Lezsák Sándor (Fidesz)

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az 1956-os emlékév június 16-án zárul, de már most megállapítható, hogy nincs olyan képviselőtársam, aki valamilyen formában ne vette volna ki részét abban a közösségi munkában, aminek célja az volt, hogy méltó helyére kerüljön az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a nemzet emlékezetében.

Bizonyítják az elmúlt hónapok, hogy kiapadhatatlan élményforrás 1956, és különösen az elmúlt hónapokban felszínre kerültek olyan vidéki történések, amelyek már-már a feledés homályába merültek. Ilyen Nagy Szeder István életútja, életműve, és az a történés, ami ma is rendkívül izgalmas történés az 1956-os októberi napokban. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban.)

Nagy Szeder István kisgazda politikus volt, akit erősen meghurcoltak. 1947-ben kizárták a Kisgazdapártból, ezt követően a Szabadság Párt listáján jutott be a parlamentbe, de a mandátumát megsemmisítették, és ezt követően internálótáborba került, majd visszahúzódva a közélettől élte a napjait Kiskunhalason helytörténészként, építészként. Rendkívül nagy tekintélye miatt ’56 októberében rá figyelt Kiskunhalas közössége, azonban ő a kérés ellenére nem vállalt a forradalmi bizottságban munkát, mert azt mondta, hogy kommunistákkal, a volt vezetőkkel nem hajlandó együtt dolgozni. (Az elnök csenget.) Azonban 1956. október 27-én, amikor szombaton este tüntetés volt Kiskunhalason, a mai Bethlen Gábor téren, a kommunista sortűz két halálos áldozatot és több sebesültet követelt. Ekkor kihirdették az ostromállapotot, a katonai igazgatás vette át a város irányítását, az indulat sűrűsödött, gyúanyaggá vált, és ebben a zaklatott, robbanásig feszült légkörben hétfőn, október 29-én a városi tanács kommunista vezetői újólag kérték Nagy Szeder Istvánt, hogy vegyen részt a forradalmi bizottság munkájában, rendkívüli népszerűségével segítsen oldani a feszültséget, levezetni az indulatokat, megakadályozni az újabb vérontást.

Nagy Szeder István azzal a feltétellel vállalta a bizottsági tagságot, ha 48 órán belül Kiskunhalason demokratikus módon önkormányzati választást tartanak. A feltételt elfogadták, és így került sor november 1-jén az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egyetlen szabad demokratikus önkormányzati választására. 48 órán belül megszervezték Nagy Szeder Istvánék ezt a választást, két nap előkészület után, csütörtök reggel 8 órakor megnyíltak a szavazókörök, délután kettőig lehetett szavazni. Volt olyan szavazókör, ahol a részvétel 100 százalékos volt, közel 16 ezren vettek részt a választáson, és még mozgóurnák is voltak, vitték a mozgóurnákat a kórházakba. Minden párt, politikai erő részéről elismert, szabályos önkormányzati választás történt Kiskunhalason.

A voksok 76 százalékát a Független Kisgazdapárt nyerte el, a Szociáldemokrata Párt 14 százalékot kapott, 6 százalékot kapott a Nemzeti Parasztpárt, és a Magyar Dolgozók Pártja, a Kommunista Párt pedig 4 százalékot. Még ez is sok, mondta Nagy Szeder István később.

November 1-jét követően már hozzáláttak a környező településeken, hogy előkészítik a választást, azonban a szovjet tankok, a megszállás eltiporta ezeket a kezdeményezéseket. Ezt követően Nagy Szeder István 16 vagon élelmiszert gyűjtött a munkatársaival (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), különösen a református egyház segítségével. Nos, Nagy Szeder Istvánra emlékezünk, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)