Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar betegek az elmúlt 27 évben sajnos már megszokták, hogy mindenben a rövidebbet húzzák, már meg sem rázkódnak különösebben attól, hogy a nemzetközi összehasonlításokban egyre hátrébb szerepel az ország. Miközben Mészáros Lőrinc a milliárdosok listáján folyamatosan jön előre, lehet, hamarosan már dollármilliárdosként is köszönthetjük.

Míg a kormány a földesurak és a strómanok zsebeit tömködi pénzzel, addig a betegek saját zsebükből kénytelenek egyre nagyobb arányban az egészségügyre költeni, a magyar betegek nagy része ugyanis már az uniós országokat is meghaladó mértékben, saját zsebéből fizeti az egészségügyi ellátásokat, amelyek közül kiemelkedik a gyógyszereknek a megvásárlása.

Ez a helyzet, illetve az a helyzet, hogy a betegek évről évre saját zsebből többet kell hogy gyógyszerre költsenek, azért fordulhat elő, mert a kormány a gyógyszertámogatásokon kezdett el spórolni. Ugyanis egy tollvonással közel 45 milliárd forintot hagyott el a támogatásokból, tette mindezt úgy, hogy a betegeknek tovább kellett a terheket viselniük. A betegek pedig már ugyanannyit költenek ‑ és ez a változás ‑ gyógyszerre, mint amennyit az állam költ, holott Európának a nagyobb részében az állam többségében, kétharmad arányban támogatja a fele-fele arány helyett a gyógyszerköltéseket.

Hogy összehasonlítsuk és világos legyen az álláspont, hogy a magyar betegek hogy vannak és hogy állnak, érdemes csak a szomszédos államokat megvizsgálni: például Szlovákiában az állam kétszer annyival segíti a szlovák betegeket a gyógyszerek megvásárlásában, mint hazánkban teszi azt az állam, a szlovák beteg kétszer olyan fontos a szlovák államnak, mint a magyar beteg a magyar államnak. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) A teher pedig nem kicsi, évente 3,3 millió magyar lakos vált ki rendszeresen gyógyszert a patikákban, akiknek évről évre a növekvő árakkal kell szembesülniük, illetve ezen keresztül a kormány szűkmarkúságával kell szembesülniük. A legtöbbet, 16 milliárd forintot a 65-69 éves korosztály költi gyógyszerekre, a betegségcsoportokat tekintve pedig a szív- és érrendszeri bajokra felírt szerekből fogy a legtöbb hazánkban, illetve a krónikus betegek a legjobban érintettek. Havonta átlag 10 milliárd forintot hagynak az emberek a gyógyszertárakban csak a vényköteles gyógyszerek áraként, azaz, ha azt nézzük, hogy mennyivel nem támogatja az állam a lakosságot, kijelenthetjük, hogy a legidősebb korosztályt, a krónikus betegeket, de a gyermekeket nevelőket az állam milliárdoktól fosztja meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve látszik tehát: a kormány magára hagyta a beteg embereket a gyógyszerköltéseikben, azt üzenve nekik: ha gyógyulni akartok, fizessetek ti! Még rosszabb, hogy a legjobban rászoruló krónikus betegek és a legnehezebb helyzetben lévő betegek vannak kiszolgáltatva a gyógyszerköltségeknek az elszállásában.

Mindezekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat, miért csökkentette a gyógyszerek támogatását a kormány, miért vont ki közel 45 milliárd forintot a gyógyszertámogatásokból, miért a krónikus betegeken akar spórolni a kormány. Válaszát az érintettekkel egybehangzóan várom tisztelettel. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)