Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az egyházon belül sem volt mindig egységes az, hogy milyen ünnepeket tartsanak, milyeneket nem. Ha már a reformációról szó esett, elég régen olvastam már, de egyik kedvenc olvasmányom volt Merlétől a Francia história vagy históriák, nem tudom pontosan, mi volt az első könyv címe, aztán az egész regényfolyamnak nyilván históriák. Abban van egy nagyon szép jelenet, amikor a báró úr az ő háza népét megtéríti katolikus hitről református hitre. Persze, mennek az érvek, és hallgatnak is a rá a férfiak. Az asszonyok egy kicsit kétkedtek, nehezebben fogadták el, hogy Szűz Máriát ezentúl nem kell nekik, sőt, nem is szabad szentként tisztelni, de végül szépen a báró úr egész háza népe, úgy, ahogy kell, áttér a református hitre.

Majd az egyik embere megkérdezi a báró urat, hogy jó-jó, de mi lesz a szentek ünnepével, ugye, azokat ugyanúgy megünnepeljük, mint eddig. A válasza a hittérítőnek az volt, hogy erről szó sem lehet, mert ha nem ismerjük el a szenteket, akkor természetesen nem fogjuk megünnepelni az ő napjukat sem. Akkor döbbent csend lett a teremben, mert rájöttek, hogy 50 ünnepet buktak el évente az áttéréssel.

Úgyhogy lehet, hogy Kálvinnak és Luthernek világos elvei és meggyőződésből fakadó álláspontja volt ebben a kérdésben, de gyanítom, hogy a báró uraknak egyéb megfontolásaik is voltak. Tehát már a kereszténység történetében bizony az egyházi ünnepek is változó napokon és változó számban zajlottak. Ez csak egy kiegészítő adalék, nem újra nyitva és egyáltalán nem cáfolva az eddigieket. Csak szeretném jelezni, hogy, még egyszer mondom, nem ördögtől való megfontolni a gazdasági és társadalmi hatásokat sem.

Köszönöm szépen a figyelmet.