Bana Tibor (Jobbik)

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja ré­széről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő­társaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a külkép­viseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvény módosítása mellett nyolc másik törvényt is módosít, így a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló, a külföldre utazásról szóló, a családok támogatásáról szóló, a konzuli védelemről szóló, a harmadik or­szágbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodá­sáról szóló, az államháztartásról szóló, az európai területi társulásról szóló, valamint a nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi huma­nitárius segítségnyújtásról szóló törvényt. Tehát a korábbiaknak megfelelően ‑ hiszen itt történt már rá utalás államtitkár úr és a Fidesz vezérszónoka, Csen­ger-Zalán Zsolt részéről is ‑ ismét több törvényt kell módosítani ahhoz, hogy részben technikai módosítá­sokat lehessen átvezetni, részben olyan változtatáso­kat is meg lehessen tenni, amelyekkel kapcsolatban azért kritikát és néhány kérdést is meg szeretnék fogalmazni.

Emlékeztetném tisztelt képviselőtársaimat, hogy tavaly június 13-án az Országgyűlés elfogadta a kül­képviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló tör­vényt, amely 2016. június 23-án kihirdetésre is került a Magyar Közlönyben. Erre a törvényre nagy szük­ség volt, hiszen korábban ezt a területet több különálló törvény és rendelet szabályozta. Ezt sikerült többé-kevésbé egységesíteni a tavalyi esztendőben.

Ha visszamegyünk egy évet, akkor emlékezhe­tünk, hogy elképesztő kapkodás és az egyeztetések hiánya jellemezte a törvény megalkotását. Ennek az eredménye meg is látszik, hiszen még az előtt kell módosítani a jogszabályt, hogy annak egyes rendel­kezései egyáltalán hatályba lépnének, hiszen ez az idén augusztus 1-jén történne meg, így azok is vál­toznak.

Tisztelt Országgyűlés! Már a 2016-os törvény­ben, de most is azt látjuk, hogy csökkentik a diplo­maták költségtérítéseit, juttatásait. A külszolgálatra kihelyezettek továbbra sem kapják meg a belföldi illetményüket, és most már iskoláztatási támogatás­ra sem lesznek jogosultak, amennyiben gyermekük a fogadó országban folytatja tanulmányait. Csenger-Zalán Zsolttól, a Fidesz vezérszónokától erre hallhat­tunk egyfajta magyarázatot, amit részben el is lehet­ne fogadni a belföldi illetmény vonatkozásában, de azt gondolom, hogy akkor viszont más módon kelle­ne ezt rendezni. Összességében a diplomaták szem­pontjából nem elfogadható az, ahogy el lett fogadva tavaly ez a törvényjavaslat, és az sem elfogadható a Jobbik álláspontja szerint, ahogy ez most elénk ke­rült, hiszen ilyen értelemben és ilyen irányban nem történik érdemi változtatás. Nem értjük azt, hogy miért a magyar diplomatákon akar spórolni a kor­mány, miközben annyi felesleges dologra jut pénz, e fontos emberek megbecsülésére pedig, úgy tűnik, hogy nem.

A javaslat alapján kizárólag devizailletményre és átalány-költségtérítésre lesznek jogosultak az emlí­tett személyek. Itt történik elmozdulás, bizonyos módosítások ezek közül támogathatók is, de összes­ségében mégis azt látjuk, hogy a korábbi ígéretekkel szemben azt az anyagi megbecsülést és emellett er­kölcsi megbecsülést nem kapják meg a diplomaták, amelyekről szóltak, akár például Lázár János is az Európai ügyekkel foglalkozó bizottság ülésén, hiszen miniszter úr annak idején elmondta, hogy uniós szinten a magyar diplomaták voltak a legalulfizetet­tebbek, és ezt felhozták a visegrádi négyek szintjére.

(9.30)

Viszont most mégis azt látjuk, hogy a kormány oldaláról továbbra is az a fontos, hogy az önökhöz igazán közel álló személyeket tudják helyzetbe hozni, ők jól járnak, viszont másik oldalról pedig átfogóan nem történik meg a rendezés ezen a területen. De ezt egyébként nemcsak a diplomaták vonatkozásában lehet elmondani, hanem összességében a magyar munkavállalók esetében is ez a hozzáállás jellemzi a jelenlegi kormányt.

A törvény jelen módosítása emellett ‑ és ezt va­lóban el kell ismerni és fontos aláhúzni ‑ az elmúlt időszakban felmerült, a mindennapi működésből fakadó problémákat is kezelni kívánja, másrészt technikai pontosításokat tartalmaz, amely módosítá­sok azonban nem változtatnak a törvény koncepció­ján és eredeti szabályozási céljain.

A törvénymódosítás változtat továbbá ‑ mint már utaltam rá ‑ egyes külügyi igazgatási kérdéseket is érintő egyéb kapcsolódó törvényeken is, amely módo­sítások a külügyi igazgatás gördülékenyebb működé­sét, valamint a jogszabályi keretek megteremtését, illetve finomítását célozzák, azzal, hogy a törvény ilyen irányú módosításaihoz kapcsolódó végrehajtási ren­deletek megváltoztatása is szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint tudjuk, a hivata­los útlevél a diplomata-útlevél, a külügyi szolgálati útlevél, a szolgálati útlevél és a hajós szolgálati útle­vél. A diplomata-útlevél és a hajós szolgálati útlevél kivételével a többit kizárólag hivatalos utazás céljára lehetett felhasználni, a többit magáncélra is, azon­ban a javaslat a külügyi szolgálati útlevélnél és a szolgálati útlevélnél is megadja a lehetőséget, hogy azokat magáncélra is használják. Ez tehát a korábbi­akhoz képest szintén egy érdemi változás, és azt gondolom, hogy helyénvaló, ezzel kapcsolatban nem tudunk kritikát megfogalmazni.

Viszont van még két olyan terület, amellyel kap­csolatban annál inkább. Az egyik: a hatályos törvény alapján a diplomata-álláshelyet a külpolitikáért fele­lős miniszter pályázat útján meghirdeti. Úgy hiszem, és a Jobbik frakciójának határozott véleménye, hogy aggályos ez a módosítás, hogy a külpolitikáért felelős miniszter az adminisztratív, technikai és diplomata-álláshelyet a kihelyező szerven belüli belsős pályáza­ton hirdeti meg.

Ez egy nagyon zárt rendszert sugall, tisztelt ál­lamtitkár úr, ami csökkenti annak a lehetőségét, hogy a szakmailag legalkalmasabb személyt találja meg a kormány az adott posztra. Tehát ez is egyér­telműen abba az irányba mutat, hogy a saját embere­ik tudjanak odakerülni.

Nyilvánvalóan egy kormány részéről az egy elfo­gadható szempont, hogy olyan személyekkel töltsék be ezeket a tisztségeket, akik azért a kormány politi­kájához illeszkedően tudják végezni a munkájukat. Viszont azt gondolom, hogy ezzel a módosítással a szakmai szempontok egyértelműen háttérbe kerül­nek. Örülnék, ha államtitkár úr tudna néhány mon­datot mondani arról, hogy ez a változtatás miért került be ebbe a törvényjavaslatba.

A másik pedig a külügyi szolgálati útlevélre jo­gosultnál történő kiegészítés. Itt a jogosult élettársá­val, valamint egyenes ági felmenőjével történik vál­toztatás. Ez azt jelenti, hogy a jogosult élettársa, valamint bizonyos esetekben ‑ például az EU melletti állandó képviseletnél ‑ az egyenes ági felmenője is jogosult lesz a külügyi szolgálati útlevélre. Tehát nem kizárólag a diplomatának az egyenes ági felmenőjé­ről, hanem az élettársának egyenes ági felmenőjéről is beszélhetünk bizonyos esetekben.

Azt gondolom, hogy a kör tágítása egy meghatá­rozott szintig teljesen elfogadható, viszont erre nem találok olyan magyarázatot, ami alátámasztaná azt, hogy ezt a változtatást meg kell tenni ebben a tör­vényjavaslatban. Tehát azt is kérném államtitkár úrtól, hogy ezzel kapcsolatban is mondja el azt, hogy mivel tudja indokolni a kormány azt, hogy ez a tágí­tás ilyen széles körre történik meg.

Ezek voltak azok a kritikai észrevételek, amelye­ket meg szerettem volna tenni az előttünk fekvő tör­vényjavaslattal kapcsolatban. A kérdéseket minden­képpen fontosnak tartottam feltenni, és remélem, hogy államtitkár úrtól érdemi válaszokat is kapok ezekre a felvetésekre, és amennyiben ez így történik, akkor a Jobbik képviselőcsoportja megfontolja állás­pontját, mert alapvetően, mint utaltam rá, támogat­ható részek találhatók ebben a módosításban, vi­szont ha ezeket a kételyeinket nem sikerül eloszlatni, akkor egy tartózkodó álláspont az, amit el tudunk majd foglalni a végszavazás során.

Kíváncsian várom tehát államtitkár úr válaszait ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Farkas Gergely tapsol.)