Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mire költ el az NHH évi 20 milliárd forintot? Ez volt a kérdés, amit Nyitrai Zsolt, akkor még ellenzéki képviselő tett föl ebben a Házban. Akkor ezt ebben a Házban még meg lehetett kérdezni, ma én nem kérdezhettem meg. Nem kérdezhettem meg azt sem, hogy miért tartalékol ennyit. (Halász János közbeszól.) Nem vártam most még rögtön választ, szerintem lesz majd erre lehetőség. Akkor még erről talán volt is vita, és talán egy picit hadd utaljak vissza az előző vitára.

Persze, játszhatunk úgy, hogy mi könyvelők vagyunk. Játszhatunk úgy, hogy a sorokat egymás mellé illesztjük, és megnézzük azt, hogy a bevétel meg a kiadás egymással egyensúlyban vannak, és egészen biztos vagyok benne, hogy van arra a 650 főnyi szakapparátusban elegendő szürkeállomány, hogy ezt indokolható módon elénk is tudják tenni, és a tartalomról pedig nem fogunk vitatkozni.

De az, hogy e mögött a hatalmas mennyiségű pénz mögött teljesítmény kell hogy legyen, eredmény kell hogy legyen, célszerűség kell hogy legyen, abban teljesen biztos vagyok. Szerintem erről is kell ejteni egy-két szót, és talán nem baj, és biztos vagyok benne, hogy nem sületlenség, ha erről beszélünk. Ha könyvelőkkel akarunk beszélgetni, akkor el kell menni egy könyvelőirodába. Itt mi országgyűlési képviselők vagyunk, ahol úgy gondolom, a tartalmat, a mögöttes tartalmat is szeretnénk látni.

(2.00)

De akkor beszéljünk egy kicsit a számokról ? én többet fogok beszélni a számokról. Az új médiarezsim négyévnyi működése alatt meg is vonható ez az egyenleg. Azt látjuk, hogy az NHH feladatait átvevő NMHH láthatóan tartósan nagyobb költséggel, immár több mint 32 milliárd költséggel és sokkal nagyobb apparátussal, tehát 400 fő helyett 650 fővel dolgozik, ami jövőre valószínűleg ismét emelkedik, amely 8,3-8,5 milliárdos bérterhet ró ki, ami alapvetően azt mondja, hogy járulékok nélkül évente egy főre mintegy 13 milliárd forintnyi kiadás az, amit beterveztek. (Sic!)

Amit még látunk, az az, amit képviselőtársam is elmondott, hogy szerkezetében és tagoltságában nem sok minden változott a tavalyi költségvetés óta. Ez önmagában talán nem is volna baj. Amit látunk ebben, az az, hogy ez a tagoltság talán egy kicsit még kevésbé lett tagolt, még kevésbé átlátható az a bevételi, s még kevésbé látható az a kiadási oldalon, hogy mit mire költenek. Hogy úgy mondjam, egy kicsit tágultak a sorok. Ezeket érdemes magyarázni, nem szabad mindent a hatékonyság oltárán, ennyire hatékonyan nem kell még használni a papírt és a tintát is, nyugodtan ki lehetett volna osztani ezeket a rácsokat még az Excel-táblázatban.

Tavaly még láttuk azt, hogy hogyan akar bevételhez jutni az NMHH, amikor szépen, koncessziós és blokkpályázati frekvenciadíjakra, UMTS pályázati frekvenciadíjakra, egyéb frekvenciadíjakra és új frekvenciadíjakra bontotta szét azt az usque 18 milliárd, egészen pontosan 18 milliárd 16 millió forintot. Idén már nem látjuk, hogy mi alapján kívánják beszedni azt a 18 milliárd 538 millió forintot. Gondoljuk, hogy hasonló tagoltságban, de ez ugye nem derül ki a benyújtott költségvetésből. Úgy gondolom, hogy ez nem trehányság volt, úgy gondolom, hogy ez a szerkezet üzen. Ez a szerkezet üzen, méghozzá egyfajta központosítást üzen ez a szerkezet. Látjuk azt, hogy akár a rádiók, akár természetesen a televíziók sugárzásával is, illetve azok frekvenciáinak a csökkentésével, az üres frekvenciákkal mind a kommunikáció, mind pedig annak a médiumai, amelyek ezeket közvetítik, egy irányban kell hogy hassanak, és most már nem akarják valójában részletezni azt, hogy mondjuk, láthatnánk azt, hogy új frekvenciadíjak címén mennyit szeretnének beszedni, mi lesz azzal a nyolc vidéki megszűnt rádióállomásnak a frekvenciájával, és mi lesz azokkal a rádiókkal, azok működnek-e majd a jövőben.

Látjuk, hogy takarékosabban működnek. A Médiatanács takarékosabban működik; 1 milliárd 528 millió forint helyett 1 milliárd 433 millió forintot költ magára ez a tanács, amely egészen biztosan jól végzi a munkáját, de úgy gondolom, hogy ők az egyetlenek, akik ebben a költségvetésben a számok alapján takarékosabban látják el a munkájukat.

Itt újra felhoznám a célszerűség, az eredményesség és a mögöttes tartalom kérdését, amit ugyancsak látni kell ebben. Úgy gondolom, hogy erre kell még majd időt szánnunk, és kell még majd a vitára időt szánnunk, hogy esetleg mi is talán jobban megértsük azt a fajta érvelést, hogy ennek egyetlenegy szem eredményessége van, az egy kétharmados győzelem lehetett.

Amit mi látunk, hogy mások viszont nem tudnak ilyen takarékosan gazdálkodni. Nem tudnak azok takarékosan gazdálkodni, akiknek többet kell fizetniük jövőre. Ez nagyon-nagyon meglepő módon az RTL és a TV2, amelyeknek a 25-25 millió forintos médiaszolgáltatási díját 65 millió forintra emelték. Akiknek még nem sikerült nagyon hatékonyan üzemelni, az az MTV, a Duna TV és a Rádió, amelyeknek 70-70-70 millió forinttal emelkedik a kiadása. Illetve, amit még látunk, hogy az MTI mintegy 200 millió forinttal költhet többet a következő évben.

Azt is látjuk, hogy kevesebb pályázat lesz, hiszen a pályázati támogatási díjakat, legalábbis azok bevételét 75 millió forintról 48 millió forintra csökkentették. Itt azért el kell mondani, hogy a helyi nyilvánosság szempontjából nagyon fontosak a helyi médiumok, a helyi rádiók, a helyi tévék. Én értem azt, amit ez a költségvetés sugallni akar: mindent egy irányba, minél átláthatatlanabbul, minél jobban ködösítve, minél kevesebb számmal dolgozva, és mindent egy irányba, egy központba kell tolni. Úgy gondolom, hogy ennek a hatóságnak talán az is volna a feladata, ami korábban is a feladata volt, csak akkor még jóval olcsóbban működött, amikor még ORTT volt, hogy azért egy színes, plurális palettát, ha már a demokráciáról annyi szó esett, egy olyat is hozzon létre, hogy helyben talán lehessen elmondani azokat a véleményeket, amelyek a helyieket is érdeklik. Nem biztos, hogy országosan mindenkit érdekel, hogy mi történt éppen Debrecenben vagy az én hazámban, Komlón, Pécsen, de az ottaniakat bizony ez érdekli, még akkor is, ha erre önök nem fordítanak, illetve az NMHH erre nem fordít ekkora figyelmet.

Amit már korábban Novák Előd képviselőtársam is mondott, az pedig a tartalék kérdése. A következő év működési tartaléka 5 842 200 000 forint. A tavalyi összeg, ami tény lett a tervhez képest, az 5 746 800 000 ezer forint. Egy önök által is elismert, kimondott és leírt 32 milliárdot alig meghaladó költségvetésű kormányzati intézményben, hiszen azért ez persze független, de közpénzből gazdálkodik, és az államháztartás része, és ezért itt a parlamentben nekünk ennek az eredményességéről, illetve a tervezéséről, költségvetéséről beszélnünk kell: hogyan lehet az, hogy ennek a 32 milliárd forintnak közel az egyharmada, kicsit több, mint az egyharmada most már tartalék lesz?

Ha most kint lennénk a piacon, ahol azt szokták mondani, hogy ha egy társaságnak 90 napi működését meghaladó készpénztartaléka van, akkor az valójában már nem tartalék, az már intervenciós keret. Mire akarunk beavatkozni? Hova akar beavatkozni az NMHH ekkora tartalékkal, és egyáltalán miért van szükség ekkora tartalékra, ha rulírozó hitelt is persze föl kellett venni, ha mellette hatalmas beruházási hitelt is föl kellett venni? Akkor miért nem tervezték ezt meg korábban jobban? És mondjuk, akkor nem lenne szükség 4 milliárd 200 millió forint rulírozó hitel magunk előtt görgetésére, még akkor sem, ha most azt hallottuk, hogy ebben a költségvetési évben ebbe be is törlesztenek 4 milliárd 200 millió forintot. De efölött még mindig marad 5 milliárd 842 millió forint ? akkor mire való ez a tartalék? Hiszen a támogatásokra nem adják ki, mert látjuk, hogy nem akarunk színesebb és plurálisabb médiateret magunk körül, nem akarjuk támogatni a kisebb médiavállalkozásokat, a nagyobbaktól lehetőség szerint többet veszünk el. Nem akarnak bírságolni sem, hiszen a tervezett bírság összegét 150 millióról immár csak 21 millió forintra csökkentették. Akkor mire tartalékolnak, és mire halmozzák fel ezt a hatalmas összeget, még akkor is, ha ez természetesen a jogszabály szerint megfelelően van számon tartva, és gondolom, hogy úgy is történik? Ha véletlen nem úgy történne, akkor gondolom, hogy megváltoztatnák a jogszabályokat.

Az új médiatörvény bevezetése óta a hatóság és a közmédia belső működéséről, átláthatóságáról nekünk, ellenzéki képviselőknek nagyon nem lehet képünk. Az, amit kívülről látunk. A regnáló hatalom kizárólag a saját delegáltjaival töltötte fel a hatóságot, egypártivá vált a médiatanács, felügyelőbizottságban és a közmédiában immár pályáztatás nélkül, azt kell mondanom, hogy kiválasztott, de talán jobb szó az, hogy kijelölt vezetői rendelkeznek minden felett anélkül, hogy tevékenységükről, a közpénzfelhasználásukról bármilyen módon számot kellene adni, bármilyen módon arra rá lehetne látni.

Saját magát ellenőrzi ez a hatóság, urak. Most sem vitatkozhatunk róla akkor, amikor ezt közvetíti a közmédia, tudom, azért, mert mindenkinek haza kell érnie az önkormányzatok alakuló ülésére, de most sem vitatkozhatunk akkor, amikor ezt közvetíti a közmédia, hanem éjjel, most már lassan negyed háromkor vagy hajnali negyed háromkor vitatkozhatunk erről.

(2.10)

Én úgy gondolom, hogy mindez, mind a tartalom, mind a struktúra és annak az üzenete azt hordozza magában, hogy amik elhangzottak a múlt évben is, a múlt év beszámolójáról is, azok igazak lesznek a jövő év beszámolójára is. A költségvetésről is vitatkoztunk, a költségvetésről is elmondtam a véleményünket, de kérem önöket, hogy legyenek abban partnerek, hogy ne könyvelők legyünk, hanem országgyűlési képviselők, és próbáljuk meg a mögötte lévő tartalmat, az üzenetet, a struktúrának az üzenetét is megtalálni, meghallgatni, és ha az is megvan, akkor ? úgy gondolom ? a végén még egy érdemi vita is kialakulhat belőle, nem pedig az, hogy fogjuk már fel, hogy választások voltak, és azt önök nyerték. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)