Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány 2013-ban folytatja azt az ámokfutást, amit 2010-ben megkezdett. Az adórendszer átalakítása lényegében a kiskeresetűek kárára kedvezett a magasabb jövedelműeknek. A családi adókedvezmény az adójóváírás eltörlése mellett csak minimális segítséget jelentett a gyermekes családoknak. A rászorulók támogatásait ebben az évben sem emelték, emiatt is tovább nőtt a szegénység. Miközben újabb százezrek kerültek a létminimum szintje alá, és folytatódott a társadalom kettészakadása, a kormány kevesebbet fordított a jóléti kiadásokra, de tovább támogatta a felesleges presztízsberuházásokat, és százmilliárdokat engedett át az állami bevételekből a felső tízezernek.

2013-ban a kiadási főösszeghez mért jóléti kiadások nagysága jelentősen csökkent 2010-hez képest: 2010-től 2013-ig 61,5 százalékról 56,7 százalékra csökkent. Mindez azt mutatja, hogy a kormány érzéketlen volt a válság okozta társadalmi krízisre.

(14.50)

Pedig a különböző felmérésekből tudjuk, és nem lehet elégszer elmondani, hogy mit mutatnak ezek a felmérések: nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztettség az elmúlt években. Az összes szegénységi mutató szerint az EU legszegényebb negyedébe tartozunk. Az összes szegénységi mutató azt mutatja, hogy ma az 1,7 millió gyermek fele nélkülöz valamilyen szinten Magyarországon. Ráadásul nemzetközi összehasonlítás szerint, az OECD szerint Görögország mellett csak Magyarországon csökkentek a szociális védelmi kiadások a válság óta. Ráadásul Magyarország volt a második legkeményebb a szociális kiadások megnyirbálásában, 2009 és 2013 között a GDP-hez viszonyítva 10 százalékkal csökkentette a kabinet a szociális kiadásokat.

Itt el kell mondani, hogy a szegénység növekedésében nemcsak a válságnak van szerepe, hanem Magyarország kormánya gyalázatos társadalompolitikájának is, amelyben a szegényeket folyamatosan bűnösnek állítja be. Ahogyan egy friss megjelent tanulmány is leírja, a jövedelmi helyzet romlása abból is adódik, hogy a gyermekes családokat is érintő ellátások túlnyomó részét vagy nem emelték évek óta ? itt beszélünk a családi pótlékról, a gyesről ?, vagy az összeget csökkentették, foglalkoztatást helyettesítő támogatás, rendszeres segély, vagy a hozzájutás feltételeit szigorították úgy, hogy sokakat kizárjanak tudatosan a rendszerből. Itt el kell mondani, hogy a közmunkán kívül lényegében semmit nem adott a kormány a legelesettebbeknek, de ne felejtsük el, hogy ezt is miként tette meg. 2011-ben 20 százalékkal lecsökkentette a közmunkáért adható bér összegét, majd 2012-ben 20 százalékkal lecsökkentette ennek a segélynek a mértékét is, amit azok kapnak, akik nem jutnak közmunkához. Eközben a minimálbér nettó összegét nem emelték, hiszen a bruttó bér növelése az adórendszer átalakítása miatt kézzelfogható emelkedést nem hozott. Most a minimálbér összege 66 ezer forint.

A kormány trükkjeivel úgy akarta elkápráztatni az embereket, hogy ne vegyék észre, hogy közben folyamatosan a zsebükben kotorásznak. Mi történt ebben az évben? Öt új adót vezettek be, köztük a tranzakciós adót, a baleseti adót. Ezzel a két adónemmel több tízezer forintot vettek ki a magyar emberek zsebéből. A 2013. évi költségvetés benyújtásakor a következő idézet merül fel: akkor, amikor tényleg baj van, ne a szociális szférát akarják szétverni, ne a szociális tárca területétől vegyék el azokat a támogatási lehetőségeket, hanem vonják meg máshonnan, vegyék el máshonnan, illetve próbáljanak meg gazdálkodni normálisan. „A legnagyobb baj ? persze ez nem is kérdés ? az önök kormányzása, amely olyan válságot jelent, hogy az egész világon már röhögnek Magyarországon, és ez a legszomorúbb” ? ezt Soltész Miklós mondta 2008-ban a 2009-es költségvetés vitájában. Vajon mit gondol most arról, amit az elmúlt években tettek, amikor Soltész Miklós volt a szociális területért felelős államtitkár?

Felháborító, hogy mindezek után egy nemrégiben megjelent kormányhatározat szerint a 2013. évi maradványokból újabb átcsoportosítást hajtanak végre, több száz millió forintot vesznek el a szociális ágazattól, elsősorban a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti intézményektől. Itt jó néhány dologra felhívnám a figyelmet. A családi támogatásoknál kiemelném a családi adókedvezményt, amit önök vezettek be, és sok mindenki elmondta, hogy miért rossz ez a rendszer és miért nem fog működni, és miért nem fog azokhoz a családokhoz eljutni, ahol a legégetőbb szükség lenne rá.

A családi adókedvezményt ugyebár úgy lehetett igénybe venni, és beszélek a nagycsaládosokról, a három vagy több gyermeket nevelőkről, hogy a tavalyi évben több mint 600 ezer forintot kellett ahhoz keresni egy családnak, hogy teljes összegben a havi 99 ezer forintot igénybe tudják venni. Államtitkár úr, maga is jól tudja, mert a kormánytól csak ön van itt, hogy hány ember keres ma Magyarországon ? akár ha két emberről, egy családról beszélünk ? bruttó 611 ezer forintot. Persze, önök is rájöttek, bár nem ismerték el nagyon sokáig, és utána terjesztették már ki a kampány időszakában, hogy másféle eszközökhöz is hozzányúljanak, hogy a kisebb keresetűek is igénybe tudják venni a családi adókedvezményt. 2013-ban volt az a felháborító tettük, amikor az emelt összegű családi pótlékot elvették 60 ezer beteg gyermektől. Maguknak már ez sem szent, hogyha egy gyerek beteg. Bűnösnek állítanak be mindenkit ebben az országban csak azért, hogy pénzt tudjanak spórolni és mindenféle presztízsberuházást utána megvalósítsanak, és építsenek mondjuk, a maga településén is stadiont. Itt 62 ezer beteg gyerekről beszélünk, akitől megvonták a támogatást 2013-ban.

A tankötelezettség korhatárának leszállítása 18 évről 16 évre nemcsak a felnövekvő generáció tudatos elbutítása, mert önök számára nem kell itt okos ember, az jobb, ha elhagyja ezt az országot, jobbágyokat és inasokat kell ebben az országban nevelni. Ezt a miniszterelnökük is elmondta a napokban, itt komoly pénzeket spóroltak meg ezzel. Kettő dolgot tesznek: elbutítják a társadalmat, és közben egyidejűleg pénzt spórolnak ezzel.

A számok legalábbis jelentős csökkenést mutatnak ebben az irányban is. A zárszámadási adatok szerint 2010-ben még 364 milliárd forintot fordított az állam a családi pótlék kifizetésére, 2013-ban ez az összeg már csak 337 milliárd forint. A támogatásban részesülő gyermekek száma is csökkent, ez átlagos létszám, 152 ezer főről lecsökkent 2013-ra. Azért fontos ezt elmondanunk, mert a kormány az elmúlt négy évben ? miként ezt tette az első Orbán-kormány is ? nem emelte a családi pótlék összegét, így az ellátás ismét jelentős értékvesztésen esett át. Ez az egyetlenegy összeg, ami minden gyermeknek jár, függetlenül attól, hogy milyen anyagi helyzetben van a családja.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatást is most már átalakította a kormány. Most már Erzsébet-utalványban lehet hozzájutni. Látszik az is, hogy az előirányzott 7,1 milliárd forintos összeget 91 százalékban sikerült teljesíteni, nemcsak azért, mert most már nehezebben jutnak hozzá a rászorulók ehhez a támogatási forráshoz, hanem lényegében a hozzáférést már évek óta nem változtatták, és emiatt nem jutnak hozzá. De az a legnagyobb probléma, hogy amikor a szegény családok kiesnek ebből a támogatási rendszerből, nem kapnak innentől fogva ingyenes étkezést, és nem kapnak tankönyvtámogatást.

Nagyon kevés időm marad, és nagyon sok mindenről szeretnék még beszélni. Itt el kell mondanom azt, hogy egy kormány sikerességét az támasztja alá, ha gyermekek születnek egy országban. Soha olyan rossz gyermekszületési szám nem volt Magyarországon, mint 2011-ben: 88 ezer gyermek született, és sikerpropagandaként élik meg önök az elmúlt két évben, hogy 2-3 százalékkal növekedett a gyermek­születésszám. Ez is a KSH kozmetikázásán alapul, mert kétféle adatot látunk a közölt statisztikából. Az egyik adat azt mondja, hogy körülbelül 2 ezer gyermek van, aki külföldön született és anyakönyvezve lett, de egy másik adat szerint ez elérheti a 10 ezret is. Ha ezeket a számokat kivesszük, akkor még sokkal rosszabb a mutató a gyermekszületésszámban, amit látunk, mint amit havonta közzétesznek. Szóval, el lehet mondani, hogy a maguk sikerpropagandája csak a tévében és a médiában működik, a magyar családok tisztában vannak vele, mert ebben az országban most a legnagyobb szegénységi kockázatot jelenti gyermeket szülni.

Itt még beszélni kell arról, ami az egyik kedvenc témám, a stadionépítés. A 2013. évi költségvetésben több tízmilliárd forintot különítettek el mindenféle stadionépítésre úgy, hogy közben a magyar fociválogatott húsz helyet esett vissza az idei évben, az 54. helyre került. Azt gondolom, ez mindent megér, csak azt nem, hogy támogassák Magyarországon a focit. Több tízmilliárd forintot költünk stadionépítésre. Míg maguk bevezették az iskolákba a mindennapos testnevelést, a 2013-as költségvetésben nem irányoztak elő tanteremépítést, tornaterem-építést és tanuszodát. Közben rájöttek, mert 2014-ben már elkezdték, 3 milliárd forintot elkülönítettek torna­terem-építésre és uszodaépítésre.

(15.00)

Kétszer 3 milliárd forintot, közben stadionokat építenek több tízmilliárd forintért. Nincsen tornaterem, és tudja, államtitkár úr, muszáj magának mondanom ? igaz, gondolom, ön már felnevelte a gyerekét ?, van most már elméleti testnevelés-oktatás, elméleti, és elméleti táncoktatás. Eljutott ez az ország idáig. Nevetséges! És itt még el kell mondani azt, hogy a nyári szociális étkeztetés, amit maguk olyan sikerpropagandaként adnak el, lassan nevetségessé válik, amit ezzel a programmal művelnek, amit mi, a szocialista kormányzat bevezetett. Sikerként adják el, hogy több mint ezer települést zártak ki a nyári szociális étkeztetésből, több tízezer gyereket zárnak ki, körülbelül 30 ezer gyereket, aki nyáron nem kap étkezést több mint 50 napon keresztül ? és beszélnek maguk arról, hogyan támogatják a családokat.

A szegénység a legnagyobb mértékben a falvakban érhető utol, lehetne úgy is fogalmazni, hogy szembejön nap mint nap velünk a szegénység, főleg azzal, aki még ki mer menni az utcára politikusként, de úgy is mondhatnám, hogy lassan orrba vág bennünket, ha így haladunk. Az adatok drámaiak. Addig, míg azt mondjuk, hogy minden harmadik gyerek éhezik, ezekben a falvakban a gyermekek aránya 50-70 százalékra tehető. 50-70 százalék, és közben ? Korózs Lajos már elmondta előttem ? néhány szobával odébb arról tanácskoznak, hogy hogyan kellene ezeket a támogatási rendszereket még jobban megnyirbálni, gondolom, csak azért, hogy még több stadiont tudjanak ebben az országban felépíteni.

A rezsicsökkentéshez még annyit mondanék ? és lehet, hogy egy kicsit populista leszek, de ugyebár üresek a padsorok, mert arra nem hajlandóak a fideszes politikusok, hogy bejöjjenek egy ilyen vitára ?, hogy amikor este hazamennek, és felkapcsolják a villanyt a lakásban, jusson eszükbe az a majd’ 200 ezer gyerek, akinek a lakásában nincs villany. Amikor arról cikkeznek az újságokban, hogy három fürdőszoba kell-e egy villába vagy öt, már nem elegendő a három, jusson eszükbe az a majd’ 200 ezer gyerek, akinek a lakásában se WC, se fürdőszoba nincsen, és jusson eszükbe az a 900 ezer lakás, ahol olyan gyerekek élnek, ahol naponta penész van, beázik, és bűz van a beázás miatt. És jöhetnek a rezsicsökkentéssel! Ma több mint 100 milliárd forinttal tartoznak a közműszolgáltató cégeknek a családok, és többségében 90 napon túli tartozások vannak. Tudja, államtitkár úr, ma egy család, 74 százaléka a családoknak egy váratlan kiadást nem tud megfinanszírozni, ez a váratlan kiadás 50 ezer forint, potom 50 ezer forint! (Közbeszólás az MSZP soraiban: De stadiont kell építeni!) És jöhetnek maguk itt a rezsicsökkentéssel meg mindenféle A hátam mögött mondják a stadionépítést, mert egyszerűen nem bírom türtőztetni magam a stadionokkal, mert erre futja ebben az országban, közben meg a gyerekeink, arról beszélünk, hogy éheznek, éheznek, éheznek.

Ezért nem fogom tudni elfogadni én magam sem ezt a zárszámadást, és úgy gondolom, hogy a Szocialista Párt sem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)