Pócs János (Fidesz)

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A Jobbik pártszíneit képviselő egyik vidéki polgármester, aki nem mellesleg a párt alelnöke is egyben, nemrég elfogadtatott a képviselő-testületével egy rendeletet, amely megtiltja a településen a mecsetépítést és a burka viselését.

Az ügy kínos nyilatkozati vákuumot okozott a Jobbiknál. Az a néhány jobbikos képviselőtársunk, aki nyilatkozni mert, arról beszélt, hogy a döntés elég sze­rencsétlen, vagy hogy nem volt egyeztetés, vagy hogy a többség éppen inkább hallgatott. Helyettük a pártfegyelem alatt álló (sic!) Novák Előd mondta ki az elhallgatott gondolatokat. Az ő elmondása szerint: le a kalappal az előtt a példamutató kezdeményezés előtt, amely egy fontos jogi eszköze hazánk megvédésének. (Folyamatos közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) A párt hagyományait ismerve nem nehéz elképzelni, hogy a Jobbikban sokan vannak ugyanezen a véleményen. Vona Gábor a következő nyilatko­zatával kívánt pontot tenni az ügy végére: felelőtlen és felesleges a muszlimokat megbélyegző rendelet.

A történet lényegi része ugyanakkor most kezdődik. Összegezzük a tényeket! A Jobbik, először elnöki vezérlettel, nem járult hozzá az Alaptörvény módosításához. Vezérük pedig néhány héttel később már az iszlám utolsó reményeként lépett fel. Nyilván nem megfelelő megoldás az ásotthalmi önkormányzati rendelet, mert a megfelelő megoldás az Alaptörvény módosítása lett volna, a Jobbikban ugyanakkor érzik, hogy valamit tenni kell. Ilyenkor ösztönösen mindig radikális megoldáshoz nyúlnak. Vona Gábor kétségbeesetten az iszlám megmentőjeként lépett fel.

Kérdezem az államtitkár úrtól: összhangban áll‑e a vallásszabadságot erősen korlátozó ásotthalmi önkormányzati rendelet az Alaptörvénnyel? Kezelhető‑e önkormányzati szinten az Alaptörvény módosításának elmaradása? Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. ‑ Sneider Tamás: Dicséret volt vagy támadás?)