Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Őszinte válaszokat várnék a kérdéseimre. Ezt azért vagyok kénytelen előrebocsátani, mert az elmúlt heti beszélgetésünkkor, amikor én azt kérdeztem, hogy a Fehérgyarmati Kórházban miért szűnt meg a traumatológia, ön azt mondta, hogy nem szűnhetett meg, hiszen nem is volt. Lesz szerencsém egy napokban készült fotót elküldeni önnek, ha ad egy címet, amelyen a Fehérgyarmati Kórház falán ott van, hogy „Traumatológiai osztály”. Na, ennyit az őszinteségről, államtitkár úr.

Én pedig egy nagyon súlyos problémáról, a háziorvosokról kérdezném önt; arról, hogy 250 háziorvosi praxis betöltetlen; arról, hogy a háziorvosok közössége vészesen öregszik és közelít nemcsak a nyugdíjhoz, hanem ahhoz, hogy már ne tudjon dolgozni. Arról kérdezem önt, államtitkár úr, hogy akinek nincs háziorvosa, vagy akinek helyettesítő praxisban van alkalma arra, hogy találkozzon a gyógyuláshoz vezető első lépcsővel, az vajon hogyan érzi magát akkor, amikor tudja, hogy nem a saját háziorvosához megy.

Arról kérdezem, államtitkár úr, hogy mélyül a szakadék, vannak, akik nem tudnak eljutni a gyógyuláshoz azért, mert fizikailag nem képesek eljutni a gyógyítás lehetőségéig. És arról kérdezem államtitkár úr, hogy szakmai értelemben mi a véleménye arról, hogy háziorvosi szakvizsga nélkül háziorvosi praxisban praktizálnak, természetesen más szakvizsgával rendelkező orvosok.

Arról kérdezem, államtitkár úr, hogy melyek azok a lépések, amelyekkel gyökeresen meg akarják változtatni azt a helyzetet, amikor a háziorvosi pálya nem vonzó, amikor a praxisok elfoglalása egyáltalán nem vonzó. Csak ennek egyvalaki issza meg a levét, a beteg, hiszen nem az orvos, hanem a beteg a lényeg ebben a kérdésben.

Ezért tehát, államtitkár úr, kérem, válaszoljon arra, hogy mit tesznek azért, hogy mindenki hozzájusson a gyógyulás első lépcsőjéhez, a háziorvoshoz való eljutáshoz vagy a házi-gyermekorvoshoz való eljutáshoz. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)