Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2015 tavaszán vagy talán a tél végén kezdődött az a mizéria, amely most a Szent János Kórházat, illetve más budapesti kórházakat is érinthet. 2015 tavaszán látott ugyanis napvilágot az a terv, mely szerint a kormány szeretné korszerűsíteni a budapesti ellátást, és ezáltal a budapesti kórházak helyzetét szeretné meghatározni, ha úgy tetszik, újraértelmezni Budapesten belül.

Vitathatatlan, hogy Budapesten az egészségügyi ellátás nemhogy valójában XX. századi, hanem sokkal inkább már a XIX. századhoz tartozik ahelyett, hogy egyébként a jelenben, a XXI. században és annak erényeit csillogtatva működjön. Az is jól látszik, hogy míg a vidéki kórházak uniós forrásokból megújulhattak, és nagyobbrészt egyébként csak külsejük, illetve a fizikai állapotuk javult meg, addig a budapesti egészségügyre a kormány nemhogy uniós forrásból, de saját erőből sem kívánt fordítani, így maradtak a területi egyenlőtlenségek és ezáltal Budapest lemaradása.

Az elmúlt időszakban, mint láthattuk, megindult a szuperkórházprojekt, amelynek rögtön lett egyébként kormánybiztosa, rögtön került az előkészítésére elő egy halom pénz, azonban mégis ott járunk és mégis ott tartunk, hogy a betegeknek, illetve a dolgozóknak mégis inkább csak félnivalójuk van a szuperkórháztól. A szuperkórházprojektben egy biztos: kilövési listára került több budapesti kórház, így a Péterfy Sándor Utcai Kórház és esetünkben a Szent János Kórház is.

De nézzük is át akkor a Szent János Kórház helyzetét, mi is itt a probléma, illetve milyen kihívásokkal kell megküzdenie. Való igaz, hogy a Szent János Kórház egyik ékköve volt egyébként a budapesti ellátásnak, és talán még szakmailag most is az, épületállagában viszont már nagyon leromlott.

(19.40)

Jellemzően olyan pavilonrendszerben dolgoznak, egy olyan infrastrukturális kialakításban, amely a modern kor vívmányaiba már nagyon nehezen illeszthető be, és nem szolgálja nemcsak a betegek, de a dolgozók kényelmét sem.

Egyébként azt is jó tudni, hogy a szuperkórházat megelőzően volt terv arra, hogy miként alakítsák át a Szent János Kórházat: úgy, hogy a középső épületblokkot egy egyébként most ehhez az újonnan kitalált szuperkórházhoz kísértetiesen hasonlító blokkal váltsák ki, ami a legmagasabb szintű és a legjobb biztonságú szolgáltatást garantálta volna.

Ami viszont probléma a jelenleg kialakult helyzetben, hogy az a kormányzati felelőtlen ígéret, az a felelőtlen, megtervezetlen, mondjuk úgy, kivéreztetés, amely megindult akár a Szent János Kórházzal, akár a Péterfy Sándor Utcai Kórházzal szemben, odavezetett, hogy jelenleg már nemcsak a betegek bizonytalanok, hogy hol lesz ellátásuk a jövőben, hanem a dolgozók is. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormányzati intézkedések, tervek, ötletelések inkább hátrányára szolgáltak a kórháznak.

Egyébként az intézmény megmaradásáért olyan, egyébként nagynevű fideszes politikusok, mint Bús Balázs, Pokorni Zoltán, Fónagy János vagy a térség részben érintett képviselője, Varga Mihály is támogatói szavukat emelték fel, és ők is egyébként egy ideig elkötelezettek voltak az intézmény megóvása, fenntartása mellett, és természetesen nemcsak a megóvása, megtartása, hanem a fejlesztése mellett, aztán hirtelen ez a kormányzati akarat elillant.

Azt is láthatjuk, hogy a dél-budai kórház, amely kiváltására lenne hivatott szuperkórházként majd a Szent János Kórháznak, az végső soron egy ingatlan­mutyiban fut össze. Jól látszik, hogy egy fideszes politikai körhöz köthető ingatlanbiznisz rejlik e mögött a milliárdos telekvásárlás mögött, így azt is látni lehet, hogy a budapestiek egészségügyi hátránya valakinek egy szuper jó bizniszébe fog torkollni.

Viszont azt látni kell és tudni kell, hogy amit a Szent János Kórházzal jelenleg művelnek, nemcsak egyébként a XII. vagy a II. kerület lakóinak egészségügyi ellátását, de akár a budapesti egészségügyi ellátást is, annak színvonalát, annak fejlettségét évekkel vetheti vissza. Így ki kell mondani és rá kell mutatni arra, hogy a Szent János Kórháznak igenis nagyon fontos szerepe van a budapesti, legfőképp a budai ellátásban és annak a lakosságnak a kiszolgálásában.

Éppen ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom a nyáron elindította aláírásgyűjtési mozgalmát, akcióját, amellyel az itt látható közel hatezer, egy jókora stósznyi aláírás (Felmutatja.) gyűlt össze. Ez a hatezer aláírás bizonyítja azt, hogy igenis a budai lakosok a Szent János Kórházat szeretnék megőrizni, és nemcsak megőrizni szeretnék, hanem fejleszteni szeretnék a saját színvonalukra, és egy olyan színvonalra, ahol biztonságosan gyógyulhatnak. Ez a hatezer érv, ez a hatezer indok arra, hogy a kormány elálljon attól a szuperkórházi tervtől, amelynek következtében a Szent János Kórházat be akarják zárni vagy a meglévő szolgáltatásokat csökkenteni akarják. A Jobbik és a jóérzésű budai lakosok elkötelezettek, a Szent János Kórháznak maradnia kell. Köszönöm szépen. (Ander Balázs és Sallai R. Benedek tapsol.)