Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, el­nök úr. Egy kötelezettségszegési eljárásban a per­vesz­tes Magyarország gyakorlatilag olyan ügyet tá­ma­dott, amelyet nem kellett volna támadni, mármint a cafetéria rendszerét. Gyakorlatilag a kafetérián belül az Erzsébet-utalvány és a SZÉP-kártya beve­ze­tésével kapcsolatosan a monopolhelyzet kialakítása volt mindösszesen a kérdéses.

Mégis a kormány magát a cafetéria-rendszert tá­madta meg. Ha belegondolunk, akkor az Erzsébet-utalványtól a munkahelyi étkeztetésen keresztül a helyi bérletek ügyeinek a sokaságán át, az iskola­kez­dé­si támogatástól, és hozhatnám a két, talán leg­fon­to­sabb példát is mindezek mellett, az önkéntes nyug­díj- vagy az egészségbiztosítási pénztári befizetések nagyobb adóteherrel való párosítását tette meg. Gya­kor­latilag 2017 elejétől már csak két olyan felület van, a SZÉP-kártya és a 100 ezer forint központi kifi­ze­tések kérdésköre, amelynél marad a kedvezményes adóztatás mértéke. Ennek is egyébként az együttes nagyságrendje, mértéke a versenyszférában 450, a köz­szférában 200 ezer forintos nagyságrendet ölel fel. Az öngondoskodás rendszere tehát sérül, vagy mondhatom azt is nyugodtan, hogy visszaszorul, bizonyos értelemben meg is szűnik.

A kérdéseim nagyon egyszerűek. Miért rontják a mun­kavállalók helyzetét a kafetérián belül a jutta­tások terén az adóterhek növelésével kapcsolatosan? Miért vették ki a kedvező adózási kategóriából akár az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseket, akár az egészségpénztári munkáltatói befizetéseket? Miért büntetik magasabb adóterhekkel magát az öngon­doskodást? Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)