Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kell kezdenem, hogy mi nem ugyanolyan sikertörténetként és sikersztoriként látjuk a Magyar Nemzeti Bank 2015. évi tevékenységét, mint ahogy azt Matolcsy György jegybankelnök úr látja.

Az MNB 2015. évi beszámolóját érdemes úgy értékelni, hogy különválasztjuk az egyes területeket és feladatokat. Először az összefoglaló megállapításokat szeretném elmondani, és utána ezeket egy picit részletesebben is kifejtem.

Ami a kötelező feladatok egy részét illeti, a kamatpolitikát és az árstabilitást, azt az MNB a mi tapasztalataink és véleményünk szerint nem kiemelkedően látta el. Nem kiemelkedően, mert nem volt más dolga, mint alkalmazkodni a kedvező nemzetközi trendekhez, és csökkenteni a kamatokat. Ezt a Magyar Nemzeti Bank némi óvatossággal meg is tette.

A kötelező feladatok más részénél viszont megbukott. A pénzügypiaci felügyelet erőtlen és vak volt, a politikai korrupciótól béna. A brókerbotrányok, különösen a Quaestor-ügy megmutatták, hogy miért káros az országra a kiépült korrupt fideszes rendszer, hogyan okoz több száz milliárd forintos kárt az embereknek. Az MNB a törvény szerint közreműködik a gazdaságpolitika támogatásában is. Ehhez képest mi úgy látjuk, hogy Matolcsy György nem támogatja, hanem irányítja a magyar gazdaságpolitikát, ami lényegében alkotmányellenes, mert a felelős minisztériumok helyett a felelőtlen MNB hozza a döntéseket.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Amit a kötelező feladatokon felül pedig a Magyar Nemzeti Bank tett, az botrány, a világ szégyene. A felelőtlen és az LMP szerint törvénytelen pénzszórás, az urizálás, az Alaptörvényt és a saját etikai kódexet is szembeköpő offshore-ozás a korrupció fellegvárává tette a Magyar Nemzeti Bankot. A párhuzamos gazdaság, kultúr- és oktatáspolitika létrehozott egy államot az államban, egy dúskáló kifizetőhelyet, méghozzá az ország elesettjein, az adósokon élősködve.

(11.00)

A Magyar Nemzeti Bank elnöke eközben a Bankszövetség elnökéknek lakását használja, szintén szabályokat szegve; és a feudális, korrupt berendezkedésre még büszkék is. Matolcsy Györgyöt a miniszterelnök és ennek nyomán a fideszes hátország jó része gazdasági zseninek tartja, aki kihúzta az országot a gödörből, és akinek éppen ezért mindent el lehet nézni, akár százmilliárdok lenyúlását és az MNB lezüllesztését is.

Csak a tényszerűség kedvéért: az elmúlt évek folyamataiban zsenialitásnak nincs nyoma. A magyar gazdaság teljesítménye az ugyanolyan körülmények működő kelet-közép-európai társainkhoz képest is lemaradóban van. Mind növekedésben, mind a költségvetési helyzet javulásában, mind a kamatok és az infláció csökkenésében hasonlóak a trendek, csak épp a legtöbb helyen kedvezőbbek. A kelet-európai trendeket nézve nyoma sincs kiemelkedő, zseniális teljesítménynek. Inkább szégyen és a matolcsysta politika kudarcát jelzi, hogy miközben évente a GDP 3-5 százalékának megfelelő forrást hívunk le, a gazdasági növekedésünk mindössze 2 százalék, azaz anélkül valószínűleg negatív lenne, mert a pénz elfolyik, azt is tudjuk, hová: magánzsebekbe. Az egyik központi elfolyó pedig maga a Magyar Nemzeti Bank.

Az összefoglaló megállapítások után vegyük a területeket sorba! Kamatpolitika. A 2015-ös év nemzetközi szempontból nagyon kedvező volt ahhoz, hogy Matolcsy György véghez vihesse, és saját sikerének könyvelhesse el a további alapkamat-csök­kentést. Ennek az egyszerű magyarázata az, hogy a trend a világpiacot meghatározó jegybankoknál is az volt, hogy alacsonyan tartsák az alapkamatot. Amerikában nyolc évvel a válság után, 0,25 százalékra csökkentették az alapkamatszintet 2015 decemberében. Csak ezután történt egy minimális emelkedés 0,5 százalékos szintre.

Ami viszont ennél is sokkal fontosabb, hogy ezalatt az Európai Központi Bank 2015 januárjában jelentette be a mennyiségi lazítást, ami minden uniós ország jegybankjának kedvező hír volt, és teret adott további kamatcsökkentésre.

Ez alatt az idő alatt az Európai Központi Bank kamatlába történelmi minimumszinten volt, 0,05 százalékkal. Tehát ilyen piaci környezetben a magyar jegybank nem vállalt nagy kockázatot, hogy 2014. július után majdnem egy évvel, 2015 márciusában bejelentette, hogy tovább csökkenti a magyar jegybanki alapkamatot. Ezért fontos megjegyezni, hogy a magyar jegybankelnök által sokat mondott sikeres kamatcsökkentési politika valójában a külső környezetnek köszönhető, mert olyan dolgot szeretnének óriási saját sikerként elkönyvelni, ami nem nekik köszönhető, és amiben nem is vállaltak kockázatot. Ugyanez vonatkozik a csökkenő inflációra is, amiben még szerepet játszott a jelentős energiaár-csökkenés is.

Forintosítás. 2015 egyik fontos eseménye volt a devizahitelek kötelező forintra átváltása. Erre Matolcsy György különösen büszke, és erre hivatkozva rabolja azóta is az országot. A devizahitelek forintosítása helyes lépés volt, csak éppen jóval korábban meg kellett volna lépni, és akkor nem szenvednek milliók hosszú évekig. Róna Péter is már 2011-ben javasolta, de korábban is meg lehetett volna lépni, ahelyett, hogy Szijjártó és Kósa bedönti a forintot, és adósságcsapdába küld több százezer devizahitelest.

Ami pedig a végrehajtást, az árfolyamot illeti, szembehazudták az egész országot. Nem felvételkori, hanem aktuális piaci árfolyamon forintosítottak. Ebből a Magyar Nemzeti Banknak saját bevallása szerint 134 milliárd forint profitja származott, amit a később részletezendő módon lenyúlt magáncélokra. Így fordulhatott elő, hogy a devizahitelesek nagy része, miután már kifizetett annyit, mint amennyit felvett, azzal szembesült, hogy még mindig az eredeti összeggel tartozik. Ha a Magyar Nemzeti Bank és a kormány valamennyire is komolyan vette volna a pénzügyi fenntarthatósági követelményeket, akkor támogatta volna az LMP azon javaslatát, ami adósságplafont határozott volna meg, és bevezette volna az elsétálás jogát. De önök ezt nem támogatták.

Devizatartalékok. 2015-ben a hivatalos devizatartalék 34,5 euróról 30 milliárd euróra csökkent. Ez a csökkenés még igazolható a devizahitelek átváltásával. Azonban ebből trend lett, ma már csak 25 milliárd eurón áll, ami veszélyes, felelőtlen játék az ország stabilitásával. Az ingyenpénz-korszak vége olyan sokkokat, mozgásokat hozhat, ami a kicsi, nyitott országok pénzügyi stabilitását megingathatja. A devizatartalékok durva csökkentése a védelmünket is gyengíti.

És akkor néhány szót a nemzeti hitelprogramról. Szintén az ország gazdaságpolitikájának támogatása körébe tartozott a nemzeti hitelprogram. Kutatók értékelései szerint azonban a növekedési hitelprogram eredeti célját csak nagyon korlátozott mértékben sikerült elérni. Azaz, a kis- és középvállalkozások hitelhez jutása és ezen keresztül a szektor beruházási aktivitásának növelése nem valósult meg. Kevés olyan cég jutott hitelhez a nemzeti hitelprogramon keresztül, amelyek enélkül nem jutottak volna hitelhez, illetve e konstrukció nélkül beruházási aktivitásuk csökkent volna. Azaz, önök rengeteg pénzt öntöttek a programba, nagyjából hatástalanul.

A világgazdasági környezet, a csökkenő kamatok miatt ugyanis nem a hitelhez jutás lett a magyar vállalkozások, különösen nem a kis- és középvállalkozások problémája, hanem a kereslethiány, a magas és merev adóterhek és a képzett munkaerő kivándorlása. A Magyar Nemzeti Bank azonban ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyva, dilettáns módon vitt végig egy óriási és drága programot.

És akkor a pénzügypiaci felügyeletről. A 2015. évet a brókerbotrányok jellemezték. 2015. február 23-án a Buda-Cash, március 6-án a Hungária Értékpapír, március 10-én a Quaestor cégcsoport bukott be. A károkat az előbbi esetben nagyjából fedezi a felhalmozott vagyon, ám a Quaestor esetében ‑ az évszázad lopásában, igen, ami nagyobb, mint a 4-es metró költségei, pedig az sem volt kicsi ‑ már nem. Itt már megmutatkozott a feudális fideszes berendezkedés kára. Ahogy az LMP többször megfogalmazta, ez egy politikailag támogatott pilótajáték volt. A Quaestort nem ellenőrizték megfelelően, sőt hagyták, hogy egy tízmilliós alaptőkéjű cég egyre nagyobb, előbb 50 milliárdos, majd 70 milliárdos, nyilvánvalóan fedezetlen kötvénykibocsátásokba kezdjen. Miért takargatta a Magyar Nemzeti Bank ezt a pilótajátékot? Azért, mert Tarsoly Csaba úgymond politikai védelmet élvezett Szijjártó Péter külügyminiszter jó barátjaként és futballfinanszírozóként közvetve Orbán Viktortól is.

A történetnek fontos szereplője még az ügyészség is. Polt Péter főügyész lányának barátja ugyanis Tarsoly Csaba személyi titkára, legbizalmibb embere volt. Polt Péter felesége pedig személyzeti igazgatóként kap havi ötmillió forintot a Magyar Nemzeti Bankban, plusz három alapítványban is kuratóriumi tagságot kapott. Az összefonódások nyilvánvalóak, kéz kezet mos. Nem meglepő, hogy senkit nem találtak hibásnak. Tarsoly Csaba titkárát még csak ki sem hallgatták.

És akkor beszéljünk egy kicsit az alapítványok létrehozásáról! A Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné alapítványokat, hála még a független bíróságoknak, viszonylag részletesen ismerjük. Bár próbálták eltitkolni, azt hazudni, hogy az állampolgároktól lenyúlt pénz elveszti közpénz jellegét, ha azt egy alapítványba eldugdossák, ezt a törekvésüket minden jogi fórum jogtalannak ítélte. A Magyar Nemzeti Bank hat alapítványt, azok öt céget hoztak létre. Az alapítványokban 30 vezető, kuratóriumi tag működik, ez az egyik fő szerepe is a hálózatnak, hogy a Matolcsy-klánnak szolgáljon kifizetőhelyül.

(11.10)

A vezetők évente összeadva 320 millió forintot keresnek. Az alapítványok 260 milliárd forintot kezelnek. Székháznak és üdülőnek 17 ingatlant vásároltak, 19,5 milliárd forintért. Az alapítványok által alapított cégek közül a legérdekesebb a Ferida Zrt. Ez a cég mintegy 20 milliárd forintot kezel, és köze lehet egy szingapúri befektetési alaphoz, ami egy konzorcium részeként felvásárolt egy magyar bankot. Tegyük hát össze: a pénzpiac felügyeletével megbízott Magyar Nemzeti Bank közvetve alapít egy céget, ami mindenféle offshore-üzelmeken keresztül bankot vesz. Hogy fogja ezt a bankot azután majd felelősen felügyelni? Hát, a válasz sajnos az, hogy sehogy.

A Magyar Nemzeti Bank ezzel belső piaci szereplővé vált, ahol közpénzen magán-, családi és klikkérdekeket szolgál, még a devizahiteles átverésnél is nagyobb összegeket mozgatva és befolyást gyakorolva. Valójában a magyar törvények értelmében ezekért az üzelmekért a Magyar Nemzeti Bank vezetésének, Balog Ádámnak, az MKB vezérének és az egyik kuratórium elnökének és még sok más szereplőnek börtönben kellene ülnie, ha lenne működő ügyészségünk, de nincs, mert azt megvásárolták havi 5 millió forintért.

Összefoglalva: a kötelező feladatokat a Magyar Nemzeti Bank vagy közepes szinten oldotta meg ‑ kamatpolitika ‑, vagy drágán vezetett dilettáns módon tervezett programokat ‑ nemzeti hitelprogramok ‑, vagy kudarcot vallott a politikai korrupciós összefonódásai miatt ‑ pénzügyi felügyelet. Egyéb tevékenységei pedig minősíthetetlenek, a közpénzek felelőtlen magánosítása és sajátjaként kezelése miatt az MNB egész felső vezetése a büntetőjogi felelősségre vonást nem kerülheti el.

Mindezek alapján az LMP a Magyar Nemzeti Bank 2015. évi beszámolóját nem fogja elfogadni. Köszönöm szépen.