Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szé­pen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok hosszan hozzászólni, hiszen Ikotity képviselőtársam nagyon részletesen, egy nagyon jó hozzászólásban elmondta szinte azokat a gondolato­kat, amiket én magam is elmondhattam volna. De mégis egy-két dologra hadd irányítsam én is rá a figyelmet, különösen annak fényében is, amit az imént fideszes képviselőtársam mondott.

Ő azt mondta, hogy az egyházak irányában csak részleges kárpótlás történt, és hogy teljes mértékű kárpótlás nem történt. Ez igaz, de senki más számára nem történt teljes mértékű kárpótlás. Tehát volt egy olyan történelmi időszak, amikor nagyon sokan el­szenvedték annak terhét és kárát, és bizony utána nagyon sokan magánszemélyek, családok és így pél­dául az egyházak sem kaphattak teljes értékű kártérí­tést. Én tehát azt gondolom, hogy ha egy ilyen teljes értékű vagy teljes mértékű kárpótláshoz akarjuk kötni ezt a kérdést, akkor azt hiszem, tévúton járunk, hiszen akkor az igazságtalanság mezejére gyaloglunk be, hiszen még nagyon sokan másokat is megilletne adott esetben ez a típusú kártérítés.

A másik, hogy ez az év eleje óta kibővült, ahogy ön is említette, hisz az elején csak az egri ingatlanok­ról volt szó, aztán most bővült a száma ezeknek az ingatlanoknak. Itt egyetlenegy kérdésre szeretném még egyszer ráirányítani a figyelmet, ami az LMP-től már elhangzott, ez pedig az, hogy az ad hoc hozzáál­lás semmiféleképpen nem jó. Akkor jó egy intézke­dés valójában, ha az semleges, tehát magyarul rend­szerszerű intézkedést jelent, és valóban nem egy ilyen cseresznyézgetés történik. Nem attól függ, hogy valaki kaphat‑e egy ingatlant vagy bármilyen ked­vezményt a magyar parlamenttől, hogy mennyire jól tud adott esetben lobbizni, vagy ki mennyire kedves az éppen kormányzó többség számára. Ezért mi a magunk részéről is egy olyan rendszert vagy olyan intézkedéssort támogatnánk általában véve is és ebben a konkrét esetben is, ami valamilyen formá­ban semlegesen, rendszerszerűen kezeli ezt a törté­netet, nem pedig egy-egy ingatlan kapcsán hozunk újabb és újabb, sok esetben most is, ebben az eset­ben is sarkalatos törvényt is, hiszen van, ami feles többséget igényel, de van ezek között az ingatlanok között olyan, amelyik a vagyontörvényt is érinti.

Mi tehát azt mondjuk, hogy nem a céllal van gond, tehát nem azt vitatnánk, hogy nem lehet észszerű, időszerű vagy adott esetben célszerű is egy ilyen típusú ingatlanátadás akár egyházak, akár más civil szervezet vagy érdekképviselet számára.

(12.10)

De azt állítjuk, hogy talán ennek a módszere, módszertana nem a legszerencsésebb, pont ennek az ad hoc jellege miatt. Tehát érdemes lenne akkor országosan áttekinteni, hogy hol lehetnek még ilyen ingatlanok, hol vannak olyan ingatlanok például, amelyek állami vállalatok vagyonkezelésében vagy tulajdonában vannak, és korábban más célokat szol­gáltak. A MÁV-nál biztos rendkívül sok ilyen ingat­lan van országszerte, és akkor ezt valamilyen rend­szerbe foglalt módon lenne érdemes a magyar par­lamentnek kezelnie.

Tehát ezt csak arra akartam mondani, hogy az MSZP szavazási álláspontja is valószínűleg ezt a gondolatot fogja követni. Tehát nem a céllal van a baj, hanem talán ennek a formájával. Éppen ezért a legnagyobb valószínűséggel mi tartózkodni fogunk a szavazáskor, hiszen nemmel semmiféleképpen talán nem lehet vagy szabad szavazni egy ilyen esetben. Úgyhogy csak ezt szerettem volna az előterjesztők figyelmébe ajánlani, és igazából csak egy kicsit meg­támogatni azt, amit az LMP-s kollégám is elmondott ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)