Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy helyzetemmel visszaélve egy régi emlékemet idézzem fel; ugye, régi bűnöknek hosszú az árnyéka… ’98-ban, amikor először kormányra kerültünk, azzal kellett szembesülnünk, hogy a Horn-kormány hivatali idejének utolsó napján a pénzügyminiszter, akit akkor Medgyessy Péternek hívtak, aláírta a 4-es metró támogatási szerződését, emlékezetem szerint 198 milliárd forint összegben.

A dolognak egyetlen baja volt, hogy erre az 1998. évi költségvetésben egy huncut fillér nem volt. Tehát egy olyan fedezetlen támogatási okiratot örökölt meg az akkor hivatalba lépő Orbán-kormány, ami minden jó szándék mellett is egyszerűen nem volt meg. Utána négy évig azon rugóztak a szocialisták és a liberálisok, hogy miért nem kezdődik meg a 4-es metró építése. Azért, mert nem volt meg rá a pénz. Az most már az OLAF-jelentésből is kiderült, hogy nemcsak a pénz hiányzott, hanem a műszaki, szervezeti, irányítási és minden egyéb más, ilyen nagy projekthez szükséges előkészítés és felkészítés.

Ilyen előzmények után joggal érdekli az állampolgárokat, hogy ki a felelős az OLAF-jelentésben feltárt visszásságok bekövetkezéséért, és ha a felelősség megállapítása megtörténik, hogyan történik majd meg a felelősségre vonás.

(9.40)

A metródossziéból ugyanis egyre megdöbbentőbb információk látnak napvilágot. Azt a múlt hét óta tudjuk, képviselőtársam is utalt rá, hogy Dem­szky Gábor sem politikai, sem büntetőjogi értelemben nem tartja magát felelősnek. Büntetőjogi felelősségét természetesen nem tisztem megítélni, meg sem kívánom előlegezni, ezt az igazságügyi szerveknek kell tisztáznia. A korábbi főpolgármesterről és a politikai pártjáról a választópolgárok pedig már ítéletet mondtak, hiszen megbuktatták őket, kiszorultak az országos és a fővárosi politikából, de még volt idejük a 4-es metró építését megindítani és túlnyomórészt bonyolítani.

Azt természetesen ennyi év után nem tudjuk megítélni, hogy ez egy politikai trükk volt-e a liberálisok és a velük karöltve várost vezető szocialisták részéről. Lehet, hogy úgy érezték, hogy a metróprojekt szerződéseinek megkötése az utolsó lehetőség arra, hogy ebből a nagy kalapból komoly összegeket ellopjanak, elcsaljanak akkor, amikor pontosan tudták, hogy a számlát már nem nekik kell állniuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány és a főváros megörökölte ezt a beruházást elődeitől a 2010-es választás után. Az most már ismert, hogy nem volt generálkivitelező, hogy a szerződések egymásra épültek, hogy a kivitelezők a munkaterületeken egymást akadályozták, hogy a három forrásból történő finanszírozás pedig bonyolult és átláthatatlan volt. A projekt megindulásakor azt sem verte senki nagydobra, hogy gyakorlatilag bármelyik vállalkozó korlátlan összegű követelést intézhet a beruházó felé. A főváros előtt akkor két lehetőség volt: vagy félbeszakítja a beruházást, vagy megpróbálja a károkat enyhíteni és a metróvonalat megépíteni.

Tarlós István felelős városvezetőként eljárva az utóbbi mellett döntött, az előnytelen szerződéseket a kivitelező korlátlan követelésérvényesítésének gátat szabva módosították, átláthatóvá tették a szerződéseket, és így a projekt önköltsége, ahogy ma már szóba került, 452 milliárd forintról mintegy 406 milliárdra csökkent.

Az OLAF-jelentés egy újabb kihívást jelent mind a kormány, mind a Főpolgármesteri Hivatal számára. A feladat ismét az, egyszer enyhíteni azt a kárt, amit a magyar állampolgároknak, a magyar adófizetőknek állni kell, ehhez pedig a kormány minden jogi és pénzügyi segítséget megad a fővárosnak. Ugyanakkor meg kell állapítani a felelősséget, és akinek a felelősségét megállapítják, azt felelősségre kell vonni, és velük szemben a keletkezett károkat érvényesíteni kell. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokból.)