Vona Gábor (Jobbik)

VONA GÁBOR (Jobbik): Miniszterelnök úr, úgy látom, hogy ezzel a letelepedésikötvény-üzletággal én rátapostam az ön tyúkszemére. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük dr. Rétvári Bence: Odáig érsz.) Ugyanis az a sajtóhadjárat és az a sajtóhisztéria, amit ellenünk irányított, az tényleg minden képzeletet alulmúl. Egyes sajtóhírek szerint ön házon belül azzal próbálja magyarázni ennek az intenzitását, hogy állítólag én négyszemközt, amikor négyszemközt találkoztunk, önt megfenyegettem, ráadásul a családjával.

Miniszterelnök úr, nézzen a szemembe! (Derült­ség a kormánypártok soraiban. ‑ Orbán Viktor Vona Gábor szemébe néz és állja a tekintetét.) Én önt nem fenyegettem meg, pláne nem a családjával nem fenyegettem meg, miniszterelnök úr, ugyanis ez nem az én stílusom. Ez az ön stílusa. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) És ön ne a sajtóhiénáit küldje rám, ne Terry Blackkel üzen­gessen, ne Árpival, a jó munkásemberrel próbáljon meg engem eltakarítani a politikai életből, hanem ha van még önben bátorság, akkor tíz év után végre álljon ki egy nyilvános politikai vitára, egy élő vitára, ami elől ön folyamatosan menekül, miniszterelnök úr! (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Nyugalom!) Folyamatosan mene­kül a vita elől!

Azt kérdezem öntől, miniszterelnök úr: képes még ön tisztességesen és normálisan küzdeni, vagy önnek már csak a mocskolódás maradt? (Taps a Jobbik soraiban.)