, amit már a képviselő hölgyek érintettek, a bentlakásos otthonokban mi zajlik, mi történik. Államtitkár úr, nem első a példa, amikor már így szembetalálkozunk ilyen típusú kérdések kapcsán, a múltkor is az államtitkárt küldte a miniszter, és elszaladt a felelősség elől, most is ezt teszi.

Akkor, amikor gyermekbántalmazás zajlik, akkor, amikor éheztetés zajlik adott intézmények keretei között a legkiszolgáltatottabb gyermekeket érintően, a fogyatékos gyermekeket érintően, ahol a nemzetközi civil szervezetek megállapításai, tanulmányai szerint a kikötözéstől elkezdve az éheztetésen a kínozásig sok minden zajlik, ott, államtitkár úr, nem törvényjavaslatot kell benyújtani, nem, ott nem magyarázni kell a bizonyítványt, nem, ott le kell mondani, ott el kell vitorlázni, nem kell megvárni, hogy mint a szél a szemetet, úgy söpörje el önöket majd mindaz, ami következik.

Európai uniós források sokaságát tették az ismereteim szerint ebbe az intézménybe, ezzel nincs baj, azzal van baj, hogy ezek a források nem úgy hasznosulnak, ahogy hasznosulniuk kellene, nem úgy hasznosulnak és nem azok javára, akik ebben az intézményben szükségszerűen ott vannak. Vagy ha nem az intézmény keretei között vagy nem épp a fenntartók részéről, a működtetők részéről történik mindez, hanem ‑ amint állítják egyesek ‑ egymás bántalmazása zajlik, akkor miért nem teremtik meg annak a lehetőségét, hogy akár olyanfajta ellátásban részesülhessenek egyesek, akiket ki kell menteni ezekből a helyzetekből, hogy ennek a feltételrendszere adott legyen?

Úgy látom, nem érdekli önöket ez a történet, nem érdekli, mert sem a szakember, sem pedig a fel­té­telrendszer biztosítása érdekében nem gondoskod­nak arról, hogy megfelelő feltételek legyenek. Ez nem­hogy szégyenletes, ez gyalázatos, ami megtörtén­het. Úgyhogy, államtitkár úr, jó szívvel venném, ha ön most itt beadná a lemondását. Köszönöm szépen.