Dr. Apáti István (Jobbik)

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ennek a témának egy elég sajátos aspektusára szeretnék rávilágítani, ez pedig az, amivel jelen javaslat nem igazán foglalkozik, de engedjék meg nekem, hogy kiterjesztőleg értelmezzem a jelen vita kereteit, ezek pedig az adózási kérdések. (Dr. Bitay Márton Örs: NGM…) Az erdészeti tevékenységgel, akár a lábon álló erdő értékesítésével összefüggően, ha az erdő alatt lévő földterülettel együtt értékesít a tulajdonos, vagy a különböző erdei haszonvételekkel kapcsolatos adózási anomáliákra, ellentmondásokra, információéhségre, -ínségre és teljessé váló káoszra szeretném felhívni az önök figyelmét. Nyilván nem egyedüliként, meg nem legfőbb szempontként, de azért egyáltalán nem lényegtelen szempontként az az átkos pénz mégiscsak jelentősen befolyásolja az erdészeti tevékenységet, legyen szó akár egy egyszerű, kisebb erdőterület tulajdonosáról, akár olyan vállalkozásokról, amelyek professzionálisan ezzel foglalkoznak.

Saját tapasztalatból és lakossági megkeresésekből, konkrétan Mátészalka, Csenger környékéről, a szatmári térségből azért rengeteg kérdést kaptam az utóbbi időben, és azt se rejtem véka alá, hogy a saját családi gazdaságunkhoz kapcsolódó tapasztalatok és az ezekhez kapcsolódó kálvária az, ami felszólalásra inspirált. Amikor elindultam ebben a kérdésben, akkor a NAV-tól kértem egyébként állásfoglalásokat. Ezek az állásfoglalások rendelkezésemre állnak. Egy-két erdőfelügyelőnek e-mailben el is küldtem, mert elképesztően tanulságos válaszokat kaptam. A NAV részéről viszonylag egyértelműeket és világosakat, de engedjék meg nekem, a teljesség igénye nélkül, hogy konkrétan felvázoljam a problémákat!

Onnan indultunk ki, hogy már az is probléma egy erdőtulajdonos esetében, és vegyünk egy egyszerű alapesetet: 1/1. arányú tulajdonos egy adott személy, és egyben ő az erdőgazdálkodó is. Mondjuk, jellemzően az osztatlan közös tulajdonú területek egy részét most szüntették meg ‑ nem mindet, mert azért jócskán van még az osztatlan közös megszüntetések hiánya miatt probléma ‑, és mondjuk, az adott erdőtulajdonos a tarvágás előtt álló erdőterületét, függetlenül attól, hogy nemes nyárról van szó, vagy esetleg egy értékesebb keményfafajról, szeretné eladni.

Ha ez az erdőtulajdonos elkezd érdeklődni, akkor a következő válaszokat kapja. Ha őstermelőként adja el, akkor állítólag ‑ most fejből mondom, igyekszem nagyon odakoncentrálni ‑ 40 százalékos vélelmezett költséghányadot alkalmazhat vagy érvényesíthet, és az ezt meghaladó rész 40 százalékkal adózik ‑ horrorisztikus! Ha önálló tevékenységből származó bevételként értékesít, akkor emlékezetem szerint jelenleg 15 százalék szja plusz 14 százalék eho ‑ 29 százalék.

Azért minden 100 forintból 29 forint állam bácsinak, azért az is a barokkos túlzások közé tartozik. Aztán, ha az erdő alatt lévő földterülettel együtt értékesít, akkor legjobb esetben, ha 5 éven vagy 1-2 éven belüli a szerzés, akkor 15 százalék, aztán van egy sávos csökkenés, és a megszerzés évét követő 5. év eltelte után válik adómentessé, de az is csak 2017. január 1-jétől. Mert 2016. december 31-éig az volt az adójogi szabály, hogy ha lakóingatlant értékesít, akkor a megszerzést követő 5. év után válik adómentessé az eladás, minden más eset, üdülő, üdülőtelek, termőföld, beleértve az erdőt is, csak a 15. év utáni értékesítés esetén vált adómentessé. Ezt egységesítették, ilyen értelemben ebben van logika, és akár lakócélú, akár nem lakáscélú ingatlanról beszélünk, egységesen a megszerzést követő 5. év után válik adómentessé a vételár.

De bonyolódik a helyzet akkor, ha kivágja a fát, és magát a kivágott fát értékesíti, kvázi ingó adásvételként, vagy a fakivágás jogát adja el a felvásárlónak. Most azokat az anomáliákat már nem akarom idehozni, amelyek nem teljesen adójogi vonatkozásúak, hogy az egyszerű erdőtulajdonos, hogyha nincs szakmai segítsége, kvázi egy erdészeti vagy faügyi ügyvédje, hogy így fogalmazzak, akkor azért a szokásos felvásárlói lehúzások áldozatává válhat, amikor is a választékfa-kihozatalnál vannak igen rugalmas megfogalmazások, akár méret szempontjából, akár az egészségügyi előírások, egészségügyi hibák vagy hiányosságok kapcsán azért jócskán károsodhat a tulajdonos. Tehát találkoztunk egyszer egy őstermelői adózással, találkoztunk egyszer egy önálló tevékenységből származó bevétellel kapcsolatos adózással, aztán ott van akkor, ha ingó adásvétel, tehát a faértékesítés, a fakivágás jogának az értékesítése, az alatta lévő földterülettel együtt történő értékesítés ‑ őskáosz! Őskáosz, és egyébként a NAV, azt kell hogy mondjam, megdicsérem őket, szokatlanul korrekt és egyértelmű válaszokat adott.

Amikor már az agrárkamara egyik adótanácsadójától érkezett válasz, ott már bizony ‑ most hadd ne részletezzem, mert kifeszíti az időkereteket, de írásban megvan nekem minden, nagyon szívesen minden érdeklődő rendelkezésére bocsátom ‑ ko­moly ellentmondások alakultak ki.

(18.50)

Ráadásul 2017. január 1-jétől hatályos egy szabály, hogy az erdőre vonatkozó haszonbérlet esetében emlékezetem szerint a haszonbérleti díj bizonyos feltételek melletti adómentessége ‑ legalább öt évre megkötött haszonbérleti szerződés esetén adómentes a bevétel, a haszonbérleti díjból származó bevétel. Nagy tisztelettel arra kérnék mindenkit, hogy nagyon gyorsan, ahogy mifelénk szokták mondani: sovány disznó vágtában induljon meg egy több tárca közötti… (Gőgös Zoltán: Sovány malac.) Hát, disznó, ma­lac; nálunk inkább disznónak mondják, de ezen nem fogunk összeveszni, Gőgös képviselő úr, nem ez most a lényeg. (Derültség.)

A lényeg az, hogy egységesíteni kellene ezeket az adó­ügyi szabályokat. Ugyanis az erdészeti tevé­keny­ség egészen egyedi, különleges, speciális jellegéből adódóan véleményem szerint vagy egy bizonyos jól értelmezhető határok közötti és bizonyos összeg­ha­tá­rig menő adómentességnek lenne helye, vagy pedig a vélelmezett költséghányadot kellene akár ős­ter­me­lői, akár önálló tevékenységből származó termé­sze­tes személy általi értékesítés során egységesíteni, és nem 40 százalékban megjelölni, hanem egy jóval magasabb vélelmezett költséghányad érvényesítésére kellene lehetőséget biztosítani. Miért?

Azért, mert jellegéből adódóan még egy nyár­tele­pítésnél is, 20-25 éves vágásérettségi korral szá­mol­va, gyakorlatilag telepítettek vagy újra­tele­pí­tettek, akár első telepítés, akár újratelepítés, még esetleg ha be is kerítik, akkor ha csak nyárral szá­molunk, 20-25 év után lesz egyszer belőle pénz. Most a különböző gyérítéseket ne vegyük ide, én most a tarvágással számolok, hogy egyszerűbb legyen a matek, meg egyszerűbb legyen a meghatározás. Eleve már 20-25 év eltelte után nagyon sok számla meg sincs, nem is lehet érvényesíteni, az adójogi szabályok öt éven túl ezeket kizárják, tehát egy jóval magasabb vélelmezett költséghányad és az azon felüli rész egy viszonylag kedvezményes adókulcssal kell hogy meghatározásra kerüljön; hiszen itt nem­csak arról szól a történet ‑ és akkor még egy tölgyültetvényről nem is beszéltünk, ami 70, 80, 100, 120 év, tehát hogy mondjam ezt a másik végletet is ‑, egyszer lát belőle pénzt a gazda, de neki kell elültetni, neki kell gondozni, ápolni, főleg az első 5-6-7 évben.

Ő viseli minden egyes erdőfelügyelőségi bírság kockázatát. Ő bajol a tolvajokkal, mert ahogy a Szentírás is mondja, sokszor más a vető és más az arató, és bizony nagyon sok helyen megdézsmálják a faállományt, és sajnos most már nemcsak a ke­mény­fa-állományokra mennek rá a tolvajok, hanem min­denre, ami elégethető. Mert a hideg nagy úr, és igaz, hogy a nyárfa, mondjuk, pocsék tűzifa, de vala­mennyi meleget az is ad, nem hűti, hanem fűti a kemencét meg a cserépkályhát az is. Ő bajol a tol­vajokkal, ő tesz feljelentéseket a rendőrségen, ha mégis elmulasztja, akkor adott esetben neki lehetnek ebből problémái, és egyszer az életben lát belőle pénzt, és akkor is jól megadóztatják, vagy ha vé­let­le­nül nem tudja kisakkozni törvényes módon a szá­má­ra legmegfelelőbb adózási formát, nem tud erre felkészülni, hiszen nincs sok esetben egy egységes, jól áttekinthető szabályozás, akkor azt látjuk, hogy még akár 30-40 százalék adót is fizet, aztán a megadózott jövedelméből telepítse újra az erdőt, esetleg még kerítse is be, nem akarom részletezni, szintén hektáronként több milliós költségekért.

Ezért annak érdekében, hogy környezetvédelmi szem­pontokat, állami szempontokat, magán­tu­laj­do­no­si szempontokat, felvásárlói szempontokat egy­sé­ge­sen tudjunk kezelni és igazából ebből a szem­pont­ból is rendezzük a kérdést, nem elválasztható ettől a problémakörtől az előbb említettek miatt az adózás kérdésköre. És ezt most mindenfajta támadó szán­dék nélkül mondom, tényleg csak a legteljesebb jóin­dulattal, és ha úgy tetszik, a szerencsés vagy a sze­ren­csétlen véletlen folytán csöppentem vagy ke­rül­tem bele abba a helyzetbe, hogy ezeket az adóügyi ano­máliákat sikerült föltárnom vagy fölfedeznem, mert nagyban befolyásolja a tevékenység haté­konyságát, és egyébként az erdőgazdálkodáshoz való kedvet megalapozhatja vagy alapjaiban rombolhatja, veheti el, ha ez a kör, ez a kérdéskör nincsen ren­dez­ve, és gyakorlatilag egy erdőtulajdonos, a kör­nye­zet­védelmi szempontokról már nem is beszélve, min­denhol csak falakba ütközik, ellentmondásokba üt­közik, magas adóterhekbe, magas telepítési és gondozási költségekbe, mert ez egy, ha úgy tetszik, nagyon szép, nagyon nemes tevékenység, szerintem egy rendkívül különleges tevékenység, különleges szerencséje van annak, aki erdész lehet, erdőmérnök lehet és erdővel foglalkozhat, de jelen pillanatban úgy látom, hogy inkább több a kín, a keserv, a kiadás, az adóteher, mint az ebben fellelhető öröm és előny. Márpedig enélkül hosszú távon, de rövid távon sem képzelhető el eredményes és korrekt erdő­gazdálkodás.

Úgyhogy én azt tanácsolom, hogy a következő idő­szakban egy komoly együttgondolkodás és több tár­ca­közi egyeztetés induljon meg ezzel kap­cso­lat­ban, hogy egységes, világos, egyértelmű szabályozás alakuljon ki, egyforma, egységes adózással, ne ennyire szétszórtan, és ha úgy tetszik, a partikuláris jogalkalmazás lehetőségét megalapozva, mert ez mindenki számára veszélyes. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)