Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindenképpen előremutató a mai vita és jövőbemutató, hiszen talán a nézők is láthatják, hogy jelenleg éppen legalább kétharmados vagy azt meghaladó MSZP-s többség van az Országgyűlésben, és reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz majd. (Tállai András: Azt hitted, hogy van, csak nincs!)

Államtitkár úr büszkén mondja és örömmel, hogy nincs tévéközvetítés. Nem baj, államtitkár úr, mi azért elmondjuk a véleményünket, és biztosak vagyunk benne, hogy a nagyszámú kormánypárti többség is fog majd erre reagálni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Valóban, 2013 a csökkenő reálkeresetek, a növekvő adók, a megszorítások, a növekvő államadósság, a gyengülő forint, a kapkodó, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika éve volt. Az emberektől egyre több pénzt szedtek be, de alig adtak vissza nekik belőle valamit.

(16.00)

A költségvetés tehát maga volt az állam pilótajátéka, amelyből csak a piramis csúcsán lévők kaszálhattak nagyot.

Én a következő felszólalásomban a Belügyminisztérium fejezetén belül szeretném bemutatni önöknek, hogy az idézett bevezetés, ami a vezérszónoklatban is elhangzott, mennyire megállja a helyét sajnos ezen a területen is. Az elmúlt négy évben ugyanis egymást érték a Belügyminisztérium győzelmi jelentései. 2010-ben két hét alatt rend lett, hatékonyabbá tették a katasztrófavédelmet, a rendőrség és a büntetés-végrehajtás finanszírozása stabil, a rendészeti dolgozók helyzete kielégítő. Összességében Magyarország jobban teljesít, legalábbis állítják önök. A 2013. évi gazdálkodásról szóló beszámoló szöveges indoklása is ezeket a győzelmi jelentéseket támasztja alá.

Azonban ha a beszámolóban olvasható számok mögé nézünk, akkor a kormányzati propaganda mesevilágával szemben kibontakozik a rideg valóság. A számok csupán egyetlen, de lényeges tekintetben nem adnak valós útmutatást a bűnügyi helyzetet illetően, a 2013-as bűnügyi statisztikák ugyanis bámulatos javulást mutatnak. Azonban a kedvező számok mögött csupán azok az új törvények állnak, amelyek következtében a bűncselekmények jelentős része már meg sem jelenik a statisztikákban. Például az 50 ezer forint alatti értékre elkövetett lopásokat egyszerűen szabálysértéssé minősítették és kivették a bűnügyi statisztikákból. Higgyék el, képviselőtársaim, ha egy falusi ember biciklijét ellopják, az neki sok esetben nagyobb veszteség, mint a budai villák lakói számára az ellopott autó. Ez bizony a szó köznapi értelmében bűncselekmény, bárhogy is farigcsálják a törvényeket a statisztikák szépítése érdekében. Az emberek mindennapos tapasztalata sajnos még mindig az, hogy nemhogy két hét, de négy év alatt sem lett rend az országban.

Az általános elszegényedés közepette a vidék Magyarországát egyre élesebb társadalmi és etnikai feszültségek, egyre növekvő erőszak jellemzi. A leghátrányosabb helyzetű térségekben a mindennapok részévé vált kisebb-nagyobb lopások, személy elleni erőszakos és garázda cselekmények, amik feljelentés hiányában már meg sem jelennek a statisztikákban. De nemcsak a tömegesen előforduló, a mindennapi életet megkeserítő bűncselekmények, hanem a kiemelt súlyú ügyek felderítése is sok esetben elmarad. A mai médiaállapotokra is jellemző, hogy mára a feledés homályába merült a tény, hogy januárban Budapest egy forgalmas pontján egy bankfiók előtt bomba robbant. Bár van méregdrágán felállított és működtetett Terrorelhárítási Központunk, nemhogy a robbantást nem voltak képesek megakadályozni, de máig az elkövetők nyomára sem sikerült akadni. A terroristák üldözésében a TEK kevésbé jeleskedik, az azonban a zárszámadásból is világosan látható, hogy a miniszterelnök védelme okán jelentős mennyiségű túlórát fizettek ki az elitalakulat tagjainak.

Persze, a kormánypártok szemszögéből valóban teljesen kielégítő a rendőrség működése. A kormánypárti politikusok érintettségét felvető ügyekben rendszerint már a büntetőeljárások sem indulnak meg, a feljelentéseket gyakran nevetséges okok alapján utasítják vissza. Ezzel szemben nagy buzgalommal járnak el a kormánynak nem tetsző civil szervezetekkel szemben mondvacsinált indokokkal kreált eljárásokban. Pénzt és energiát nem kímélve megdöbbentő demonstratív fellépéssel tartanak náluk razziákat.

Miközben elmondják és leírják, hogy milyen stabil és kiegyensúlyozott a rendőrség finanszírozási helyzete, aközben az állomány szolgálatteljesítés közben folyamatosan kénytelen megküzdeni a mindennapi munkát megkeserítő hiányosságokkal. A rendőrség költségvetése évről évre alultervezett, így működőképessége csak az eseti jelleggel juttatott évközi pluszforrásokkal biztosítható. Mindez rendkívül megnehezíti az ésszerű, tervszerű gazdálkodást, és nem nyújt biztos hátteret a rendőrség kiegyensúlyozott szakmai működéséhez sem.

Önök azt állítják, hogy megújították a rendőrséget. Ezzel szemben valójában semmilyen rendszerszintű változást, semmilyen érdemi szervezetfejlesztést és modernizációt nem hajtottak végre, ugyanazt az önmagát túlélt struktúrát üzemeltetik tovább. Mindezzel nem állítjuk, hogy ne lettek volna fejlesztések a rendőrségnél. Igen, látható, és a zárszámadásban is olvasható, hogy számos európai uniós fejlesztési projektet hajtott végre a rendőrség is. Voltak eszközbeszerzések, és lassan befejezéséhez közeledik a 112-es segélyhívó rendszer kiépítése is.

Azonban a korábbi lízingelt autóflotta saját tulajdonú gépjárművekre cserélése vagy a drága pénzen kialakított, a szakmabeliek által sokat kritizált, számos technikai problémával küzdő segélyhívó rendszer kialakítása önmagában még nem modernizáció. Modernizáció az lenne, ha végre a hivatásos állomány kiszolgáltatottságát csökkentő, a valós teljesítményt elismerő, a fejlődésre ösztönző előmeneteli és illetményrendszert vezetnének be. Valódi modernizáció az lenne, ha a rendőrség szervezetrendszerét a feje tetejéről a talpára állítanák, ha elitalakulatok helyett a magyar polgárok ügyeivel érdemben foglalkozó, nekik segítséget nyújtó körzeti megbízotti szolgálatra és a helyi rendőri szervekre alapoznák a rendőrséget. Valódi teljesítmény lenne, ha az állami vezetők feltétlen kiszolgálása és a kormányzati propagandát alátámasztó statisztikagyártás, valamint látványos erődemonstrációk helyett megteremtenék a közösségi rendészet alapjait, hogy a rendőrök valóban a mindennapi életet megkeserítő jelenségek felszámolásával foglalkozhassanak. További valódi modernizáció lenne, ha a jó fizetség nemcsak a választási kampányokban elhangzó ígéret, hanem a rendészeti dolgozók által megélt valóság lehetne.

Sőt, már az is nagy eredmény volna, ha a rendőrség azzal foglalkozhatna, ami a dolga, nevezetesen: a bűnözők üldözésével és a rend fenntartásával. Erre azonban most sincs megfelelő létszám, dacára annak, hogy valóban nőtt a rendőrség létszáma, önök ugyanis a rendőrség fő feladatává hivatalosan is a pénzbehajtást tették, hiába szónokolnak rendszerint ennek az ellenkezőjéről. A zárszámadás tanúsága szerint az e-útdíj befizetéseinek ellenőrzését mintegy 760 rendőr végzi nap mint nap, folyamatos szolgálat biztosításával. Ezzel a rendőrség közel 54 milliárd forint bevétel beszedéséhez járult hozzá. Ugyanakkor 2013-ban az előző évi 6 milliárd forintról 40 százalékkal, 8,5 milliárd forint fölé nőtt a belügyi szervek által beszedett szabálysértési bírságokból származó bevétel is.

Ellentmondásos a kép a büntetés-végrehajtásnál is. Elmondható, hogy elsősorban az uniós forrásoknak köszönhetően itt is voltak valós fejlesztések, valamint a belső ellátás és a fogvatartottak foglalkoztatása területén is történt előrelépés. Mindezek azonban mit sem változtatnak érdemben a büntetés-végrehajtás tragikus állapotán. A zárszámadásból is kiderül, hogy a bv-intézetek átlagos telítettsége a 2012-es 137 százalékról 2013-ban 143 százalékra nőtt. Bár 2013 elején még tervben volt, forráshiány miatt mégsem kezdődött meg a Szirmabesenyőn létrehozni kívánt új börtön kialakítása. A bv-állomány szolgálatteljesítési körülménye és fizetése pedig továbbra is tragikus, még a többi rendészeti szervhez képest is drámaian alacsony. A zárszámadásban sorakozó számsorok világosan mutatják, hogy ebben sem történt előrelépés az előző évben.

Önök felettébb büszkék a tűzoltóságok államosításával felújított új katasztrófavédelmi szervezetrendszerre is. Az egész átalakítás levezénylése és a szervezetrendszer jelenlegi irányítása, működtetése azonban számos aggályt vet fel. Nézzük például a BM nagy projektjét, a katasztrófavédelmi őrsprogramot. A program céljai ? mint az arányosabb területi lefedettség biztosítása és a reagálási idő csökkentése ? helyeselhetők. Ugyanakkor a program lényegében nem áll másból, mint a korábban is meglévő tűzoltóautók és személyzetének kihelyezéséről a központi laktanyákból az új őrsökre, így az őrsprogram a gyakorlatban sok helyen az eszköz és a humánerőforrás nemkívánatos szétaprózódását eredményezte. Több helyen hiányoznak a tartalékszerek, ami a kiöregedett géppark miatt súlyos veszélyt jelent. Ráadásul a kormányzati propaganda által sugallt képpel szemben több településen nem is új tűzoltóságok létrehozásáról, hanem csupán a meglévő korábbi köztestületi tűzoltóságok átalakításáról, átfestéséről, kipofozásáról volt szó. 2012-ben hét, korábban köztestületi formában működő tűzoltóság szűnt meg, továbbá 2013-ban a kisbéri tűzoltóság is hivatásos katasztrófavédelmi őrssé alakult.

Összességében a zárszámadás is bizonyítja, hogy az Orbán-kormány 2013-ban sem biztosította az elvárható színvonalon a rendészeti szervek működésének gazdasági és szervezeti feltételeit, ezért a 2013-as év költségvetési végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot ezen ágazati oldalról sem tartjuk elfogadhatónak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)