Czibere Károly

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni az előterjesztőknek ezt a javaslatot. Azt gondoljuk, hogy ez valóban közelebb fog vinni bennünket ahhoz, hogy egyetlen veszélyeztetettség, elhanyagolás vagy bántalmazás se maradjon titkokban, hanem valóban ezek a családok időben kapjanak érdemben is segítséget a gyermekjóléti szolgálatokon és központokon keresztül.

Azt gondoljuk, ez a javaslat hozzá fog bennünket segíteni a szülők együttműködési kötelezettségének erősítéséhez, és a jelzőrendszerben szereplő, abban felelősséggel részt vevő szereplőknek ahhoz, hogy ők valóban felelősségteljesen vegyék a feladatukat.

Még egyszer köszönöm. Egyetlenegy momentumra szeretnék én is reagálni, azokra a félelemkeltésekre, amelyek úgy hangoznak a médiában, hogy a szülői értekezlet elmulasztása ilyen típusú együttműködés, szülői együttműködés megtagadásának minősül. Ez nagyon súlyos félreértelmezése a szövegnek. Ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa pontosan a benyújtott javaslatot, így hangzik a gyermekvédelmi törvény 130/A. § (3) bekezdése, amely most kerül be a törvénybe: „egyéb jelzés hiányában is súlyos veszélyeztető oknak minősül, ha a gyermeket gondozó szülő megtagadja az együttműködést a gyermek gondozása tekintetében” az iskolával. A gyermek gondozása ‑ nem nevelése vagy oktatása ‑ tekintetében, ez a nagy különbség. Oda lett írva ‑ ahogy a képviselő úr is említette, felkészült szakemberek segítségével készült a javaslat ‑, direkt itt van ez a szűkítő értelmezés, ez teszi falssá és igaztalanná az összes olyan félelemkeltést és rémhírkeltést, ami arra vonatkozik, hogy egy szülői elmulasztása esetén együttműködési probléma van, és kiemeljük a családból a gyereket.

(12.10)

Fontos tehát itt a nyilvánosság erejét is felhasználni ahhoz, hogy üzenjük a magyar családoknak azt, hogy nincs ilyenről szó. A lényeg a gondozás, a gyer­mek gondozása tekintetében kell együttműködni. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a pedagógusnak fel kell ismernie, ha elhanyagolt a gyermek, ha nem olyan a ru­házata, ha alultáplált, és a többi, és ebben az esetben igyekezni kell felhívni a figyelmet arra a gyermekjóléti központnak, szolgáltatásnak, hogy segíteni kell a családnak. Nem a kiemelés a cél, a segítség a cél.

Még egyszer tehát, nem a nevelés és oktatás, hanem a gondozás tekintetében van itt ez a szabály. Mindenféle olyan rémhír, amely ezzel ellentétes, teljességgel megalapozatlan. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)