Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy a Jobbik soraiból meddig fognak még elhangozni ilyen felszólalások, hogy meddig engedi a pártelnök, hogy hasonló felszólalásokat mondjanak, hiszen most, amikor a Jobbik rendre, hétről hétre újabb és újabb kezdeményezéseket ír alá a Magyar Szocialista Párttal, amikor együtt szavaz vele a kötelező betelepítési kvótát megtiltó alaptörvény-módosítás ellen, és míg úgy jöttek ide 2010-ben, hogy semmit soha a szocialistákkal közösen nem fognak megtenni, ma már szinte nincs olyan hét, amikor egy közös kezdeményezésen ne lenne ott a szocialisták frakcióvezetőjének vagy a Jobbik frakcióvezetőjének a közös aláírása. Ezt még, úgy látom, egy-két felszólalás erejéig, ezt a fajta antikommunista vonalat tartani fogják, majd pedig ‑ miután már helyi szinten a jelöltállításban is együttműködnek, és itt felszólalnak, és lekommunistázzák az MSZP képviselőit (Z. Kárpát Dániel: Milyen vadászház?) ‑ el­mennek a választókerületekbe (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), és leegyeztetik egymással, hogy Szentendrén meg máshol ki indít jelöltet, ki nem indít jelöltet. (Mirkóczki Ádám: Már reggel hazudsz!)

A választási matematika alapján a következő választásokon miként és hogyan lehet összekacsintani, hogy itt a parlamentben azt mondom neked, hogy egy régi kommunista vagy, majd a választókörzetben pedig azt mondom, hogy itt, kedves barátom, indulj te, a másik körzetben pedig indulok én ‑ ezt a fajta kétszínűséget azért a választópolgárok egy idő után látni fogják, és egy idő után a lepel erről a technikai együttműködésről vagy háttér-együttműködésről bi­zony le fog rántódni. De azért a Jobbik sem támogatta az Alaptörvénynek azokat a szakaszait ‑ mint ahogy az egész Alaptörvényt sem, bár legalább a vi­tán itt volt ‑, amely szakaszok a kommunista rendszert, a kommunista szervezeteket bűnöző szervezeteknek nyilvánították, amelyeknek a célja nem volt más, mint Magyarország elnyomása és Magyarország kirablása. És azt sem támogatták, amikor az Alap­törvényben a történelmi folytonosságot megszakította az az időszak, amikor akár náci német, akár szovjet kommunista megszállás alatt volt Magyarország.

De ugyanakkor nekünk, kormánypárti erőknek viszont fontos európai szinten is fellépni a kettős mérce ellen, amely bizonyos diktatúrákat elítél, és helyi értékén kezel, és megemlékezik az áldozatokról, más diktatúrák áldozatairól pedig nem emlékezik meg, az ő áldozataikat nem tartja olyan fontosnak, és az ott elkövetett bűncselekményeket, bűntényeket mintha kevésbé tartaná jogsértőnek, mint amelyet a nemzetiszocialista diktatúra idején követtek el.

Ez a fontos feladatunk nekünk, magyaroknak is és minden más közép-európai országnak. Ezért fűződik Magyarország nevéhez, hogy 2011 első felében, amikor Magyarország töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztségét, akkor lengyel-magyar-litván közös kezdeményezésre nyilvánították augusztus 23-át, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának évfordulóját először közös európai olyan emléknappá, amely emléknapon a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezünk. Az áttörés, az első ilyen alkalom a magyar EU-s elnökségig váratott magára az Európai Unión belül, amikor a keleti országoknak a szovjet diktatúra alatt meghozott áldozatát ugyanúgy európai sérelemként tételezték, és ugyanúgy emléknapja van, mint sok más nyugat-európai meghurcoltatásnak.

De fontos volt Magyarországon, országon belül is a kommunista diktatúra áldozatainak mind az anyagi, mind az erkölcsi kárpótlása, fontos volt az információs kárpótlás, amelynek révén 2014-től a megfigyeltek az eddigieknél sokkal szélesebb formában férhetnek hozzá a rájuk vonatkozó állambiztonsági iratokhoz. Fontos volt azoknak a listáknak a nyilvánosságra hozatala is, amely listák még sajnos valószínűleg tovább fognak bővülni, amelyeket ezen parlament által létrehívott Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatott ki, és hozott nyilvánosságra, ahol a diktatúra működtetői, a diktatúra haszonélvezői kerülnek először fókuszba, akik a hasznait élvezték annak az elnyomásnak, amely minden magyart a jogfosztottságban tett egyenlővé.

Fontos döntése volt a kormánynak 2013 nyarán az a fajta kárpótlási nyugdíjemelés, amely a kitelepítettek, az internáltak, az ’56-os elítéltek, a közbiztonsági őrizetben tartottak, a szovjet kényszermunkára elhurcoltak, a katonai munkaszolgálatot teljesítettek számára, valamint a helytállási pótlékban részesülők számára a nyugdíjpótlékot emelte meg. És szintén fontos döntés volt, hogy a gulág-emlékévben és az ’56-os emlékévben a nyugdíjpótlékokat, a nyugdíj-kiegészítéseket két ütemben, idén 60 százalékkal, jövőre pedig 40 százalékkal ‑ összességében pedig 100 százalékkal ‑ megduplázta a kormány, ezáltal becsülve meg azokat az embereket, akik bármifajta bűncselekmény nélkül büntetést kellett hogy elszenvedjenek.

De ugyanilyen fontos volt a kommunista nyugdíjpótlékok megvonása, így érdemtelenség okán megvontuk a kitüntetés alapján járó pótlékokat azoktól, akik az ’56-os forradalom és szabadságharc leverésében működtek közre vagy a megtorlásokban, akik ’48 és ’90 között titkosszolgálati tevékenységet folytattak, vagy ebben az időszakban állami vezetők voltak, a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja, az MSZMP vagy a KISZ vezető tisztségét töltötték be. Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Bravó! Fizetésemelést Bencének! ‑ Taps a kormánypártok soraiból.)