Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Öröm látni azt, hogy viszonylag hosszú idő után az Igazságügyi Minisztérium egy alapvetően elfogadható javaslattal áll elő itt az Országgyűlésben. Ez az elmúlt időszakra nem volt jellemző, remélem, hogy a következő időszakra sokkal inkább az lesz.

Amit elöljáróban szeretnék erről megjegyezni, mellőzve a javaslatnak a részletekbe menő ismertetését, hiszen ellenzéki képviselőként én azt gondolom, elsősorban nem ez a dolgom, hanem az, hogy rávilágítsak azokra a problémákra, amelyek a javaslattal kapcsolatban felmerültek. Nagyon sokszor hallgattuk már végig és Trócsányi miniszter úr ‑ hogy mondjam ‑ érvelésének is egy központi eleme, amit most államtitkár úr is magáénak tud, hogy milyen szakmai munka eredményeképpen került ide ez a törvényjavaslat a Ház elé, és ezért a képviselőknek már szinte nincs is más dolguk, mint elfogadni ezt a javaslatot, tekintettel arra, hogy milyen rendkívül magasan képzett szakmai grémium volt az, amelyik ezt előkészítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is azt kell hogy mondjam, hogy egy új kódex esetében ez nem szabad hogy egyáltalán említés tárgya legyen, hiszen itt természetesnek kell tekintenünk azt, hogy egy magasan képzett szakmai grémium az, amelyik előkészíti ezt a javaslatot, és ez önmagában még a parlamenti vitában semmilyen olyan érvet nem szabadna hogy jelentsen, ami miatt ezt ajánlják elfogadásra. Ez egy természetes folyamata egy kódex előkészítésének. Itt is erről van szó. Azonban az, ami már ‑ hogy mondjam ‑ e mögött a mondat mögött meghúzódik, nem először az Igazságügyi Minisztérium érvelésében, azt nem tartom jónak. Azért nem, mert ez azt sugallja, minthogyha az országgyűlési képviselőknek sem kompetenciája, sem más lehetősége nem lenne, hacsak nem akarnak egy magas rangú szakmai grémiummal szembemenni, mint hogy ezt a javaslatot támogassák.

Ennek a javaslatnak nem volt korábban semmiféle politikai egyeztetése. Márpedig én úgy gondolom, hogy ahogy természetes dolog az, hogy egy kódex esetén egy magasan képzett szakmai kodifikációs bizottság alkotja meg a javaslatot az Igazságügyi Minisztérium állandó apparátusával karöltve, ugyanúgy természetes dolog, hogy ennek van politikai egyeztetése, és ez bizony annak a felelőssége, aki ‑ hogy úgy mondjam ‑ politikusként viszi az ügyet, azaz a miniszteré, illetve a beterjesztő államtitkáré.

Ugyanez volt a kifogásunk a polgári perrendtartás esetében is, ott egy kevésbé jól sikerült javaslatot sikerült előterjeszteni. Ami ennél talán még nagyobb probléma, hogy azt sem látjuk, hogy ennek volt-e egyébként szakmai egyeztetése, már a minisztériumon és a kodifikációs bizottságon kívüli szakmai egyeztetése. Fogalmunk sincsen például arról, hogy a bíróságoknak mi a javaslatról a véleménye, ez semmilyen, egyébként elérhető formában nem állt a képviselők rendelkezésére, mármint ez az információ.

Remélem azt, hogy ebben államtitkár úr majd meg tud minket erősíteni, hogy ez a szakmával szintén széles körű egyeztetésen ment át, és pozitív véleménye van. Már csak azért is mondom ezt, mert nem szeretnénk még egyszer abba a helyzetbe kerülni, mint ahogy az új polgári perrendtartásról szóló törvény esetében, ahol egy közel 20 oldalas módosító javaslatot terjesztett elő az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese a Törvényalkotási bizottság ülésén, és ott álltak a képviselők, hogy akkor most hogy is van ez. Hogy is van az, hogy a minisztérium és a bíróság, ott még azt is mondták, hogy elvileg egyeztetett, és mégis egy ilyen terjedelmű, érdemi módosításokkal teletűzdelt javaslatot hozott be a bizottság elé?

Tehát jó lenne tudni azt, hogy mondjuk, a Magyar Ügyvédi Kamarának, a bíróságoknak, adott esetben az ügyészségnek mi volt a véleménye, egyáltalán járt-e náluk ez a javaslat, és ha igen, akkor milyen módosításokat szorgalmaztak. Majd egy kicsit később kitérek erre, például a közrendbe ütközés fogalmának az alkalmazásánál, ahol kifejezetten érdekelne, hogy a bíróságnak mi az álláspontja az új irányról, amit tartalmaz ez a javaslat.

A másik, amit még megemlítenék elöljáróban, hogy a Pp.-ben, és azért hozom ezt elő, mert úgy gondolom egyébként, hogy majd sok törvénynek a felülvizsgálata lesz szükséges, mielőtt ez a jogszabály hatályba lép, és Répássy képviselőtársam is ezt említette, a családjogi perekre vonatkozó szabályokat.

A polgári perrendtartásról szóló törvény vitájában pontosan ez volt az egyik olyan sarokpont, amit mi kifogásoltunk, és ami miatt mi nem tartottuk elfogadhatónak a törvényt, nevezetesen, hogy a gyermekekkel kapcsolatos eljárásokban hihetetlen maradi álláspontot képvisel a törvény, ahhoz képest, hogy ez egy XXI. századi kódex, és az erre vonatkozó szabályok kifejezetten rosszak. Nem veszik figyelembe a gyermekek érdekét, a gyermekek mindenekfelett álló érdekét és ehhez kapcsolódóan egyébként a szakma álláspontját sem, már ami a családjogi szakmát illeti, hiszen ez volt az az elem, amit a legjobban kifogásoltak a magyar családjogi szabályozásban. Azért is emelem ki, még azon túl, amit eddig elmondtam róla, mert a törvényjavaslat azt írja, hogy különös tekintettel van és tiszteletben tartja a nemzetközi szerződéseket, és itt kiemeli pont például a Hágában 1996. október 19-én kelt egyezményt, ami a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedéssel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szól.

Ez helyes. Én remélem, hogy ez így van, hogy ezt tényleg messzemenőkig figyelembe veszi a javaslat. Én azt javasolnám mindazonáltal, hogy ha úgyis szükség van ‑ márpedig rá fogok mutatni itt két helyen is, ahol szükség van ‑ más jogszabály módosítására, jó lenne, hogyha ezt is felülbírálná az Igazságügyi Minisztérium, és például ezekben az ügyekben, szintén ezt a hágai egyezményt szem előtt tartva korlátok közé szorítaná például az ilyen pereknek az időtartamát. Meg lehet ezt csinálni, egészen nyugodtan. És akkor azt tudom mondani, hogy nemcsak a magánjogi törvény, hanem az a mögött álló Pp. is e tekintetben legalább megnyugtató módon tudna módosulni.

Amit kiemelek ‑ és pozitívumként emelek ki ‑, hogy én is úgy gondolom, hogy változott annyit a nemzetközi környezet, hogy egy új magánjogi kódex hatálybalépése indokolt legyen, természetesen a nemzetközi magánjogi kódexre gondolok. Ezt mi alapvetően tudnánk támogatni, tehát azt, hogy ez megújul, azt, hogy ez új formát ölt, hogy most már nem egy törvényerejű rendelet formájában jelenik ez meg, hanem törvény formájában. Nyilván ez önmagában egy picit az idő szavának jobban megfelel, és én is örülnék annak, hogyha tvr.-ek már nem léteznének a magyar jogrendszerben, legutóbb a büntetés-végrehajtással kapcsolatban hozott egy ilyen változást az Országgyűlés döntése.

Azonban szeretném azt mondani, hogy érdemes lenne a javaslatot még egyszer áttekinteni a jogrendszeri koherencia szempontjából, és el kellene végezni a szükséges törvényi szintű módosításokat, amit még egyelőre nem látunk. Tartalmi és technikai értelemben is törvénymódosításokra lesz ugyanis szükség az új magánjogi szabályozás hatálybalépéséig. Ha ezt a teljes jogrendszeri felülvizsgálati munkát későbbre halasztja a tárca, akkor könnyen előfordulhat, hogy már a hatálybalépés előtt sort kell keríteni a magánjogi törvénynek a módosítására.

(14.10)

Szeretném ezt ahhoz hasonlítani, hogy holnap fogjuk tárgyalni az új büntető eljárásjogi törvényt, ott például egyébként, hozzáteszem, államtitkár úr, komoly egyeztetések voltak, és valószínűleg az ellenzék szívesebben is áll hozzá egy így beterjesztett törvényhez, mint egy e nélkül beterjesztetthez, de ott azt várjuk majd szintén a tárcától, hogy a kapcsolódó, ahhoz szorosan kapcsolódó jogszabálycsomagot nyújtsa be. Az államtitkár úr informálisan megerősítette, hogy ez terve a tárcának, ez nagyon jó, nagyon helyes, de talán itt is érdemes lenne ezt elvégezni, mielőtt zárószavazásra kerül a sor, vagy legalábbis ennek a hatálybalépéséig feltétlenül. Például a nemzetközi magánjogról szóló tvr. 38. § (10) bekezdésére és a 41/A. § (3) bekezdésére utal konkrétan az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény.

Az anyakönyvi törvényt, megjegyzem, egyébként is át kellene vizsgálni, kár, hogy ezt elmulasztották a javaslat készítői. Annál is inkább érdekes ez, mert egyébként bizonyos módosításokat ilyen tárgykörben tartalmaztak törvényjavaslatok, például kisebb technikai javításokat elvégeztek, mondjuk, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény esetében, ahol a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletre történik utalás, ugyanígy javították a 2011. évi költségvetést megalapozó törvényt. Tehát érdemes átnézni még a környező szabályokat, mert ebből bizony lehet probléma.

A másik kérdés, amire szintén utaltam, hogy miként alakítják a jogalkalmazói gyakorlatot a módosítások, és itt lenne különösen érdekes tudni azt, hogy egyébként a jogalkalmazónak van-e álláspontja, járt-e nála ez a javaslat. Ezek között is kiemelkedik a közrendi záradéknak a tartalmi változása. A magyar, ma hatályos magánjogi tvr. 7. §-a a generálklauzulát még akként fogalmazza meg, hogy mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben a magyar közrendbe ütközik, ütközne. A kialakult bírói gyakorlat szerint a közrendbe ütközés valamilyen, a közérdeket sértő, ezért mellőzendő konkrét rendelkezést feltételezett idáig, eddig. Egyedi bírói döntések a közrend tartalmának meghatározásához a büntető vagy szabálysértési jogszabályokat vették alapul, hangsúlyozva, hogy a közrend és a jogrend nem azonos fogalmak.

A javaslat bővíti a mellőzés közrendi esetkörét, amikor a 11. §-ban kimondja: „A magyar közrendbe ütközik, és ezért mellőzni kell az e törvény értekében irányadó külföldi jog alkalmazását, ha annak eredménye az adott ügyben nyilvánvalóan és súlyosan sértené a magyar jogrendszer alapvető érdekeit és alkotmányos elveit.” Nem kifogásolom a változást, csak érdekelne, hogy mi az álláspontja erről a jogalkalmazónak, hiszen végeredményben is ez, én azt gondolom, alapvető változást jelent majd a joggyakorlat tekintetében.

Szóval, azt kell hogy mondjam, tisztelt képvi­selőtársaim, tisztelt államtitkár úr, hogy alapvetően ez a javaslat természetesen alkalmas a parlamenti tárgyalásra, azonban számos módosítás szükséges ahhoz, hogy megnyugtatóan támogatni lehessen, és jó szívvel támogatni lehessen az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Még egyszer mondom, én minden alkalommal nehezményezem azt, hogyha a benyújtás körülményei nem olyanok, amelyeket legalábbis én ideálisnak és szükségesnek vélnék.

Én azt gondolom, hogy ha őrizni akarjuk a parlamentnek a tekintélyét, azt nemcsak azzal, sőt elsősorban nem azzal lehet őrizni, hogy transzparenseket ide behoz valaki, vagy nem egy interpelláció kapcsán, hanem azzal, hogyha a magyar kormány, a végrehajtó hatalom komolyan veszi a parlamentet, partnernek tekinti a parlamentet, partnernek tekinti az országgyűlési képviselőket és a frakciókat, és feltételez róluk annyi szakmai kompetenciát, hogy érdemben hozzá tudnak szólni ezekhez a kérdésekhez, magyarán szólva: egyeztet benyújtás előtt, főleg egy ilyen komoly javaslat esetén, még akkor is, hogyha ez egy feles többséggel elfogadható javaslat, már csak azért is, mert a Pp. vitájában is elmondtam azt, hogy egy kódexnek az a célja, hogy időtálló legyen, az a célja, hogy lehetőség szerint kompromisszummal fogadja el az Országgyűlés.

És bizony még akkor is, ha feles törvényről van szó, egy új kódex esetén nem lényegtelen az, hogy éppen sikerül-e átpasszírozni az Országgyűlésen csak kormánypárti támogatással, vagy esetleg egyfajta ellenzék és kormánypárt közti kompromisszum tud kialakulni ezzel kapcsolatban, ugyanúgy, ahogy természetesen a szakmai konszenzusnak is óriási a jelentősége, már csak azért is, mert ilyen esetekben ‑ ellentétben egyébként sok, korábban elfogadott javaslattal ‑ az ellenzéknek nem az lesz a politikai célkitűzése, hogy ezeket megváltoztassa, hanem el tudja fogadni azt, hogy adott esetben hatályban maradjanak, ugyanúgy, mint korábbi kódexei hosszú évtizedeken keresztül, vagy mint mondjuk, a Csemegi-kódex egyes részei akár több mint egy évszázadon át. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Józsa István közbeszól.)