Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt El­nök Úr! Vissza kell menjünk kicsit az időben, 2011. má­jus 31-ig, akkor jelenik meg a Magyar Közlönyben a Nyugdíjreform és Adósságkezelő Alap működésének részletes szabályairól szóló rendelet. Ennek az irányító testülete még aznap le is ül és a tulajdonába került pénzügyi eszközök ‑ tudja, az államosított ma­gán­nyugdíjvagyonból odakerült eszközök ‑ keze­lé­sé­re és értékesítésére, valamint egyéb kapcsolódó szolgáltatások nyújtására megállapodást köt az Állami Adósságkezelő Központtal. Ez volt 2011. május 31‑én.

Egy kicsit már eső után köpönyeg, hiszen már előtte, május 10-én az Állami Adósságkezelő Központ kiírt egy meghívásos pályázatot. Igaz, azon csak egy bank indulhatott, mert egyet hívtak meg rá, tudja, az ön barátjáét, Patai Mihály UniCredit Bankját, aki 10-én megkapta ezt a pályázati felhívást, 13-án élt a pályázati felhívással és adott ajánlatot, és 18-án már nyert is. Holott a felhatalmazást arra, hogy az Állami Adósságkezelő Központ eljárjon, csak sokkal később, május 31-én kaphatták meg. Akkor volt erre jogszabályi felhatalmazás.

Elnök Úr! Hova volt ez a sietség? Miért kellett három héttel hamarabb dönteni több mint 511 milliárd forint sorsáról, ami egyébként a magyar emberek magánnyugdíj-megtakarítása volt, hogy az odakerülhessen az ön barátjának a bankjához, az Uni­Credit Bankhoz? Miért nem tartották be a szabályokat? Ön szerint ez a fajta eljárás kedvezően érinthette‑e ezt a kereskedelmi bankot? Miért nem hívtak meg rá más bankokat is? Betartották‑e a jogszabályokat? Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)