Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen és azt gondolom, joggal, legutóbb most Kiss László képviselő úr vetette föl az itt uralkodó állapotok tarthatatlanságát. Ha az ember fölteszi a kérdést ? és én egy picit, ez rendes felszólalás, tán egy gondolattal többet foglalkozom ezzel, mint képviselőtársam ?, hogy mi a parlament szerepe, értelme, sokan kutatják ma, nemcsak gyakorlati szakemberek, hanem a tudomány világában is, én azt vallom, és azt mondom, hogy talán a legfőbb szerepe ma a modern kori parlamentarizmusban az Országgyűlésnek a nyilvánosság, az, hogy a legfontosabb törvényjavaslatainkról nyilvános vita után döntünk csak. Azaz azt a nyilvánosság előtt megvitatjuk, kiérleljük, egyfajta bevonásával az ország lakosságának.

Sokféle következtetés vonható le egyébként ezekből a vitákból, például, hogy a kormány mennyire kompromisszumkész egy ilyen vitában, hogyan tudja megvédeni az igazát, a kormánypárti képviselők hogyan tudnak érvelni, hogyan tudják az igazukat megvédeni, és hát egyáltalán, mi a hatalom gyakorlóinak véleménye az ország legfontosabb dolgairól. Mi látszik ma ebben a parlamenti vitában? Az, hogy az ellenzék érvel, de vita az sajnos nincsen, mert a kormánypárt nem érvel. Váltakozva tartózkodik benn a 133 fős kormánypárti frakciókból nagyjából 1-3 ember. Most elértük a csúcsot, most 4 kormánypárti képviselő is jelen van az ülésteremben. Ezzel mintegy 3 százalékot is sikerült átlépni a kormánypárti frakciók összlétszámának.

Továbbá ül itt viszonylag unottan az államtitkár úr, aki néha visszaszól nekünk egy-egy mondatot arról, hogy van-e tévéközvetítés vagy nincsen. De arról, hogy érdemben belefolyna a vitába, szó nincsen. Tudom, tudom, államtitkár úr fél órában elmondta a véleményét. Csak tudja, államtitkár úr, van egy ilyen természete a vitának, hogy ha ön azelőtt beszél, mielőtt ellenzéki képviselők hozzászólnak, akkor valószínűleg abban a beszédében nem tud reagálni arra, amit mi elmondunk. Ugye? Azt gondolom, hogy az időmúlásnak ezt a fajta sajátosságát ön is be kell hogy lássa.

Nyilván el fogja mondani ön majd a zárszóban azt, amit akar, valószínűleg érdemben nem fog reagálni azokra a felvetésekre, amiket mi tettünk, ugyanis nem szokott. Az elmúlt négy évben ehhez hozzászoktunk. De netán fog is, akkor is a vita meglehetősen egyoldalú lesz, államtitkár úr, mert ezekben az esetekben az ellenzéki frakcióknak már nincs lehetőségük reagálni arra, amit ön mond. Tehát a vita annak egyszerű nyelvtani értelmezésében nem tud kialakulni, ugyanis a házszabály nem teszi lehetővé az ön monológjára majd a reakciókat.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, egy dolgot szeretnék azért elmondani, hogy ezzel elsősorban nem minket sértenek meg, hanem azt az összességében nagyjából 3 millió választópolgárt, akik az ellenzéki pártokra szavaztak. Nemcsak miránk, szocialistákra,hanem a független képviselőkre, a Jobbik képviselőire, az LMP képviselőire. És ezek bizony 10 százalékkal többen vannak, mint akik összességében önökre szavaztak.

Az, hogy önök most ilyen többségben vannak itt az Országgyűlésben, jórészt annak a rendkívül igazságtalan választási rendszernek köszönhetik, amit ráerőltettek erre az országra. Egy biztos, hogy legalább 3 millió embert, akik részt vettek a szavazásban, sértenek meg azzal, hogy azt a véleményüket, amit rajtunk keresztül itt a parlamentben ők el kívántak és kívánnak mondani, önök, szokták mondani, nagyon nagy ívben tesznek rá. (Dr. Szűcs Lajos: A 2013-as költségvetésről van szó. ? Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hallom én, és egy jó műfaj a bekiabálás, bár nem nagyon hallom. Úgyhogy legalább hangosabban csinálja képviselőtársam, hogy tudjak rá reagálni, ha már gombot nem hajlandó nyomni és részt venni a vitában. Szóval, azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy engem elsősorban nem a parlament tekintélye érdekel, amiről Kövér László házelnök folyamatosan papol, hanem azoknak az állampolgároknak az érdeke, akik joggal várhatják el azt, hogy az általuk tolmácsolt felvetéseikre most itt választ kapjanak.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ennyit a mai parlamenti vita jellegéről. Azt gondolom, hogy mindenki sokkal elégedettebb lenne, ha önök akár transzparens felmutatásával, de legalább valahogy tudtunkra adnák, hogy mi a véleményük azokról a gondolatokról, amiket mi elmondunk.

Rátérve ennek a törvényjavaslatnak az egyes fejezeteire, amiről beszélni szeretnék, bíróságok, ügyészség, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint az ahhoz kapcsolódó néhány témakör, nos, tisztelt képviselőtársaim, e körben önök, mondhatjuk most már, törvénybe foglalják, hogy 3 milliárd forint kárt okoztak a magyar adófizetőknek. Alkottak annak idején egy olyan jogszabályt, amellyel a bírák kényszernyugdíjazását rendelték el, majd ezt sebtiben kiegészítették egy másikkal, ahol ugyanezt az ügyészekkel is megtették. Ezzel több száz tapasztalt ügyészt és bírát kényszerítettek nyugdíjba vonulásra, nem kis kárt okozva ezzel az igazságszolgáltatásnak.

Erről több esetben esett már itt szó, a Ház falai között, és nyilvánvalóan, és itt is hangsúlyozni szeretném, hogy az a kár, amit ezzel okoztak, elsősorban nem költségvetési kár, hanem az igazságszolgáltatást és az embereket ért más típusú kár. De mivel most e vonatkozásról van szó, ezért engedjék meg, hogy a költségvetési vonatkozásairól beszéljek. Végül az önök áldásos tevékenységének köszönhetően Magyarországot, akár a saját Alkotmánybíróságot vesszük alapul, akár az Európai Bíróságot, kártérítési kötelezettség terheli a kényszernyugdíjazott bírákkal és ügyészekkel kapcsolatban.

Ez azt jelenti tehát, hogy az önök által előterjesztett törvény szerint, az elmúlt évet alapul véve a bírák esetében közel 2 milliárd forint kifizetést indokol, az ügyészek vonatkozásában pedig közel 1 milliárd forintot. Azaz ennyit fizetnek azoknak az elbocsátott, tapasztalt bíróknak, akik erre jogosultak. Magyarul és lefordítva, ha ezt a pénzt úgy használják föl, és nem kényszernyugdíjazzák őket, hogy kifizetik a munkadíjukat, és ezért munkát kapnak cserébe az állampolgárok, akkor ezzel minden rendben van. Nos, gyakorlatilag ezt munka nélkül fizetik ki, és a helyükbe lépő bíráknak pedig kifizetik természetesen a jogos járandóságukat.

Ebből nagyon egyszerűen vonható le az a következtetés, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök okoztak most már önök által is törvénybe foglaltan 3 milliárd forint kárt ennek az országnak. Mondják meg nekem, legyenek szívesek, hogy hol van ennek a felelőse! Mert engem ez nagyon érdekelne, tisztelt államtitkár úr. Remélem, kitér majd erre is abban a hosszú válaszában, amiben a mi felvetéseinkre részletes választ fog adni. Hol van a felelőse? Hol van a politikai felelőse, és hol van a szakmai felelőse annak, hogy ezt az összeget most ki kell fizetni, hogy egy olyan jogszabályt alkottak, ami sem itthon, sem külföldön, az Unióban nem állta ki az alkotmányosság és a nemzetközi jog próbáját?

Vagy elégedjünk meg azzal, hogy hát önök csak próbálkoztak. Volt egy rossz próbálkozás, ez nem jött be, ezért ez ennyibe került az országnak. De természetesen, ahogy az önöknél szokott lenni, mindennek felelőse nincsen. Megjegyzem, hogy persze ez nagyjából 1 ezreléke annak, mint amennyit a magán­nyugdíjpénztárak államosításával, egyszerűbben fogalmazva: a pénzek ellopásával okoztak kárt Magyarországnak. Azt gondolom, hogy ennek a disznóságnak a felelősét meg kell keresni.

Áttérve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal kapcsolatos adatokra, szeretnék olvasni önöknek talán két vagy három mondatot összességében az önök törvénytervezetéből. A kiküldetés, reprezentáció, reklámkiadások teljes összege 2013-ban 453,5 millió forintot tett ki, amelynek aránya a dologi kiadásokon belül 15 százalék, 2012-höz képest 73,9 százalékos növekedést jelent. Örülnék, ha ezt részletezné nekem valaki a kormánypárti oldalról, hogy mire kellett a kiküldetési és reprezentációs költségeket, a reklámkiadásokat majdnem a duplájára emelni 2013-ban 2012-höz képest. Merthogy erről olyan nagyvonalúan hallgat ez az anyag.

Továbbá, olvasom a következő mondatot szintén, a 2012. évhez képest 2013-ban a fogadási keret terhére történő kiadások a duplájára növekedtek. Hogy, államtitkár úr? Miért? Vagy ezt úgy kell érteni, hogy ahelyett, hogy az Európai Uniónak ? vagy a nyugat-európai államfőket, diplomatákat, tisztségviselőket hívtak volna meg, most Keletről hívják meg ugyanezeket, és ezeknek az önkényuraknak nagyobb luxus jár? Vagy miért? Merthogy erről is hallgat ez az anyag, ami előttünk van.

(16.20)

Tartok tőle, hogy vagy valami ilyen oka van, vagy más, ami még elfogadhatatlanabb ennél. Aztán: szeretném megkérdezni, államtitkár úr ? és örülnék, ha válaszolna még olyan módon, hogy erről tudjunk vitatkozni, tehát nem a zárszóban, még egyszer mondom, most ?, hogy a számlázott szellemi tevékenység előirányzatain a szakmai munka támogatására fordított tanácsadási díj és az ügyvédi jogsegélyszolgálat kiadásai kerültek elszámolásra 674,7 millió forint összegben. Ennek aránya az összes dologi kiadáson belül 22,3 százalék. A teljesítés az előző évhez képest 19 százalékkal emelkedett. Először is szeretném tudni, hogy miért. Másodszor szeretném tudni azt, hogy hogy kell elválasztani, már a számokat tekintve. Mennyi volt ebből a tanácsadási díj és mennyi az ügyvédi jogsegélyszolgálatnak a díja. És szeretném azt is megkérdezni, hogy ezen önök valószínűleg nem az ingyenes jogsegélyszolgálatot, a jogi segítségnyújtó szolgálatot értik, hanem valami mást értenek, de világosítson fel az államtitkár úr, ha én ebben tévedek. Örülnék, ha tévednék, mert akkor kisebb a baj, mint ha nem tévedek.

Aztán a kormányhivatalokra rátérve, amit kiemelnék innen: az összes rövid lejáratú kötelezettség 17 milliárd 278,5 millió forint, amely a 2012. évihez képest jelentős, 77,9 százalékos növekedést mutat. Miért? Mi ennek az oka? A befizetési kötelezettség pénzügyi teljesítése az előző évhez hasonlóan nem vagy csak részben történt meg, tekintettel a működőképesség fenntartására. Hát, államtitkár úr, ezt úgy kell ugye érteni, hogy különben működésképtelenné váltak volna ezek a hivatalok, ezért nem történt meg? Milyen kormányzat az, amelyik így működteti az államapparátust?

Szintén azt szeretném kérdezni, hogy ezt a mondatot hogy értsem, tegye meg államtitkár úr, hogy bővebben kifejti: „elsődleges szempont a feladatellátás biztosítása volt, ezért a befizetési kötelezettségek egy részét nem tudták teljesíteni a kormányhivatalok”. Ugye, jól értem, államtitkár úr, úgy gazdálkodtak, hogy erre a lépésre szükség volt? Én azt gondolom, hogy ahol ezeket a mondatokat a kormány leírni kényszerül, az egy szégyenteljes költségvetés és egy szégyenteljes kormány.

Végül, vannak olyan összegek, amelyeknél már az elmúlt év költségvetési tervezésekor pontosan látható volt, hogy tarthatatlanok. Szeretnék csak két mondatot felolvasni: a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti kártalanításokra az elmúlt évben is mindösszesen 120 millió forintot tervezett a kormány, a gyakorlat pedig azt mutatta, hogy 325 millió forintot kellett ténylegesen erre elkölteni. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért nem indítványozták elő ezt a magasabb összeget ebben az évben legalább.

Ugyancsak a bűncselekmény áldozatainak kárenyhítéséről: itt szintén 100 millió volt a tavalyi, és az idei tervezet is ennyi, miközben a tavalyi tényleges szám 181,2 millió forint volt. Ugyanez mondható el a jogi segítségnyújtásnál, ahol 115 millió forintot tervezett erre a kormány, a valóságban azonban 281 millió forintot kellett rákölteni.

Itt vannak előttem a 12415/502., 503. és 516. számú módosító javaslatok, amelyeket benyújtottam pont azért még az előző költségvetés tervezésénél, hogy ezeket a számokat rendbe tegyük. Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, mit mutatnak most a számok? Azt, hogy 1-2 millió forintos eltérés volt ezeken a területeken, azaz ha elfogadják az én módosító javaslataimat, akkor a valóságot tükröznék most a számok, ehhez képest most megint úgy állunk, hogy a tervezett 120 helyett 322 milliárd forintot költöttek el a büntetőeljárásról szóló törvény alapján a kártalanításra, és ugyancsak 115 millió forinttal szemben 252,9 millió forintot a jogi segítségnyújtásra, de ugyanez az aránytalanság figyelhető meg a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésénél. Az látszik, tisztelt államtitkár úr, hogy önök akkor is és most is trükköznek a számokkal, ahelyett, hogy a valóságot írnák le, ahelyett különböző megfontolásokból azt megkerülik.

Azt kérném, hogy legalább ezek vonatkozásában, ha a jövő évi költségvetést tervezik, akkor legyenek szívesek végre a valóságot figyelembe venni, és ne egy olyan virtuális számot, ami köszönő viszonyban nincs az igazsággal. Mindehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, én a magam részéről nem fogom támogatni ? és gondolom, ezzel sokan így vagyunk ? ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)