Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt a vége felé egy pici summázatot azért ér­demes tenni a történet kapcsán. Az elmúlt hat esztendő történése azt igazolja vissza, hogy olyan gazdaság-, társadalompolitikát folytattak, amelynek az lett az eredménye, hogy sajnálatos módon 600 ezer ember elhagyta ezt az országot. Nem találta meg itt a számítását, a megélhetés minimumát saját maga és a családja számára.

Rengeteg példán keresztül, a minimálbértől kezdve sok minden egyéb máson keresztül meg lehet ezt mutatni. Öt éven keresztül kevesebbet érő pénzt kaptak a kezükbe a minimálbéresek. Utolsó évben most itt kapnak egy nyalókát, hátha mint a hamiskártyás, vissza tudja csalni az asztalhoz az embereket egy leendő ’18-as választás kapcsán. De nemcsak a hamiskártyás kategóriája, hanem a hamis statisztikák kategóriája is megmutatkozott a mai nap is. Hiszen önök dobálóznak a foglalkoztatási számokkal, és olyanokat is integrálni akarnak ezekbe a számsorokba, amelyek nem magyarországi foglalkoztatással párosulnak; meg amelyek, mondjuk, hat évvel, hét évvel ezelőtt ugyanúgy voltak, diákfoglalkoztatás, de nem voltak a statisztika része. Tehát be akarják csapni az embereket, de ilyen értelemben saját magukat is becsapják.

A bérek tekintetében az elmúlt hat évben óriási különbségek alakultak ki a visegrádi négyek viszonylatában, mindegy, hogy minimálbérről beszélünk vagy éppen az átlagkeresetekről. A minimálbéreknél 30-50 százalékos nettó különbségek, az átlagbérnél pedig 20 százalékos különbség mutatkozik meg. Ez nem dicsőség, ez nem eredmény, ez negatívum, és ez mind-mind abba az irányba hatott, hogy nem fékezte az emberek elvándorlását, máshol való szerepvállalását, hanem sajnos erősítette.

Azzal a megállapodással, amelyet most szültek, amelyet holnap foganatosítanak, visszahozni sajnos nem tudnak embereket. Talán egy picit fékezni lehet azt, hogy akiknek szándéka volt, azok meggondolják, hogy elmenjenek-e, de sajnálatos módon nem olyan nagyságrendű összegekről van szó, amelyek igazi féket jelentének. Hiszen a minimálbér nettóját érintően ez 7 ezer forintot jelent, a garantált bérminimum vonatkozásában 60-70 eurót jelent. Nem ez a nagyságrend az, ami féket szab. Szükségszerű lépés volt, de megkésett lépés volt. Akkor kellett volna mindezeket megtenni, amikor a dömping, a hazánkat elhagyó, főleg fiatalok és szakképzettek dömpingje megindult.

Nem akarok a mélyére menni a dolgoknak, de azért nem lehet amellett elmenni, hogy önök a legkisebb jövedelmeket, a minimálbért ruházták fel olyan járulékterhekkel, amelyek megduplázódtak, sőt afeletti értéket képviseltek. Nem akarok arról nagyon sokat beszélni, de azért vissza kell igazolni, hogy a bruttóját, azt igen, vastagon emelték, 51 százalékban, a nettóját 22-ben, de a 17-18 százalékos aggregált infláció ezt elvitte. Magyarul, ma sincs több pénzük, többet érő pénzük a minimálbéreseknek, mint 2010-ben volt.

De nemcsak a minimálbéresekről szól ez a történet, de annyiban mégis, hogy ha megfogadnák azokat a tanácsokat, amelyek ma itt a Ház falai között elhangoztak, hogy például személyi jövedelemadóval nem terhelnék és ezt a beszedett adót nem a haverok között szórnák szét, hanem azoknak az embereknek adnák ezeket a forrásokat, akik mindennap izzadságcseppeket hullajtva keresik ezeket a pénzeket, akkor lehetőség lenne arra, igen, hogy a 100 ezer forintos nettó minimálbér kézbe kerüljön.

Megítélésem szerint rossz az a gazdaság- és társadalompolitika, amelyet önök folytatnak. Nem véletlenszerűen alakult ki ez a munkaerőhiány Magyarországon. Önök egymillió új munkahelyet ígértek a gazdaságban, ehelyett az a helyzet alakult ki, hogy elhagyják ezt az országot, és akkor úgy beszélnek a teljes foglalkoztatás eléréséről, hogy azt már számításba sem akarják venni, hogy 600 ezer embert kvázi elüldöztek ebből az országból. Nincs a gazdaságban mértékadóan új munkahely, és ez a legnagyobb problémája az országnak.

A dolgozói szegénységet életre hívták, megerősítették, fokozták. Abban az országban, ahol közel másfél millió dolgozó ember keres maximum minimálbért, ahol több mint a dolgozók fele az egy főre eső létminimum összegét sem tudja megkeresni, ott óriási problémák vannak. Most egy szeletét a VKF-en keresztül, a versenyszférát érintő szeletét egy picit megmozdították, a korábbi bűneiket próbálják helyrehozni, de az OKÉT keretei között, azaz a közszférát érintően semmilyen pozitív változást eddig nem látni abból, amit tenniük kellene.

Ha a munkaerőhiány feloldása tekintetében komolyan gondolkoznának, akkor nyilván alapvetően három dologban konkrét lépéseket foganatosítanának, olyanokban, amelyekben egyébként a Magyar Szocialista Párt, de más ellenzéki pártok is az elmúlt egy-két esztendőre visszatekintve tízesével adtak be országgyűlésihatározat-tervezeteket vagy törvénymódosításokat.

Ami a bér kérdését érinti, ami a képzéssel kapcsolatos dolgok sokaságát érinti, hiszen szétzúzták a felnőttképzés rendszerét, és nem akarok részletesen belemászni, a szakképzés tekintetében is olyan átalakítási folyamatokat hajtottak végre, amelyek nem túl szerencsések. Harmadjára mindenképpen gondoskodniuk kellene arról, hogy ne a határon kívülre menjenek dolgozni az emberek, hanem Magyar­or­szá­gon belül legyenek mobilabbak. Ahhoz nyilván rengeteg eszköz van, amelyeknek a megerősítését kellene megtenniük. De úgy látom, önök nem ezen gondolkoznak, önöknek sokkal fontosabb a haverok jóléte meg az, hogy a fideszes urizáló elit minél többen és minél jobban tudjon létezni.

Utolsó gondolatként pedig azt szeretném mondani önöknek, arra kellene törekedni, hogy minden te­kintetben féket kellene szabni a lopásnak, a csalásnak, a hazudozásnak, és azt kellene megteremteni, hogy a dolgozó emberek érdekeit szolgáló, tisztes meg­élhetést biztosító fizetések legyenek a kézben. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)