Vona Gábor (Jobbik)

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az érvénytelen népszavazás utáni lépéseivel ön bebizonyította, hogy nem az ország valódi biztonsága érdekli, hanem a szajré. Ha önt az ország valódi biztonsága érdekelte volna, illetve az alaptörvény-módosítás, akkor már réges-régen megszüntette volna a letelepedésikötvény-bizniszt, ami egy gazdaságilag indokolhatatlan, korrupt, biztonságpolitikai szempontból pedig életveszélyes konstrukció. Ha ezt megtette volna, ha nem lett volna önnek fontos a szajré, akkor megszavazta volna az Országgyűlés az alaptörvény-módosítást. De ön nem tette meg (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), nem tette meg, s nemhogy nem tette meg, miniszterelnök úr, hanem Irakban egy újabb irodát nyitott. Uram ég! Irakban, az ISIS-terroristák közvetlen szomszédságában ön, miniszterelnök úr, egy újabb letelepe­dé­si­kötvény-irodát nyitott, azt üzenve, hogy ha az ISIS-terroristáknak forró a lába alatt a talaj, akkor nyugodtan jöjjenek ebbe az irányba. És ebben a helyzetben, miniszterelnök úr, ön kétségbeesve kapaszkodik az Alkotmánybíróság határozatába, olyan kétségbeeséssel, mint annak idején, a 2000-es olimpián Eric, az angolna a medence szélébe; dobálja, égig dobálja a kalapját, miközben ha valaki elolvassa az Alkotmánybíróság indoklását, a különvéleményeket, akkor abból nem az fog kijönni, hogy az alkotmánymódosításra, az alaptörvény-módosításra nincs szükség, hanem pont az ellenkezője, arra igenis szükség van. Nem mindegy, hogy mire tud hivatkozni az Alkotmánybíróság, milyen Alaptörvény áll a rendelkezésére.

Miniszterelnök úr, ebben a helyzetben ön három dolgot tesz: a saját alaptörvény-módosító javaslatát a saját képviselőivel az Igazságügyi bizottságban folyamatosan leszavaztatja. Hát mi történt? A másik: a mohósága miatt, miniszterelnök úr, amiért nem volt képes lemondani a letelepedési kötvények bizniszéről, most bukott politikusként megy ki Brüsszelbe (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), egy érvénytelen népszavazással és egy eredménytelen alaptörvény-módosítással a zsebében.

És miniszterelnök úr, amiért én önt ezzel szembesítem, amiért én ezt kimondom, ön személy szerint ellenem vezényel és a pártom ellen egy soha nem látott aljasságú lejáratókampányt. Azt kérdezem öntől, miniszterelnök úr: ennyire fontos ez a pénz? Ennyire fontos a szajré? Hát tényleg ide jutott? (Taps a Jobbik soraiban.)