Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányzó pártok képviselői rendre számonkérik rajtunk azt, hogy az ő hatalmas eredményeiket miért nem ismerjük el. Én erre azt szoktam válaszolni, hogy ne csak relatív gazdasági adatokkal számoljanak, tehát ne csak az utóbbi év nagyon gyenge eredményéhez képesti 6-8-10 százalékos emelkedésről beszéljenek, hanem abszolút értéken is. De hogy korrektek legyünk, vizsgáljunk meg egy olyan eredményt, amit a kormányzat egyébként dicshimnuszokat zengve szokott előadni, ez pedig az, hogy a minimálbérek idén jelentősen, 15-25 százalék közötti sávban növekedtek.

(11.40)

Nézzük meg, hogy mi van emögött! Hiszen ez a történet nagyon szép lenne, ha pusztán ennyit tartalmaznának a könyv bizonyos oldalai. Csak azt látjuk, hogy ha összevetjük nemcsak a regionális országokkal, de az uniós tagországokkal ezt az adatot, akkor az idei, látványosnak szánt növekedés még mindig csak arra elég, hogy uniós és régiós viszonylatban is hazánk a sereghajtók között legyen, és sajnálatos módon a regionális versenytársakhoz sem sikerült közelíteni. Azt látjuk ugyanis, hogy Magyarország mögött pusztán Csehország, Lettország, Litvánia, Románia és Bulgária található a minimálbér összegében, ha ezt euróban mérjük. Tehát azt látjuk, hogy ha nem relatív összehasonlítósdival manipulál a kormányzat, hanem egyszerűen abszolút adatokat vizsgáltat, akkor egy katasztrofális helyzetkép alakul ki. De még rosszabb a helyzet, hogyha vásárlóerő tekintetében vizsgáljuk a magyar béreket, hiszen itt is azt látjuk, hogy mindössze Lettországot, Litvániát, Bulgáriát és Máltát sikerült magunk mögé utasítani a 27 tagállam közül. És mindemellett a relatíve alacsony, európai szinten nagyon-nagyon alacsony béreket az Orbán-kormány egész egyszerűen brutális és indokolatlan adóterhekkel sújtja. Ezeknél nagyobb teher átlagosan az OECD-vizsgálatok szerint csak a belga és a német fizetésekre hárul. Tehát az Orbán-kormány ilyen szinten rekordot biztos, hogy elmondhat magáról.

Ami viszont tényleg brutális, az az alacsony keresetűek adóterhelése, ahol, mondhatni, nem is európai, hanem világelsők vagyunk. Hiszen az OECD-tag­államok körében sehol máshol nem lehet ekkora adóterhelést találni az átlagbér 67 százalékát, nagyjából kétharmadát keresők körében. Tehát a relatíve alacsonyan keresők körében az Orbán-kormány terhel adók szempontjából a legbrutálisabban. És majd itt jöhetnek a különböző kormányzati propagandák, hogy a fogyasztást szeretnék adóztatni, nem a jövedelmeket.

A családi adókedvezmények rendszerét egyébként én magam is elismerem, sőt kiterjesztését indokoltnak tartom, de miközben azt látjuk, hogy az átlagbér kétharmadával rendelkezőket terhelik a legeslegbrutálisabban ‑ tehát nem találunk hasonló példát szinte az egész világon ‑, addig a magas fizetésűekkel egész egyszerűen elnéző a kormány; ami önmagában nem lenne baj, az OECD-tagállamok sorában, ugye, mindössze a nyolcadik legmagasabb a magas fizetéssel rendelkezők terhelése. Én nem azt szeretném, hogy őket sarcolják szénné a jövőben, én azt szeretném, hogy az alacsony fizetések terhelését csökkentsék legalább olyan szintre, mint ami a magas fizetések esetében jelentkezik. Tehát ez az indokolatlan kettős adóztatás, amit Magyarországon egy egykulcsos adórendszeren belül sikerült megvalósítaniuk, legalább csillapodjon a következő években. Tehát oda kellene felzárkózni, ahogy önök családi adókedvezményekkel, a CSOK kiterjesztett kedvezményrendszerével a magas fizetésűeket támogatják, a Jobbik egyértelműen a középosztály leszakadóban lévő rétegei, az alacsonyabb keresetűek támogatása mellett lenne ebben a kérdéskörben. Hiszen azt látjuk, hogy ők lennének elsősorban azok a kedvezményezettek, akik rá is szorulnak ezekre a kedvezményekre.

Mindeközben azt látjuk, hogy egészen arcátlan dolgokat folytat a kormány a gyengébben kereső munkavállalókkal szemben, a munka törvénykönyve rabszolgasorsba illő módosítása, ami önök szerint rugalmassá tétel, egész egyszerűen felháborító, Ander Balázs képviselőtársam részletesen kifejtette az ezt illető aggályainkat. Tehát egészen elképesztő: az önök miniszterelnöke Szaúd-Arábiában azzal kam­­pányol, hogy jöjjön a működő tőke Magyarországra, mert itt olcsó a munkaerő, és rugalmas, kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve. (Szilágyi György: Szégyen!) Most pedig van képük letenni elénk egy olyan módosítást, ami a munkavállalók további sarcolását, kiszolgáltatottságának növelését teszi lehetővé. Egészen elképesztő! És nemcsak Szaúd-Arábiában kampányolnak ezzel, tulajdonképpen egy olyan összeszerelő üzemet hoztak létre Magyarországból, a magyar önálló, saját lábon álló gazdaság megerősítése helyett, amely tökéletesen kiszolgáltatott német és egyéb autógyártók szezonális ajánlatainak.

A multicégeket nem vonták be a közteherviselés hatálya alá, stratégiai szerződéseket írtak alá olyanokkal, akiknek az összbevétele éves szinten Magyarország GDP-jét akár meg is haladja, az adózás előtti és utáni eredményük pedig nagyságrendileg azonos. Tehát indokolatlan kedvezményekben részesítik ezeket, a magyar kisvállalkozókat nyomorgatják, sarcolják, a statisztikai adatok pedig hűen bizonyítják, hogy az alacsony keresetű magyar munkavállalók életét önök egész egyszerűen tönkreteszik. Ezen kellene változtatniuk, ha van egyáltalán víziójuk ebben a kérdésben. (Taps a Jobbik soraiból.)