{"cycle": 40, "id": "192-16", "date": "2016-11-29", "ulnap": 192, "seq": 16, "speaker": "Ikotity István (LMP)", "p_azon": "i731", "faction": "LMP", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "politikai vita lefolytatása V/12909 A közoktatás helyzetéről?", "iromany": "V/12909", "duration_s": 931, "position": "jegyző", "chars": 11660, "paragraphs": ["IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt vezetői, képviselői a szakmai és érdekképviseleti szervezeteknek! Egy közoktatási vitanapon vagyunk. Ilyenkor, azt gondolom, elsődleges feladatunk, hogy kibújjunk egy kicsit a víz alól, kibújjunk abból a szokásos közegből, amiben a hétköznapokat itt a parlamentben töltjük. Vegyünk egy nagy levegőt, nézzünk vissza arra a távra, amit eddig megtettünk, hiszen a hétköznapok ezt gyakran nem teszik lehetővé. Mindezt a megközelítést hiányoltam az eddig elhangzott valamennyi vezérszónoki megszólalásból, hiszen nyilván a vezérszónoki megszólalások azok, amelyek a legmesszebbről tekintenek rá, fogalmazzák meg az adott párt álláspontját ezzel kapcsolatban.", "Azt gondolom, hogy amikor közoktatásról beszélünk, és egy vitanapon vagyunk, ami viszonylag ritkán történik meg, a hétköznapi ülésekhez képest főleg, akkor hosszabb időtávot kell megnéznünk. Meg kell néznünk például azt, hogy mi történt 1990 óta, mi történt az elmúlt 26 évben, hogyan alakult a magyar oktatás sorsa, mit értünk el, mennyire volt sikeres ez a történet. És ha ezt megnézzük, akár az oktatásban, akár a társadalom állapotában, akár a gazdaság helyzetére vonatkozóan, és keresünk viszonyítási pontokat, akkor sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem beszélhetünk sikertörténetről, sőt még jó irányról sem igazán beszélhetünk, hiszen bármilyen viszonyítási pontot, akár kelet-közép-európai országokat, akár visegrádi országokat, akár szomszédos országokat nézünk meg, akár Ausztriát nézzük meg, bizony azt mondhatjuk, hogy nemhogy közelebb kerültünk az elmúlt 26 évben akár Ausztriához, hanem nőtt a különbség sajnos. Így visszanézve ez a történet mindenképpen olyan, amin változtatni kellene, és ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, meg kellene keresni azokat a hibákat, amelyeket aztán elemezve tovább tudunk lépni. Én néhány ilyenre szeretném a vezérszónoki felszólalás elején felhívni a figyelmet.", "Végigszaladva néhány gondolaton, csak hogy mégis konkrétabb legyek: az oktatás kapcsán például az elmúlt 26 évben nem jutottunk odáig, hogy megegyeztünk volna annak a céljaiban. Ha egy szóval kellene összefoglalni azt a kormányzati oktatáspolitikai ténykedést, ami 2010 előtt volt, akkor azt mondhatnám, hogy ennek a kulcsszava valami olyasmi, hogy alkalmazkodás. 2010 után visszább léptünk egy korábbi időszakra, a ’90 előtti időszakra, amiben a közoktatás célja a hozzáférés volt, sokkal inkább hozzáférés az ismeretekhez, el is hangzott Hoffmann Rózsa vezérszónoki felszólalásában. Ez nagyon jelentős változás, mivel, nyilván nem szeretném ezt feltétlenül visszalépésként, de ahhoz képest, hogy milyen időtávban mi minden történt, bizony visszalépés, és különösen jól szemlélteti a politikai pártok alapértékeihez való viszonyulását is, hogy egy jobboldali párt az általánossá tételt emeli ki, míg a baloldali pártok az alkalmazkodást emelik ki.", "Érdekes a társadalom állapotát is megnéznünk, hogy mi változott az elmúlt 26 évben. Láthatjuk azt, hogy a társadalom megismert olyan kifejezéseket, az emberek megismertek olyan kifejezéseket, a mindennapjuk sokkal kézzelfoghatóbb részévé vált a bizonytalanság, kilátástalanság, és bizony a társadalom, akármilyen mutatókat nézünk, sajnos tovább szakad, tovább nő a különbség gazdagok és szegények, tájékozottak és tájékozatlanok vagy kevésbé tájékozottak között.", "A társadalom állapota után a gazdaság állapotáról is szólva: bizony elhangzik mostanában rendszeresen, hogy a magyar gazdaság bizony, akár csak a versenyképességét tekintve különböző mutatók alapján, a sor végén kullog, néhány állam van csak, amely mögöttünk van, az európai uniós országok vagy akár az OECD-országok között is.", "Miről beszélnek itt a vezérszónoki felszólalásokban? A kormánypártok részéről a gyakorlatilag hat évvel ezelőtt már befejeződött szocialista kormányzat hibáit sorolják, még mindig itt tartunk, hogy az előző kormányzat hibáit sorolják. Azt gondolom, hogy hat év egy olyan időtáv, másfél ciklus, amikor ezen talán már túl kellene lépni.", "A vezérszónoki felszólalásban a Fidesz részéről a két legfontosabb kulcsszó, úgy vettem ki, gyakorlatilag az ingyenétkezés és az ingyenkönyv, ez is a hozzáférés, amit Hoffmann Rózsa elmondott, ezt erősíti. Ugyanakkor elhangzik az életpálya is; kérdés, milyen sikeres életpályáról beszélünk akkor, amikor évente növeltek 10 százalékot, aztán 2015-ben elválasztották a minimálbértől a bérek növekedését, és beszélnek most 15 százalékos minimálbér-emelkedésről. Nyilván tudjuk, hogy ha ezt nem választották volna el, akkor most jelentősebb mértékű lenne a pedagógusok bérének növekedése, mint az önök által olyan nagyra tartott béremeléssel.", "Miről kellene véleményünk szerint sokkal több szót ejteni? Hol a hangsúlya a kormányzatuknak? Az oktatáspolitikának, az oktatásnak hol a szerepe a Fidesz-KDNP kormányzatában? Néhány példa erre, hogy önök ‑ és ez a gyakorlat nyilván ‑ miként kezelik, mennyire mostohagyerekként kezelik ezt a területet: ilyen például az, hogy nincs oktatási minisztérium; ilyen például az, hogy nincs kifejezetten oktatási bizottság, a nevében is csak másodikként szerepel, Kulturális és oktatási bizottság, összekapcsolták ezt más területtel. Nem fordult elő az elmúlt, 2010 előtti időszakban olyan, sőt 2014 előtt, hogy átengedték volna ellenzéknek az oktatás területét. Mindig az egyik legbecsesebb területként tartották számon.", "(10.50)", "Most az tapasztalható 2014-től, hogy ellenzéki elnöklet alá adták az Oktatási bizottságot. Ez valami olyasmit mutat, hogy ez önöknek nem olyan szívügyük, amit kézben, a legszorosabb felügyeletük alatt szeretnének tartani.", "Nézzük meg, hogy miként képviseltetik magukat a jelenlegi vitanapon! Én nagyon örültem volna, ha a miniszter úr is tiszteletét teszi az oktatási vitanapon, akár meg is szólal. Nagyon örültem volna, ha a korábbi államtitkár, Czunyiné Bertalan Judit megjelenik ezen a vitanapon.", "Nagyon jól jelzi az önök oktatáspolitikáját az is, hogy hova szorul rendszerint a szakmai képviselet, az érdekképviselet, a szakszervezetek. Bár nyilván furcsán venné ki magát, ha az önök páholyában foglalnának helyet, helyénvaló az, hogy nem a kormányzat oldalán, de hogy ennyire kiszorítják, így közelítik meg a szakmai szervezeteket, hogy gyakorlatilag állandóan rátolják őket az ellenzéki pártokra, azt gondolom, az nem helyes.", "Nem helyes az általában, ha a politikájukról beszélünk, ahogy az ellenzéket kezelik, főleg az oktatás területén. Nézzék csak meg, hogy hány módosító javaslat, hány törvénymódosító született az ellenzék részéről, és önök hányat fogadtak be ebből. Nyilván az ellenzéket is olyan helyzetbe hozzák ezzel, amely nem tud konstruktív lenni minden helyzetben, sőt semmilyen helyzetben nem tud az lenni. Azt gondolom, hogy egy normális világban egy normális kormányzat nem elsősorban azzal foglalkozna, hogy miként maradjon a hatalomban, és az ellenzéknek sem az lenne a fő feladata, egy kényszere, hogy mindenáron a kormányzat leváltására törekedjen, sokkal fontosabb lenne az, hogy a saját elvei szerint megnyilvánuljon és aszerint cselekedjen.", "Ezért van az, hogy például az ellenzéki vezérszónoklatok egyikében már odáig fajult a dolog, hogy a sötét középkorhoz hasonlítja az önök tevékenységét. Én ezzel nyilván nem értek egyet, és ez nem is ilyen direktben hangzott el, ez lényegesen árnyaltabb volt, de azt gondolom, ez következménye annak, ahogy önök az oktatást kezelik, ahogy kormányoznak.", "Nagyon sok szempont van, ami alapján a közoktatás helyzetét meg lehetne közelíteni. Ilyen például a finanszírozás. Azt gondolom, hogy erről nagyon sok szó lesz még a ma napon. Ez mindenképpen egy olyan terület, amely talán nem süketek párbeszéde, és a számokban talán egy kicsit előrébb tudunk jutni, ha már az elvekben nem tudunk előrébb jutni. Én is többször fogok még erről beszélni. Az mindenképpen látszik, hogy a magyar oktatási rendszer egy mostoha terület a kormányzaton belül, alulfinanszírozott, a GDP-nek csupán az 5 százalékát vagy még annál is kevesebbet költünk erre. Az oktatásra, a fiatalokra, a jövőre minden költségvetési száz forintból kevesebb mint tíz forintot költünk csupán, holott ezen múlik az ország versenyképessége és fenntartható fejlődésének a pályája.", "Felsorolásszerűen mondok néhányat. Az iskolarendszerünk elavult, továbbra is ragaszkodunk a nyolcosztályos iskolához, amit még ‑ tudjuk jól ‑ a szocializmus előttről örököltünk, és ezen a környező országok már sokszorosan túlléptek. Az iskolaszerkezeti változás azt is szolgálná, hogy az alapkészségek elsajátítására nagyobb figyelem jusson, mint most. Azt gondoljuk, hogy ez kulcsfontosságú lenne nagyon sok szempontból, az iskolai teljesítmény vagy akár a munkaerőpiac szempontjából is. Ma túl gyorsan és túl felszínesen akarjuk megtanítani a gyerekeket írni, olvasni, számolni, fogalmazni, és még sorolhatnám. Ehhez persze olyan tankönyvekre és tananyagra lenne szükség, amely a XXI. század kihívásaira készíti fel a diákokat. A jelenlegi NAT komplett tudástárat szeretne a diákok fejébe ültetni, számos alkalommal volt erről szó, ehelyett meggyőződésünk szerint a kompetenciákat, készségeket kellene erősíteni. Szükség lenne egyéni fejlesztésekre, kiscsoportos foglalkozásokra, a megfelelő módszer megtalálására.", "Beszélhetünk az autonómia hiányáról az oktatás rendszerén belül. Elég csak megnézni, hogy mennyi igazgatói hely van, ami betöltetlen. Nagyon sok tanár, aki esetleg alkalmas lenne iskolaigazgatónak, azt látja, hogy bábként lenne ott az intézmény élén, ezért egyre kevesebben vállalják azt, hogy ebben az autonómiájától megfosztott rendszerben szerepet vállaljanak. Szükség lenne a pedagógusképzés megújítására, az alternatív iskolák szerepének a növekedésére, de legalábbis nem a visszaszorítására. Szükség lenne a nevelést-oktatást segítő munkatársak megbecsülésére. Bár államtitkár úr megszólalásában is elhangzott, hogy erre fordítanak, de azt gondoljuk, hogy nagyon későn és nagyon keveset ahhoz képest, hogy mekkora munkát végeznek.", "Ilyen időtávban már szembe kellene nézni a szabad iskolaválasztás következményeivel is. Azt látjuk, hogy egyértelműen növeli a különböző társadalmi csoportba tartozó diákok elkülönülését, egyértelműen növeli a szegregációt. A jobb módú középosztálybeli szülők szabályosan elmenekítik a gyerekeiket a rosszabbnak tartott iskolából. A kistelepülések iskolái elnéptelenednek, és sorolhatnánk még ezeknek a következményeit.", "Nagyon érdekes volt az egyik vezérszónoki felszólalásban a 2010 előtti rendszer egyházi iskolákhoz való viszonyulásának a taglalása, az, hogy hátrányosabb helyzetbe kerültek az egyházi iskolák. Most ennek a fordítottja az igaz. Gyakran mondjuk, hogy a 2010 előtti rendszerhez képest a mostani átesett a ló túlsó oldalára, most éppen a fordítottja fordul elő, mint ahogy azt gondoljuk, hogy az államosítás, a központosítás is pontosan az ellenkezője annak, ami 2010 előtt történt. Az egyensúlyt kellene megtalálni a két rendszer között, mert az ekkora kilengések semmiképpen nem az előrehaladás irányát jelzik; többet haladunk oldalra, mint előre.", "Érdemes szót ejteni a szakképzés területéről is, arról, hogy mennyire kiszolgáltatott ez a terület, mennyire szalagmunkásokat képez, a diákoknak mennyire lehetetlen átképezni magukat egy másik területre.", "S az egyik legfontosabb terület, amiről legvégül szól­nék, az a folyamatos változások, változtatások. Ha egy előre megtervezett rendszer szerint működne minden, és nem folyamatosan kísérleteznének diákokon, tanárokon, nem változtatnának mindig valamin, akkor könnyen lehet, hogy a rendszerből hiányzó nyugalom, biztonság és kiszámíthatóság megjelenne és előrébb mozdulna a teljes rendszer. Köszönöm."]}